vissza a főoldalra

 2012.06.01. 

A kiszolgáltatottság ellen

Nem kell feltétlen mamutcégekben gondolkodni

Határon átnyúló mezőgazdasági és agrár-üzleti infrastruktúra fejlesztésére dolgozott ki közös pályázatot a magyarországi oldalon Gyula és Újkígyós, a túloldalon Nagyzerind és Zimándújfalu. Minderről a program vezető partnerével, Szebellédi Zoltánnal, Újkígyós város  polgármesterével beszélgetünk.

Az összefogás a pályázat érdekében jött létre, vagy már előtte is jó volt a kapcsolata a négy településnek?

 – Pontosítanék, mert a projekt partnere a Békés Megyei Önkormányzat is, bár „csak” egy soft-program részeként. Eddig a négy település között nem volt jelentős partneri viszony. Nekünk Zimándújfaluval azután alakult ki kapcsolatunk, hogy Pécskán létrejött a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesülete. Ezen a rendezvényen részt vettek az újkígyósi gazdák is. Ezek után eljártunk egymás rendezvényeire. Eredetileg ez a két település volt a projekt-partner, s miután azt tapasztaltuk, hogy Gyula és Nagyzerind is pályázni akar, és viszonylag közeli településekről van szó, arra gondoltunk, össze kellene fognunk, különben gyengítjük egymás esélyeit. Megkerestük a közös pontokat, hiszen egységben az erő; mindnyájan mezőgazdasághoz kötődő üzleti infrastruktúra-fejlesztést szeretnénk a pályázat útján végrehajtani.

 A projekt teljes költsége 1,245 milliárd forint. Ez miként oszlik meg?

 –Nagyságrendileg kb. 431 millió forint pályázati projekt érték Gyula városának, hozzávetőlegesen 425 millió forint Újkígyósnak, a fennmaradt összeg Nagyzerind és Zimándújfalu közt oszlik meg közel azonos mértékben. Ez a projekt Magyarországon 95 %-os, Romániában 98 %-os támogatottságú. Ez a különbség abból adódik, hogy a 85 %-os EU-s forrás mellett a nemzeti önrész Romániában 3 %-kal magasabb, tehát 13 %-os.

 Mire számítanak, mennyi új munkahely jöhet létre a projektnek köszönhetően?

 –Tudni kell, hogy Újkígyós-Zimándújfalu projektje áll tematikailag egyben: Újkígyóson zöldségfeldolgozó üzemet szeretnénk létrehozni, Zimándújfaluban pedig a hűtőkapacitás nagy része kerülne kialakításra. Szintén azon a településen alakítanának ki egy vállalkozói kiállítói teret. Ennek lényege, hogy a vállalkozások összefogásával fellendüljön a kereskedelem. Így Zimándújfalun kereskedelmi-logisztikai központ is épülne. Gyulán állatvásárteret szeretnének kialakítani mérlegházzal, illetve zöldségfelvásárló pontot, míg Nagyzerinden gabonatároló épülne. Ebből következik, hogy termék előállítás Újkígyóson történne. A pályázati projekt kapcsán 100 új munkahely létrejöttét tervezzük a négy településen. A zöldségtermesztéséhez több kézi munkaerő szükséges, ezáltal közvetett módon még további családok megélhetését segítenénk. A határ túloldalán nem jellemző túlságosan a kertészeti kultúra, viszont Újkígyóson ennek hagyománya van, mert több helyi mezőgazdasági vállalkozás foglalkozik zöldségtermesztéssel. A mezőgazdasági termelésből származó jövedelem kiszámíthatatlan a piaci körülmények és az időjárási viszonyok miatt. Ezt a kiszolgáltatottságot azzal lehet csökkenteni, ha olyan terményeket állítanak elő, melyeket helyben lehetne feldolgozni , s ezáltal új munkahelyek jönnek létre, másrészt a feldolgozottság, a hozzáadott érték által magasabb jövedelmet biztosítanának a termékek az itt élő emberek számára. A tárolókapacitás miatt sem lenne annyira kiszolgáltatott az ágazat. A közös projekt célja a mezőgazdasági termelés kiszolgáltatottságának csökkentése. Ezt szolgálja az állatfelvásárló tér, a gabonatároló, a zöldségfeldolgozó és a zöldségfelvásárló pont is.

 Közös érdekek integrálásáról van szó. Ebbe nem tartozik bele a mezőgazdasági ismeretek oktatása?

 –Természetesen ez is része a projektnek. Saját gazdáink oktatását, új technológiák megismertetését is szolgálja ez a program, másrészt a már meglévő tapasztalat átadását a határ túloldalán élők felé. Ezzel az ideával tudtuk megalapozni a pályázatunkat.

 Mikorra lehet eredményre számítani?

 –Előzetes információk szerint hat hónapig tart a projekt elbírálása. Tudomásunk szerint igen nagy a verseny, sok pályázat érkezett be, de bízunk benne, hogy ez a projekt az összefogás és a valós igények kielégítése miatt nyertes lesz. S ha ez megtörténik, akkor létrehozunk egy céget a projekt üzemeltetésére. A hatékony működés érdekében pedig felkínálnánk a gazdáknak, szerezzenek többséget az üzemeltető cégben. Mindez példaként is szolgálhat más projektek számára, hogy nem kell feltétlen mamutcégekben gondolkodni. Ezért is bízom a pozitív elbírálásban, sőt a kormányzat gazdasági törekvései – a vidékfejlesztés, az élelmiszer feldolgozás – is ezt a gondolatot támogatják.

Medveczky Attila