|
 2012.06.29.
A pártpolitika nemzetköziesült
A nemzetpolitikával kapcsolatos konszenzus megbomlása csak a határon
túli magyarságnak árt
Prőhle Gergely a
Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért felelős
helyettes államtitkára május 22-én Berlinben megbeszéléseket
folytatott a magyar és német bel- és külpolitikát érintő
aktuális kérdésekről, az együttműködés konkrét lehetőségeiről
Peter Schooffal, a német Külügyminisztérium helyettes európai
igazgatójával, Manuel Sarrazinnal, a Zöldek képviselőjével,
Wolfgang Gerhardt-tal, a Szabad Demokrata Párt (FDP) volt frakcióvezetőjével,
a Friedrich Naumann Alapítvány elnök vezérigazgatójával. A tárgyalások
középpontjában a 22. Magyar-Német Fórum őszi ülésének,
valamint az ún. Közép-Európai Évnek az előkészítése állt;
2013-14-ben ugyanis Magyarország lesz a Közép-Európai Kezdeményezés
és a Visegrádi Csoport elnöke.
Mik voltak ezek a magyar belpolitikát érintő
aktuális kérdések?– kérdezem Prőhle Gergely helyettes államtitkár
urat.
–Többször kihangsúlyoztuk; bármilyen kifogás vetődik
föl külföldön az elmúlt időszak törvényalkotási folyamatával
kapcsolatban, akkor ne általánosítsanak a kritikusok, különösen
ne ítéljenek alaptalanul, hanem – tekintettel arra, hogy jogi
szövegekről, konkrét dokumentumokról van szó – mindenki
fogalmazza meg pontosan aggályait az egyes törvényekkel
kapcsolatban. Ez az utóbbi hónapokban meg is történt, az Európai
Bizottsággal, a Velencei Bizottsággal és az Európa Tanáccsal
folytatott dialógusok során immáron konkrét ügyekről beszélünk.
Így kiderül, hogy az a kép, amit Magyarország demokratikus állapotáról
egyesek korábban festettek, nem is olyan drámaian sötét, csak
vizsgáljuk meg a pontos joganyagot. Németország még a
legvadabb sajtótámadások idején is ügyelt arra, hogy
hivatalos szinten, nyilvánosan ne minősítse a magyar törvényalkotási
folyamatot. Ehhez továbbra is tartja magát, ami lényeges,
tekintettel arra, hogy Németország az egyik legfontosabb európai
partnerünk, a német cégek a legfontosabb befektetők hazánkban.
Mi a tapasztalata, a német vezető politikusok mennyire
vannak félreinformálva a magyar helyzetről?
–A német sajtóban megjelent negatív tartalmú
cikkek hatnak a politikusokra is. Noha nagykövetségünk, és mi
is a Külügyminisztériumban következetesen minden hamis állítást
cáfolunk, ezt nem tudjuk elkerülni. Ettől függetlenül
igyekeznek tájékozódni, reálisan látni a helyzetet. Ezért is
fontos a kiterjedt személyes kapcsolatrendszer, azoknak a hálózata,
akit hiteles forrásnak tartanak, s akiről azt is tudják, hogy
elég szuverén ahhoz, hogy ne csak a brosúraszöveget sulykolja.
Az abszurd vádakat tartalmazó újságcikkek pedig esetenként
pont az ellenkező hatást érik el. Erre egy példa: a Le
Monde-ban Petőfi Sándor szobrát keverik Horthy Miklóséval, és
Szent Istvánt a török birodalom nagy ellenségeként tüntetik
fel. Ilyen szarvashibákkal aligha lehet hiteles egy újságcikk,
de persze hangulatkeltésre kiválóan megfelel.
De mégis mi húzódik az ellenszenv mögött? Egy
bizonyos gazdasági területről történő kiszorulás, vagy a
hazai ellenzék árulkodása?
–Ezt a kettőt nagyon nehéz elválasztani egymástól.
A XXI. században árulkodókra, súgókra sincs szükség a negatív
benyomások létrejöttéhez. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek súgók,
mert a pártpolitika nemzetköziesült. Bizonyos keretek közt a
politikai ellenzéknek joga, sőt kötelessége is a kormány
kritikája, ezen nem érdemes felháborodni. A vehemencia, vagy a
módszerek – finoman szólva – találékonysága persze így
is néha megdöbbentő. Az elmúlt két évben számos érdek sérült,
s nem csak politikaiak. A kormány bevallott gazdasági célja a
magyar cégek helyzetbe hozása, ami teljesen legitim cél, számos
más uniós tagállam is ezt teszi. Arra persze ügyelni kell,
hogy az Európai Unióban önszántunkból magunkra vállalt jogi
keretek között történjék mindez. Az is veszélyes, ha ellenségképet
látunk a külföldben, mert Magyarország rá van utalva szomszédaival
és a jelentős külföldi államokkal való együttműködésre.
