2012.06.22.
Elemi érdekünk, hogy az új rendszer
felépítése ne rójon ránk elviselhetetlen terheket
Szükséges a teljes élelmiszerlánc helyzetének stabilizálása,
versenyképességének növelése
Május 15-én
tartották Brüsszelben az EU-tagországok mezőgazdasági
minisztereinek találkozóját, melynek fő témája a Közös Agrárpolitika
(KAP) reformja volt. Az eseményről Czerván Györgyöt, a Vidékfejlesztési
Minisztérium (VM) agrárgazdaságért felelős államtitkárát
kérdezzük.
Tisztelt államtitkár úr! A portfolio.hu még ezt írta
2009-ben: „A közös európai agrárpolitika 2013-ra tervezett
reformjának nyertesei és vesztesei egyaránt lesznek. A European
Centre for International Political Economy számításai szerint bármely
forgatókönyv is valósul meg, Magyarország a vesztesek között
lesz.” Azóta elmúlt három év és kormányváltás is történt.
Ön szerint hazánk nyertese lesz a reformoknak ?
– Minden reform általában jelentős változásokkal jár.
A változások eredményeként létrejövő új rendszereket fel
kell építeni és működtetni kell. Mindennek forrásigénye van
és nem szabad elhanyagolni a megfelelő felkészülési időt az
átállásra, hogy a támogatási rendszer változása ne okozzon
fennakadást. A KAP költségvetési súlya némileg csökken
ugyan, de vizsgáljuk meg közelebbről, hogy ez mit jelent az
EU27 szintjén, s mit jelent Magyarország számára. Mivel az Európai
Bizottság 2014-től induló új, hét éves pénzügyi keretéről
még nem született megegyezés, csak azok a számok ismertek,
amelyek a Bizottság 2011 nyarán nyilvánosságra hozott tervezetében
szerepelnek. Az új többéves pénzügyi keretre (MFF) vonatkozó
javaslatban a KAP kiadások nominális értéken a 2013-as szinten
kerültek befagyasztásra, ez valós értékben (a Bizottság által
számított 2%-os deflációs rátát figyelembe véve) a költségvetési
források jelentős lefaragását jelenti. A Bizottság javaslata
szerint a KAP források részaránya a teljes költségvetés
36,2%-a lenne a jelenlegi 39,4% helyett. Magyarország ellenzi,
hogy a KAP főösszege, különösen a közvetlen kifizetések
nagysága csökkenjen. Mint a KAP egyik nagy kedvezményezettje,
prioritásként kezeljük, hogy a kifizetések ne csökkenjenek. A
bizottsági javaslat reálértéken a közvetlen kifizetések csökkentését
vetíti elő, ami Magyarország számára nem elfogadható. A
teljes KAP költségvetés 386,9 milliárd euró lesz, ebből az
I. pillérre 281,8 milliárd euró került elkülönítésre, a II.
pillérre pedig 89,9 milliárd euró jut. A vidékfejlesztés számára
2014-2020 között javasolt források (89,9 milliárd euró) évi
12,8 milliárd euró nominál értékben közel azonosak a
2007-2013 keretek között rendelkezésre álló forrásokkal (évi
12,6 milliárd euró). Közvetlen támogatásra és piaci intézkedésre
a jelenlegi többéves költségvetés keretében 2011-es árakon
számolva 330 milliárd euró áll rendelkezésre. Magyarország
gyakorlatilag szinten marad a nominális támogatást illetően.
Mivel az EU 27 átlagának 90% és 100%-a között vagyunk az 1
hektárra vetített közvetlen támogatási összeg tekintetében,
az új KAP periódusban az évi támogatási felső plafonunk alig
csekélyebb, mint 2013-ban. Számszerűsítve, az egy hektárra
vetített átlagos támogatás EU27 szinten 266 euró, míg
Magyarországon 2013-ban az átlagos támogatás 263 euró.
2013-ban 1313 millió euró a nettó pénzügyi felső határunk,
ennél több közvetlen támogatást nem fizethetünk ki. A 2014-től
induló rendszerben
1298 M
€ a közvetlen támogatási felső határunk. Mivel 2013-ban az
egy hektárra jutó támogatás tekintetében az EU 27 átlagán
leszünk, ezért a tagállamok közötti méltányosabb elosztás
miatti forráscsökkentés vagy növekedés minket nem érint. Ha
a vidékfejlesztés terén is meg tudjuk őrizni forrásainkat,
akkor azt mondhatjuk, hogy ezekkel a keretösszegekkel a mezőgazdaság
támogatása legalább 2020-ig fenntartható módon biztosítható.
Ebben az esetben nem beszélhetünk sem nyereségről sem veszteségről,
viszont az ördög a részletekben lakozik. Tehát a források
megtartásán kívül elemi érdekünk, hogy az új rendszer felépítése
ne rójon ránk elviselhetetlen terheket, és a működtetés
kivitelezhető legyen; se a termelőnek, se a végrehajtó
hivatalnak ne okozzon aránytalan többletráfordítást.
