|
 2012.06.15.
Válasz a fölöslegesség kísértésére
Nincs, akiben fel
ne merülne olykor, hogy amit Istenért vagy a világ jobbításáért
tehet, végtelenül kevés és reménytelenül jelentéktelen.
Pedig...
Isten országában minden embernek sajátos hivatása, személyre
szabott feladata, egészen különleges szerepe van. Jézus
nemcsak azt mondta: „Én vagyok a világ világossága”, hanem
azt is: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Jézus
a tiszta Fény, amely az idő prizmáján megtörve milliárdnyi látható
színre bomlik, s ezek együttesen alkotják a világ világosságát.
Minden hívő ember egy-egy „szín”, vagyis mindannyian különböző
szerepet töltünk be Isten akaratának spektrumában.
A pszichológia szerint a színek különféleképpen befolyásolják
a hangulatot. A kék és a zöld árnyalatai nyugtatóak, a piros
és a sárga élénkít. Isten országában is minden színárnyalat
másmilyen hatást gyakorol a környezetre. Valaki úgy hinné, ő
nem fontos? Tegyük fel, hogy adottságai, hivatása szerint a zöld
színt képviseli. Milyen lenne a világ a zöld nélkül?
Vagy a kék nélkül?
Vagy ha hiányozna a piros?
Minden színre szükség van, hogy az eredeti Fény teljes
szépségében kibontakozhassék. Úgy is mondhatjuk, nincs szükség
másik Szent Ferencre vagy Kis Szent Terézre, hiszen milyen is
lenne a világ, ha mindannyian kizárólag a Kis Virág személyiségét,
karizmáit, adottságait hordoznánk? Mi lenne, ha az egész világ
az ő piros színébe öltözne?
Láthatjuk: minden egyediség elveszne; a gyönyörű kékek,
zöldek, sárgák mind beleolvadnának a pirosba. Istennek azonban
minden színre szüksége van. Szüksége van a mi igenünkre,
hogy fénye – isteni terve és időzítése szerint – rajtunk,
a mi színünkön keresztül ragyoghasson másokra.
Sok, klinikai halálból visszatért beteg számol be arról,
hogy „odaát” olyan színeket látott, mint e világban soha.
Földi látásunk beszűkült: szemünk a teljes spektrumnak csak
töredékét képes felfogni. A mennyben azonban minden egyes színárnyalat
láthatóvá válik. Így az is nélkülözhetetlenül fontos része
Isten teljes fénykörének, aki egy kis imaközösséget vezet,
vagy beteg hitvesét ápolja, vagy áldozati lélekként szenved,
vagy egy kolostorban rejtetten az imádságnak él. Erről beszél
Szent Pál, amikor kifejti, hogy a test sok részből áll, és
mind egyformán fontosak (1Kor 12,14-26). Benedek pápa pedig így
fogalmaz: „Még ha egy templom csendjében vagy a szobánkban
tartózkodunk is, számtalan hívő testvérünkkel egyesülünk
az Úrban, mint egy zenekar hangszerei, melyek egyéniségük
megtartásával a könyörgés, hálaadás és dicséret egyetlen
hatalmas szimfóniáját ajánlják fel Istennek” (2012. április
25-i általános kihallgatás).
Ha engedünk a fölöslegesség kísértésének, ha eltérünk
Isten ránk vonatkozó tervétől vagy szembeszegülünk törvényeivel,
kialszik bennünk Isten fénye. Mi történik, ha a spektrum
egy-egy tartománya kihuny?
Minél nagyobb része tűnik el a látható spektrumnak –
bármely színből –, annál sötétebb lesz a kép. Minél
kevesebb a világban a hitét szívvel-lélekkel megélő keresztény,
annál sötétebb lesz a világ. „E pillanatban történelmünk
valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról,
és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irányvesztetté
válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb” – írta
XVI. Benedek pápa a világ püspökeinek 2009. március 10-én.
A világ nem azért egyre sötétebb, mert növekszik a Sátán
hatalma, hanem azért, mert a keresztények kevésbé ragyognak. A
sötétség nem képes elűzni a világosságot; csak a fény
tudja elűzni a sötétséget. Ezért kell ragyognunk ott, ahol
vagyunk – mindegy, hogy kereskedőként, tanárként, politikusként,
közalkalmazottként vagy egyházi személyként. Jézusra
mindenhol, minden intézményben, közösségben, cégben, iskolában,
egyetemen, rendi közösségben és minden családi otthonban szükség
van.
(Forrás: Magyar
Kurir)
|
