|
 2012.06.29.
Szigligeti
Ede: Liliomfi
(Nagyváradi Állami Színház – Szigligeti Társulat)
A
Lilomfit a magyar nép az 1954-ben készült és Makk Károly
rendezte mozifilmmel szerette meg. Ebben a filmben a címszerepet
a nemrég elhunyt Darvas Iván játssza, Krencsey Mariann alakítja
Mariskát, de Dajka Margit, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Ruttkay
Éva és Soós Imre is látható benne. Pedig Makk Károly sokat változtatott
a szerepek súlypontján, így Dajka Margit kedvéért a nevelőnő
figuráját jelentősebbre vette, de az eredeti helyszínt is módosította,
az egész cselekményt Nagyvárad környékéről a Balaton-felvidékre
tette át, mert a 2. világháború után – mindegy, hogy büntetésből,
vagy jutalomból – Magyarország Romániával együtt a szovjet
blokkba kapott beosztást, és roppant kínos lett volna, ha egy
majdnem száz évvel ezelőtti történetből kiderül, a testvérállam
területén ősidőktől fogva éltek és bizony még mindig élnek
magyarok...Az is igaz, hogy 50 év óta – akarva-akaratlanul –
minden színházi előadás ennek a filmnek a szűrőjén megy át,
és a megszámlálhatatlanul sok produkció cselekményvezetése
és helyszíne inkább a filmhez igazodik. Most viszont megtört a
jég, a rendszerváltásnak nevezett hatalomcsere óta ki lehet
mondani, Erdélyben és Partiumban a honfoglalás óta vannak
magyarok, így a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata
2011. október 15-én színre vitt előadása az eredeti,
1849-ben, az akkori Nemzeti Színházban bemutatott változathoz tér
vissza, azaz a cselekmény Nagyvárad környékén játszódik. A
nagyváradi társulat tavaly ezzel a produkcióval tisztelgett színházuk
megnyitásának 111 éves évfordulója előtt, és most a Magyar
Színházak 2012. június 22-étől 30-áig tartó XXIV. Kisvárdai
Fesztiválján nyitó előadásként játszották társulatuk névadójának
legismertebb darabját.
A
Liliomfi szerzője Szigligeti Ede, a magyar népszínmű megteremtője.
Szigligeti jelentős személyisége a magyar drámairodalomnak és
színjátszásnak. Szathmáry Józsefként látta meg a napvilágot
1814-ben Váradolasziban, édesapja azt szerette volna, ha a papi
hivatást választja, de a színház bűvkörébe került, mérnöki
tanulmányait is abbahagyta, és az akkor, 1837-ben alakuló
magyar színtársulathoz szegődött, ahol végigjárta a szamárlétra
összes lépcsőfokát: volt színész, titkár, szerző, rendező,
főrendező, művészeti vezető, igazgató. Több, mint 100
darabot írt, mindegyik művén látszik, hogy fellépett a világot
jelentő deszkákon, mert rendkívül jól játszhatók, színszerűek,
és kitűnő a cselekménybonyolításuk. Darabjai közül a
Liliomfi mellett az 1847-ben bemutatott Csikós
és az 1858-ban először előadott Fenn az ernyő, nincsen
kas emelkedik ki. Budapesten, 1878-ban hunyt el.
A
rendkívül rövid idő, mindössze két délután alatt írt
Liliomfi nem más, mint – Shakespeare-től kölcsönözve – a
Tévedések vígjátéka. Két szálon fut a cselekmény, az
egyikben Szilvai professzor azt szeretné, ha gyámleánya,
Mariska az ő unokaöccséhez, Gyulához menne nőül. Ámde a fiú
minden fenyegetés ellenére Liliomfi néven színész, „teátrista”
lett. A két fiatal szerelmes egymásba, de a mit sem sejtő
professzor szét akarja őket választani, mert nem tudja, az a
bizonyos Liliomfi az ő rokona. Persze a végén mindenre fény
derül, és a boldog professzor atyai áldását adja gyermekeire.
A másik szálon pedig Kányai fogadós is azt akarja, hogy lánya,
Erzsike a tehetős bécsi kávéház-tulajdonos, Schwartz úr fiának
legyen a felesége. De Erzsike a becsületes pincért, Gyurit
szereti, és Liliomfi cselével elérik, hogy összeházasodhassanak.
 A
Nagyváradi Állami Színház Liliomfija cirkuszi előadásra emlékeztet.
A szereplők arca fehérre festett, orcájukon két pötty virít,
időnként piros orruk is van. Bianca Imelda Jeremias pedig úgy
alakítja ki a jelmezeket, hogy mindenféle pótdolog: haj, vádli,
fenék van a szereplőkön. Mira János kétszíntű díszletet
tervezett, de játék jóformán csak az egyiken folyik. Ez a
Keresztes Attila által rendezett darab – erős karikírozása
ellenére – elejétől a végéig igen pergő és élvezetes, jókat
derülünk a tévedésekből adódó félreértéseken, és ehhez
az élményhez a nagyszerű színészi teljesítmények is hozzájárulnak.
Hunyadi István Liliomfi hálás karakterét jeleníti meg. Csiky
Ibolya szereleméhes nevelőnőként valósággal lubickol a
szerep nyújtotta komédiázási lehetőségekben. Pitz Melinda
Mariskát személyesíti meg. Szotyori József Kányai fogadóst
elismerésre méltóan kelti életre, a nézőknek fáj a hasuk,
annyit nevetnek ezen a buta, semmit sem értő apán. Gajai Ágnes
Erzsikét, Kardos M. Róbert Szellemfit, Dimény Levente Schwartz
urat, Varga Balázs Adolfot viszi fel a színre. Újfent
bebizonyosodik, hogy a magyar vígjáték-irodalom alkotásaiban
olyan tartalékok vannak, amikről megéri lefújni a port, mert
nemesen szórakoztatnak, kedves humorukkal rabul ejtik a nézők
szívét, és aranyló derűjükkel beragyogják a publikum minden
egyes tagjának estéjét. (Felső képen: Pál Hunor és Gajai
Ágnes, alsó képen: Kardos M. Róbert.)
Dr. Petővári
Ágnes
|