Államtitkár úr a brüsszeli találkozót követő sajtótájékoztatón
azt mondta: delegációnk számos saját felvetést, megjegyzést
fűzött a készülő európai uniós mezőgazdasági reformra
vonatkozó európai bizottsági elképzelésekhez. Említene néhányat?
A KAP reform tárgyalása több évet ível át, s minden
egyes tárgyalási szakasznak megvan a saját szakmai mélysége,
vagy éppen politikai súlya. A különböző szakértői és
vezetői képviselet mellett zajló üléseken mind a magyar tábla
mögött ülő delegált, mind az ő munkáját itthonról segítő,
előkészítő kollégák következetesen hangot adnak és érvényesítik
azt az irányvonalat, amit soros elnökségünk alatt kijelöltünk
ezen a téren. Nem csupán a 2012. májusi minisztertanácsra kell
emlékezni, hanem minden egyes munkacsoporti és különbizottsági
ülésre is, amikor Magyarország számos olyan kérdésben tett
előremutató javaslatot, mint a zöldítés részletszabályai, a
támogatási felsőhatár bevezetésének feltételei vagy az agrárpiaci
intézkedések fenntartása. Összességében elmondhatjuk, hogy
hazánk álláspontja valamennyi nyitott kérdésben határozott
szakmai lábakon áll. Konkrét példaként említhetjük, hogy
kitartó agronómiai és agro-ökológiai érveléssel sikerült
elérni, hogy az eredeti javaslathoz képest a terménydiverzifikációs
küszöb 3 hektárról 10 hektárra emelkedjen a dán elnökség módosító
javaslatában, vagy azt, hogy az ún. ökológiai fókuszterület
követelményébe az agrár-környezetgazdálkodási programban részt
vevő területek bizonyos feltételekkel beszámíthatóak
legyenek, szintén az elnökségi módosító javaslat szerint.
Lapunknak többször nyilatkoztak az AGRYA - Fiatal Gazdák
Magyarországi Szövetsége vezetői. A tervek szerint a jövőben
miként támogatnák a fiatal gazdákat?
–Örömmel mondhatom, hogy a fiatal gazdálkodók minden
jel szerint az egyik legnagyobb nyertesei lesznek a következő költségvetési
időszaknak. A vidékfejlesztésnek olyannyira a középpontjában
maradnak a fiatal gazdálkodók, hogy nem csupán egy intézkedés
lesz a sok közül a fiatal gazdák induló támogatása, hanem a
tagállamnak – vidékfejlesztési programján belül – lehetősége
lesz önálló alprogramot indítani számukra. Ezen felül szintén
újdonság, hogy a közvetlen támogatások között is megjelenik
a fiatal gazdák megkülönböztetett többlettámogatása, ami
hektáronként akár 25%-os növekményt is jelenthet; jóllehet,
ennek vannak méretkorlátai.
Azt olvasom, hogy a zöldítés a reform egyik újítása
lenne. Legyen kedves ezt bővebben kifejteni. Ezzel kapcsolatban
mi a magyar álláspont?
–A Bizottság javaslata szerint az éghajlat és a környezet
szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokat elterjesztése
céljából a közvetlen támogatások 30%-át környezetvédelmi
intézkedésekhez kötötten kell felhasználni. Az így elnyerhető
„zöld” támogatás feltételei: terménydiverzifikáció, állandó
legelő meglévő, üzemi szinten való fenntartása, ökológiai
célterület (EFA) kijelölése a gazdaság min. 7%-án. A 7% a
gazdálkodó teljes jogosult hektárszámára vonatkozik, üzem
szinten kell teljesíteni. Az állandó legelő fenntartásának követelménye
eddig is létezett, csak tagállami szinten kellett betartani.
Most gazdálkodói szintre kerül, és az minősül állandó
legelőnek, amelyet a 2014. évi kérelembenyújtáskor állandó
legelőként jelölnek meg. Ez lesz majd a későbbiekben a
referencia terület, melynek csak 5%-át alakíthatja át a gazdálkodó
másféle hasznosítású területté. A terménydiverzifikáció
során, ha a gazda területe meghaladja a 3 hektárt és nem
teljesen legelőnek használja, akkor a szántóföldi területen
legalább 3 különböző kultúrát kell termesztenie oly módon,
hogy a 3 növényfajta egyike sem foglalhat el 5%-nál kisebbet a
területen és a fő növény vetésterülete nem haladhatja meg a
terület 70%-át.
