2012.06.22.
Szenzációhajhászás
Krakkó
és Budapest
„Amikor azt
mondtam, beszéljenek a krakkói csapatban játszó két izraeli
futballistával is, a stáb közölte, ez nem illik a koncepcióba.
Kicsit meglepődtem – mesélte a The Guardiannek Jonathan
Ornstein, akivel a BBC egyórás interjút készített a
lengyelországi antiszemitizmusról. A Krakkóban élő, amerikai
születésű férfi szerint minden mondatát, amely arról szólt,
hogy a lengyel társadalomra nem jellemző az antiszemitizmus, kivágták
a dokumentumfilmből. Ornstein szerint a műsor egyetlen rendezőelve
a szenzációhajhászás volt. A Panorama című műsor május végén
sugározta a „Gyűlölet stadionjai” című részét, amely
nemcsak a lengyel vezetés, de a zsidó közösség mellett a
Szejm színesbőrű képviselőjének tiltakozását is kiváltotta.
– Rengeteget javult a helyzet Lengyelországban, ma már a
tolerancia jellemző. 30 ezren szavaztak rám, kell ennél több
bizonyíték? – mondta a parlamenti mandátumig Lódzból jutott
nigériai John Godson.”
A fenti sorok a Népszabadságban
jelentek meg az elmúlt héten. Olvasás közben eszembe jutott
egy régi történet, kolozsvári származású operatőr barátom
mesélte sok-sok évvel ezelőtt. Még a rendszerváltás hajnalán
kérte fel egy bukaresti forgatásra az egyik nagy német
csatorna, lévén jól beszél románul. Egyik reggel a német
szerkesztő a következő ötlettel állt elő: –Kéne csinálni
egy interjút valahol a külvárosban egy lepattant lakótelepen
valami nyugdíjassal, aki elmeséli, mennyire sajnálja, hogy
meghalt Ceausescu. Utána pedig kimegy a temetőbe, és virágot
visz a kondukátor sírjára.
Tibi barátom rémülten
közölte a német szerkesztővel, hogy ilyet nem fog találni.
Mire a német szerkesztő csodálkozva felelte: Száz márkáért
fogunk találni...
Így készültek a
keleti országokat „bemutató” „dokumentumfilmek” húsz évvel
ezelőtt. És így készülnek most is.
A
BBC – amely csatorna a közszolgálatiság és objektivitás
etalonja szerte a világon – természetesen tiltakozott a vádak
ellen. Mi mást tett volna? Minden tökéletesen működik. A BBC
ócska és pitiáner hazudozói leforgatják prekoncepciójuk mentén
a „lengyel antiszemitizmusról” szóló mocskos filmjüket,
aztán, ha valaki tiltakozik, széttárják karjukat a gazemberek,
és visszautasítják a vádakat. Kicsit bezavart a képbe, hogy
ebben az esetben a zsidók is tiltakoztak a hamisítás és hazugság
ellen. Persze a lengyel zsidók. Ilyesmi idehaza elképzelhetetlen
lenne.
„Elfogott a düh,
amikor a megvágott interjút láttam – mondta a krakkói zsidó
közösségi központ vezetője a BBC műsora nyomán, amely
szerinte indokolatlanul sötét képet festett a lengyelországi
és ukrajnai antiszemitizmusról” – idézi a lap. Míg a krakkói
zsidók felháborodnak a BBC ocsmány eljárásán, addig idehaza
egy ismeretlen férfi lépett oda az utcán Schweitzer József
nyugalmazott főrabbihoz, és közölte vele, hogy ő utálja a
zsidókat. Lehet, hogy nem is utálja, hanem egyenesen gyűlöli.
Nem tudjuk pontosan, mivel az idős rabbi saját bevallása
szerint nem emlékszik pontosan az ismeretlen szavaira. Helyes, ha
mindjárt az elején leszögezzük: normális, tisztességes ember
nem megy oda idős zsidó emberekhez, hogy ezt közölje velük.