Ezt bizonyította az elmúlt századok történelme is. A nemzeti
érdekérvényesítést érzékeny egyensúlyban kell tehát
tartani a külföldi államokkal való együttműködéssel.
Tudvalévő, hogy Szlovákia és Románia legnagyobb kereskedelmi
partnereink között vannak. Magyarországon több százezren élnek
a szlovák-magyar és magyar-román kereskedelemből. Ezt mindig mérlegelni
kell akkor, mikor szimbolikus, vagy történelmi ügyekről beszélünk
a két ország viszonylatában. Nemzetpolitika, szomszédságpolitika
csak kéz a kézben járhatnak!
Arról még sosem hallottam, hogy egy szlovák, vagy román
ellenzéki kirohant volna Brüsszelbe árulkodni. Magyarországon
kívül van még olyan kelet-közép-európai ország, ahol az
ellenzék a nyugati lapokban oly nagy vehemenciával támadná a
kormányt?
–Nem végeztem ebben a kérdésben
vizsgálatot, de elismerem: Magyarország számára döntő
fontosságú lenne, hogy bizonyos nemzetstratégiai ügyekben működjön
a pártok felett álló szolidaritás, függetlenül attól, hogy
éppen milyen kormány van hatalmon. A nemzetpolitikával
kapcsolatos konszenzus megbomlása pedig csak a határon túli
magyarságnak árt.
Engedjen meg egy kis kitérőt, ha már Németországról
esett szó. A Spiegelben megjelenő egyik írás szerint az új
Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése egy népnemzeti reneszánsz
része, amelyet a magyar kormány is buzgón támogat. A lapban
megszólalt Somogyi Zoltán politológus, aki „utalt Prőhle
Gergely nyilatkozatára, aki meg tudja érteni, ha az Orbán-kormány
némelyik politikai nyilatkozata egyes nyugati füleknek régimódinak
hangzik, de Magyarország már egy másik ország, egy másik
nyelvvel.” Ön akkor Európában a tolmács szerepét tölti be?
–Magának a Külügyminisztériumnak és minden nagykövetnek
az az egyik feladata, hogy a helyi viszonyok ismerete alapján próbálja
meg tartalmában lefordítani azt, ami Magyarországon történik.
Azért fontos annak a kultúrának, a nyelvnek az ismerete, ahol rólunk
olvasnak, hogy bizonyos dolgokat a helyi értékükön tudjanak
kezelni. Egy példa erre: ha a magyar Alkotmány bevezető szakaszát,
a nemzeti hitvallást valaki lefordítja német nyelvre, akkor az
a német nyelvi közegben egy anakronisztikus, ódivatú szövegnek
tűnik. Bár itthon is gondolhatunk sokfélét a szöveg korszerűségéről,
a veretes fogalmazás nálunk sokkal inkább elfogadott. Ezt nem
kell szégyellni, ahogy túlmagyarázni sem. El kell mondani: egy
másik kultúráról van szó, amiről nem illik ítélkezni.
2013-14-ben Magyarország lesz a Közép-Európai Kezdeményezés
elnöke. Ez milyen feladattal jár?
–A regionális együttműködés
jól bevált formája a Visegrádi Csoport, aminek elnökségi
feladatait Lengyelországtól vesszük át 2013 júliusától.. A
V4 szinte védjeggyé vált, működésének harmadik évtizedébe
lépett. Egyik legfontosabb feladata az európai uniós politikákban
régiónk érdekeinek markáns megjelenítése, és felelős
szereplőként, Európa nagy kérdéseire saját válaszaink,
megoldási javaslataink megfogalmazása. A Visegrádi Csoport mára
az európai politikaformálás aktív szereplőjévé vált. Az
elmúlt két évben ezen túlmenően nem elhanyagolható jelentőségűvé
nőtte ki magát a V4-ek szerepvállalása az EU szomszédságpolitikájában,
elsősorban Kelet-Európában és a Nyugat-Balkánon, amely
amellett, hogy értékközvetítő, alapvetően gyakorlatias szemléletű.
Visegrád - jórészt a 2000 óta működő Visegrádi Alapnak köszönhetően
- mára fogalommá vált a régión belüli önkormányzati,
kulturális, oktatási, társadalmi együttgondolkodásban és
cselekvésben érdekeltek számára. Emellett a ’90-es évek
legelején részvételünkkel, Olaszországgal, Ausztriával, és
az akkor még létező Jugoszláviával megalakult az ún.