A kisgazdaságok különtámogatási
rendszerében résztvevők, és a biogazdálkodást folytató üzemek
mentesülnek a zöldítés követelménye alól. A Bizottság szándékos
és ismétlődő nem teljesítés esetén az alaptámogatást is
érintő mértékű szankcióval sújtaná a gazdálkodókat. A zöld
komponensen túlmutató büntetésre – a Bizottság magyarázata
szerint - a kötelező jelleg megtartása miatt van szükség. Az
ökológiai célterületet a támogatható terület 7%-án kell
kialakítani. Ezzel kapcsolatban ellentmondásos a tervezet.
Az egyeztetett
magyar álláspont a bizottsági javaslattal kapcsolatban a következő:
A zöldítés célkitűzéseivel
alapvetően egyetértünk, azonban úgy véljük, amennyiben a
jelenlegihez képest többletterheket helyezünk a gazdálkodókra,
a versenyképesség megőrzése érdekében a KAP forrásainak
emelése, de legalább jelenlegi szinten való megtartása szükséges.
Túlzónak tartjuk a 7%-os ökológiai célterület üzemszintű
teljesítését, főleg akkor, ha azt a jelenleg támogathatónak
minősülő terület rovására kell kijelölni. A 7%-os termőterület-kivonás
a KAP reform céljait, az élelmezésbiztonságot, a versenyképességet
és a vidéki munkahelyek megőrzését veszélyezteti. Ennek csökkentése
érdekében szeretnénk, hogy a jelenleg is környezetvédelmi célokat
szolgáló területek is beszámíthatóak legyenek ökológiai célterületként.
Továbbá javasoljuk, hogy ahol az állandó kultúrák, beleértve
az állandó legelőt is, vagy a többéves takarmánynövények
területi aránya meghaladja az 50%-ot, az üzemek mentesüljenek
az ökológiai célterület kötelezettsége alól. Az ökológiai
célterület létesítésének követelményét csak 50 hektárnál
nagyobb üzemek esetében javasoljuk alkalmazni. Határozottan
ellenezzük a Bizottság alaptámogatást is érintő szankcionálásra
vonatkozó javaslatát. A zöld komponens a gazdálkodók támogatásának
jelentős részét tenné ki, ami már önmagában olyan mértékű
elvonást jelentene, ami a gazdálkodókra kényszerítő erővel
hatna.
Milyen feltételek mellett valósulhat meg életképes élelmiszer-termelés?
–Az élelmiszer előállítás speciális helyzetben lévő
ágazat, amelyet csak teljes élelmiszerlánc szemlélettel lehet
értelmezni. A nemzeti élelmiszerellátás biztonsága, valamint
az agrárgazdaság és a vidék fejlődése szempontjából
alapvető érdek a teljes élelmiszerlánc helyzetének stabilizálása,
életképességének, versenyképességének növelése. A jövőkép
kulcskifejezése a versenyképesség valamint az integráció. A vállalati
hatékonyságon, a korszerű technológián túlmenően a versenyképességhez
tartozik az előállított élelmiszerek biztonsága, valamint a
szereplők közötti – minden irányú – együttműködése, a
megfelelő marketing tevékenység, a képzett munkaerő szintén
elengedhetetlen része az életképes élelmiszeriparnak. Meggyőződésem,
hogy mivel az árverseny megnyerését a magyar élelmiszeripar erőforrásai
és kapacitásai nem teszik lehetővé, a termékszerkezet átalakítása
során az árra kevésbé érzékeny termékek, és szolgáltatások
felé kell – mint fő vezérlő elv - elmozdulni. Ezen termékeknél
a versenyelőnyt a megkülönböztethető, vonzó, előnyös
tulajdonságokkal, magasabb hozzáadott értékkel lehet elérni,
melyekért a fogyasztó hajlandó a magasabb, értékarányos árat
megfizetni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyasztók egészségtudatos,
a kiegyensúlyozott étrend fogyasztására ösztönző felvilágosítására,
továbbá arra, hogy az élelmiszerek árában a minőségük által
képviselt többletértéket fel- és elismerjék. A magyar élelmiszeripar
csak akkor tudja megőrizni és növelni hazai és export piacait,
valamint versenyképességét, ha erősíti és hatékonyabbá
teszi k+f+i (kutatás-fejlesztés-innováció) tevékenységét.
Elő kell segíteni a vállalkozások forráshoz jutását testre
szabott finanszírozási konstrukciók ösztönzésével. Az Darányi
Ignác Terv, GOP forrásait koncentrálni kell a magasabb hozzáadott
érték előállítására irányuló fejlesztésekre. Támogatni
kell a piaci szereplők szorosabb együttműködését, integrált
termékpálya rendszerek kialakítását. A kutatási-fejlesztési
valamint marketing támogatások területén is előnyben kell részesíteni
az együttműködésben megvalósuló tevékenységeket. Kiemelt támogatást
kell biztosítani a helyi, regionális foglalkoztatásban, ellátásban
szerepet játszó helyi gazdaságok, családi gazdálkodók, kis
és közepes élelmiszeripari vállalkozások számára.
Medveczky Attila
|