Ez nem fér bele a polgári viselkedés szabályaiba. S ha ezt
leszögeztük, akkor nézzük, mi történt itthon az eset nyomán.
Az történt, hogy – próbálok finoman fogalmazni – az ügy már
megint túl lett lihegve. A köztársasági elnök, a kormány, az
egyházak vezetői és a pártok egymást túllicitálva siettek
elhatárolódni, felháborodni, elítélni, biztosítani. Olyan érzése
volt az embernek, hogy perceken belül össze fog ülni az ENSZ
Biztonsági Tanácsa is. És senki sem merte feltenni a kérdést,
miszerint egyáltalán biztos, hogy így és ez történt? Továbbá
azt sem, hogy vajon mennyiért lehet ma kapni embert erre a
feladatra? Ha húsz éve száz márkáért siratták a német tévéseknek
Ceausescut, akkor ma vajon mennyiért közlik Schweitzer József
nyugalmazott főrabbival Budapest utcáin, hogy gyűlölik? Az
inflációt és az elérendő célt is figyelembe véve mondjuk
ezer euróért? S hogy még nyilvánvalóbb legyen az előre
eltervezett vagy csak utólag kimódolt szándék, mindjárt kiderült,
hogy teljesen feleslegesen siet elhatárolódni, elítélni, felháborodni
az elnök, a kormány, a párt – és bárki, aki nem ők. Ez ügyben
a követendő irányvonalat az engesztelhetetlen Révész Sándor
jelölte ki ugyancsak a Népszabadságban. Cikkének címe: Fene a
gesztusukat. Benne pedig ez áll:
„Egy politikai
gesztusnak annyi az értéke, amekkora politikai árat – veszteséget,
nehézséget, konfliktust – vállal vele az, aki megteszi. A
Schweitzer József főrabbinak tett gesztusok ára nulla. Nem
csoda, hogy a kormánytól a kormánypártokon, a kormánypolitikusokon
és a kormányegyházakon keresztül a kormányállamfőig
mindenki ennyire buzgólkodik. A köztiszteletben álló, tudós
aggastyánt egy ismeretlen senki inzultálta, hála a Mindenhatónak,
csak szóban. Az esettel kapcsolatban nincs teendő, az eltűnt névtelen
nem fáj senkinek. Ilyenkor teszik az ingyen gesztusokat azok,
akiknek a rasszizmus elleni fellépés egyébként semmilyen árat
nem ér meg. Rendes esetben az ilyen könnyű gesztus bónusz.
Azoknak, akik tisztességesen megharcolják harcaikat az
embertelenséggel. Az említett kormánytényezők nem tartoznak közéjük.”
És így tovább,
még hosszan.
Révészék nem
olyanok, mint a krakkóiak. Nekik nem fáj, ha antiszemitázzák
az országot, ellenkezőleg: megteszik, gerjesztik, kikövetelik
maguk, ha másképpen nem megy. S hogy ezt meddig lehet csinálni?
Nem tudom. De nagyon félek, hogy hamarosan kiderül.
(u.i.: Azon is el
kellene töprengeni, vajon mennyiért kapható ma szakértő, aki
egy tárgyaláson arról beszél, hogy a kormány vasútvonalakat
készül bezárni, és az egészet az IMF-re akarja kenni. Továbbá
arról, hogy nem azokat a vonalakat újítják fel, amelyeket fel
kell újítani. Mennyiért? Mennyit ér ma az ellenzéknek, hogy
előállítsa a kormány őszödi beszédét? Amihez nincs szükség
sem miniszterelnökre, de még kormánytagra sem, megteszi egy
„szakértő” is. Akiről valaki előre tudja, hogy érdekeseket
fog mondani, mert viszi magával a rejtett kamerát. Ez mennyit kóstál
manapság? Erre nincs vizsgáló bizottság?)
Bayer Zsolt
|