Quadragonale, ami később Pentagonale lett. Ez az olasz kezdeményezés
régebben azt a célt szolgálta, hogy felgyorsítsa Magyarország
EU-s integrációját. A mára 18 országot tömörítő Közép-Európai
Kezdeményezés fontos platformja a nyugat-balkáni országok
csatlakozásáról folyó párbeszédnek, és a velük történő
kereskedelmi kapcsolatoknak. A kezdeményezés fontos eleme a
nemzeti kisebbségek szerepéről szóló dokumentum, mely
1994-ben készült, így annak 20 éves „születésnapját” is
előkészítjük. Megvizsgáljuk, melyek a még aktuális elemek,
pl. nyelvi jogok, autonómiák ügyében. Olaszország, az KEK
egyik motorja, azért is lényeges, mert a dél-tiroli autonómia-modell
Európa egyik, ha nem a legsikeresebb kisebbségvédelmi modellje.
Mi várható a 22. Magyar-Német Fórum őszi ülésén?
Gazdasági, innovációs kérdések is terítékre kerülnek?
–Azok mindenképpen, hiszen a két ország együttműködésének
lényeges pontjairól van szó, ahogy az is fontos, miként tudjuk
a felsőoktatási, tudományos kapcsolat területén ezeket az együttműködési
területeket továbbfejleszteni. Emellett szó lesz az EU-val
kapcsolatos magyar és német álláspontokról, sőt a múlt
feldolgozásának kérdéseiről is. Ez azért is aktuális, mert
Németország államelnöke a Stasi-akták
feldolgozására kijelölt szervezet első elnöke,
evangélikus lelkész. Azt gondolom, ebben az ügyben a két országnak
van miről egymással eszmét cserélnie.
Elképzelhető, hogy történészek is részt vesznek a Fórumon?
–Történész szekciója is lesz a 22. Magyar-Német Fórumnak.
Gyakran merül fel az az igény, hogy a múlt feldolgozása,
annak módszertana, következetessége kerüljön napirendre. Ezért
is szükséges egy olyan, a tisztánlátást segítő megbeszélés,
aminek célja, hogy a másik fél értse meg a XX. századi
Magyarország történetét, amit nem lehet csupán a szlogenek
szintjén kezelni.
A Visegrádi Csoporton belül is működik majd történész
szekció? Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész a régió
szakavatott ismerője és a visegrádi országok kultúráit
szokta összehasonlítani.
–Kiss Gy. Csaba ennek a közép-európai együttműködésnek
magyar részről talán a legfontosabb művelődéstörténész részvevője.
A Visegrádi Alap rendszeresen rendez történészkonferenciákat,
ami pontosan a közös történelemnek, a közös identitásnak a
megteremtését is szolgálja. A jelenlegi cseh V4 elnökség
alatt 2011 decemberében lezajlott „My hero - your enemy"
(Az én hősöm - a te ellenséged) konferencia projektje is
pontosan az értelmes párbeszéd érdekében jött létre, ez
adhat teret számos történelmi személyiség, köztük például
gróf Esterházy János jobb megismerésének, általános elismerésének.
Végezetül, mint a Magyar Evangélikus Egyház országos
felügyelőjét kérdezem az ominózus június 4-ei harangozási
üggyel kapcsolatban. Kovács Zoltán államtitkár május 25-én
arra kérte az egyházakat, hogy június 4-én, a nemzeti összetartozás
napjának délutánján egyperces harangzúgással kapcsolódjanak
be a megemlékezésekbe. Az egyházak válaszlevélben jelezték,
hogy a kérésnek nem áll módjukban eleget tenni, mert a
templomi harangok istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház
liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak. Az elutasítással
bizonyították az állam és az egyház különállását?
–Úgy látom, hogy a szervezés nem volt szerencsés. A
jelenlegi magyar kormány és az egyházak között olyan a
kapcsolat, ami lehetővé tette volna ennek a kérdésnek az
informális tisztázását, mielőtt a nyilvános nyilatkozatok
elhangzanak. A protestáns gyülekezetek pedig ebben a kérdésben
is önállóan döntenek, így volt is olyan templom, ahol
harangoztak. Ugyanakkor hiba lenne pusztán abból következtetni
az egyházak nemzeti elkötelezettségére, hogy zúgtak-e a
harangok június 4-én. Ezt ők már számos esetben bizonyították
mind karitatív, mind oktatási, sőt hitéleti tevékenységük
által.
|
