vissza a főoldalra

 2012.06.08. 

Ott a helyük a Nemzeti Alaptantervben!

A nem tudni hány tagot számláló Magyartanárok Egyesülete antiszemita írónak titulálta Nyirő Józsefet, Wass Albertet és Szabó Dezsőt. Bíró Zoltán irodalomtörténészt kérdeztük.

Nyilván tanár úr is olvasta a Magyartanárok Egyesületének közleményét. Mi a véleménye róla?

 – Alapvetően hazug és rosszindulatú ez az állásfoglalás. Véleményem szerint nem is igazán kellene szót vesztegetni rá, ha nem lenne benne az is, hogy Nyirő Józsefet, Wass Albertet és Szabó Dezsőt az antiszemitizmusuk kapcsolja össze. De benne van ez az állítás, így nem tehetjük meg, hogy némák maradjunk!

 Mint irodalomtörténészt kérdezem, aki behatóan ismeri mindhárom író életművét: bármilyen értelemben is megalapozott az antiszemitizmus vádja Nyirőékkel szemben?

 – Semmilyen szempontból sem megalapozott az antiszemitizmus vádja, egyikük sem volt antiszemita! Azt kell mondanom, hogy aki antiszemitának nevezi ezt a három írót, az vagy nem ismeri a műveiket, vagy szándékosan tájékoztat félre!

 Álnaivnak hathat a kérdés, de mégis adja magát: kinek lehet oka arra, hogy nemtelen vádakkal illesse ezeket az írókat?

 – A Magyartanárok Egyesületét, illetve annak vezetőit én nem ismerem, így csak a sejtésemet tudom elmondani. Látható, hogy az antiszemitizmus vádja, mint ütőkártya, újra és újra megjelenik a magyar közéletben. Ez nem egy új keletű dolog, abban van legfeljebb változás, hogy a polgári kormány hivatalba lépése óta gyakrabban kerül elő ez a téma. Van egy kör, amelyik minden esetben ezzel hozakodik elő, ha neki nem tetsző dolog történik. Emlékezhetünk például az Új Színház körüli hisztériára is. Most is erről van szerintem szó. Bizonyos köröket nagyon zavar, hogy a magyar fiatalok mostantól majd az iskolában is hallani fognak Nyirő Józsefről, Wass Albertről és Szabó Dezsőről, és könynyen elképzelhető, hogy szép számmal lesz majd közöttünk olyan, akinek jobban fog tetszeni egy Wass Albert-mű, mint mondjuk Kertész Imre Sorstalanság című regénye. Ez állhat a hazugságon alapuló támadások hátterében.

 A szóban forgó állásfoglalás kiemeli, hogy szakmailag sem indokolt a NAT-ba történő bekerülésük. Egyetért ezzel a vélekedéssel?

 – A legkevésbé sem értek egyet! Nyirő Józsefnek, Wass Albertnek és Szabó Dezsőnek – Illyés Gyulával, Kodolányi Jánossal, Sinka Istvánnal, Németh Lászlóval és Veres Péterrel együtt – ott a helye a Nemzeti Alaptantervben, hiszen rendkívüli életművet felmutató írókról van szó, akik valódi szellemi vezetői voltak a magyarságnak!

 Az irodalom tudósaként hová helyezi Nyirőt, Wasst és Szabót a XX. századi magyar írók sorában?

 – Örülök, hogy ezt megkérdezi, mert tényleg nagyon fontos, hogy szakmailag is valósan értékeljük az írókat. A három tárgyalt író esetében különösen is igaz, hogy nem kezeljük őket a helyükön. Észrevételem szerint Nyirő József, Wass Albert és Szabó Dezső általában a végletek emberének számít. Vagy írófejedelemnek titulálják őket, vagy – mint a Magyartanárok Egyesületének közleménye is – gyengécske lektűr íróknak, akik ráadásul még antiszemiták is voltak. Úgy gondolom, hogy egyik megközelítés sem helyes. Kicsit túlzásnak érzem írófejedelemnek nevezni őket, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy kiváló írók mind a hárman, de különösen Nyirő József és Szabó Dezső, életművük pedig roppant gazdag és hiánypótló.

 Ha ön dönthetne, melyik műveket tenné kötelezővé a három írótól?

 – Mindhárom író több művével is versenybe szállhatna. Úgy gondolom, Szabó Dezső Az elsodort falu című regénye alapmű, bár meg kell hagyni, hogy roppant nehéz a nyelvezete. Emellett a közéleti publicisztikáiból is érdemes volna legalább szemelvényeket kiemelni és megismertetni a fiatalokkal. Nyirő József Uz Bencéje minden további nélkül bekerülhetne a középiskolai tananyagba, és ugyanez elmondható A funtineli boszorkány című Wass Albert-regényről is. A tanár kapjon szabad kezet abban, hogy melyik mű mellett teszi le a voksot. Fontosnak tartom, hogy egy magyartanár legyen nagyon olvasott, ismerjen minél több művet! Ha ez megvan, akkor – ismerve saját tanítványai képességeit, érdeklődését – könnyebben tud választani, hogy melyik műve alapján essék szó egy-egy íróról.