|
 2012.05.04.
Cél: a magyar nyelvű oktatás minőségi
fejlesztése
A Bolyai Nyári Akadémia a magyar pedagógusok komoly továbbképzési
intézményévé alakult
Húsz éves a Romániai
Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ). Az évfordulós ünnepségre
– az erdely.ma információi szerint – április 4-én a Székely
Mikó Kollégiumban került sor. A születésnappal kapcsolatban Burus
Siklódi Botonddal, az RMPSZ elnökével beszélgetünk.
Milyen főbb célokat fogalmaztak meg két évtizeddel
ezelőtt, és azokból melyek teljesültek?
–Pontosítanám a születésnapi ünnepséggel kapcsolatos
információkat; 1991 decemberében került sor az RMPSZ alakuló
ülésére, így 2011. december 10-én ünnepeltük fennállásunk
20. évfordulóját – országos szinten. Szövetségünk megyei
szervezetekből épül föl – a Kovászna megyei ünnepségünkre
került sor április 4-én. Különböző helyszíneken, műsorokkal
a megyei szervezeteink is megünnepelték a húsz éves születésnapot.
1991-ben azért alakultunk meg, mert nagy szükségét éreztük
egy olyan szervezet létrehozásának, amelyik a szakmai érdekvédelemre
helyezi a hangsúlyt, nem szakszervezeti munkát lát el, hanem a
romániai magyar nyelvű oktatás minőségi fejlesztését akarja
megvalósítani. Már alakulásunkkor megfogalmaztuk, hogy
semmilyen politikai érdeknek nem szándékozzuk alávetni tevékenységünket,
pártok munkáját nem támogatjuk, tőlük támogatást el nem
fogadunk, de természetesen minden olyan szervezettel tárgyalást
folytatunk, amelyik lényegesnek tartja a magyar oktatás ügyét,
akár közös programokban is részt vehetünk. Fontosnak
tartottuk az intézményesülést, és azt egyre világosabban láttuk,
hogy egyetlen finanszírozó partnerünk a mindenkori magyar kormány
oktatási minisztériuma, vagy államtitkársága, s ezen belül a
határon túli magyarok osztálya. A határon túli oktatási tanács
keretében az RMPSZ is folyamatosan részt vett a kárpát-medencei
magyar oktatás-ügy aktuális problémáinak megtárgyalásán.
Így szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Kárpát-medence régióiban
működő pedagógus szövetségekkel, sőt a szakmai munka területén
egyre konkrétabban körvonalazódnak azok a tevékenységi formák
–pedagógus továbbképzések – , amikben közösen
gondolkodhatunk.
Ha már a továbbképzésnél tartunk, essen szó
a Bolyai Nyári Akadémiáról.
–1993-ban hirdette meg először szövetségünk ezt a
jelentős rendezvényt, ami a romániai, sőt, a Kárpát-medencei
magyar pedagógusok egyik legnagyobb fórumává vált. Idén immár
20. alkalommal szervezzük meg a Bolyai Nyári Akadémiát, s erre
a Kárpát-medence minden régiójából küldenek résztvevőket
a pedagógusszövetségek, egy héten át közösen dolgozunk és
gondolkodunk különböző témákról, vagy egy adott tantárgy,
diszciplína szakmai problémáit illetően. Mint említettem, az
évek során az intézményesülést tartottuk fontosnak, és maga
a Bolyai Nyári Akadémia az elmúlt 20 év alatt a magyar pedagógusok
komoly továbbképzési intézményévé alakult.
Önök
fontosnak tartják a minőségi oktatást. Gondolom, a román államon
belül nem fizetik túl a pedagógusokat. Véleményezem, hogy Egy
magyar pedagógus meg talán még rosszabb helyzetben van. Ilyen
esetben nehezebb megfelelni a minőségi követelményeknek?
–Ma az egész magyar nyelvű oktatási rendszer a románba
integrálódva működik, de az önállósodás ismérveit határozottan
magán viseli. Célul tűztük ki, hogy minden olyan ésszerű
kezdeményezést támogatunk, amely az önállósulás irányába
vezet. Most, úgy tűnik, nagyobb az esély az önállósulásra.
A minőség megfogalmazása, ennek megfelelően megteremtése és
fenntartása intézményenként változik. Romániában is működik
minőségbiztosító szervezet az oktatási minisztérium háttérintézményeként,
de az többnyire a formai és működési kritériumoknak való
megfelelést vizsgálják. Mi határozottan a magyar nyelvű oktatás
minőségi fejlesztése érdekében vállaltunk szerepet elsősorban
a különböző továbbképzési programok szervezésében. Ezen túlmenően
szervezetünk tagjai részt vesznek a Kárpát-medence többi régiójában
szervezett továbbképzési kurzusokon is. Szövetségünk az intézményesülés
során négy módszertani központot –Partiumi Oktatási Központ,
Gál Kelemen Oktatási Központ, Székelyföldi Területi Oktatási
Központ, Teleki Oktatási Központ – épített ki a korábbi
Illyés Közalapítvány támogatásával, s ezek több mint 10 éve
folyamatosan pedagógiai jellegű, helyenként pedig eszközjellegű,
vagy más szolgáltatással állnak egy-egy régió rendelkezésére.
A Teleki Központ országos szintű, a többi regionális jellegű
feladatot lát el. Iskoláink hiányos, és a minőséget helyenként
mellőző tankönyvellátása javítása érdekében - mivel a román
tankönyvkiadók nem láttak üzleti lehetőséget magyar nyelvű
tankönyvek, módszertani útmutatók és segédtankönyvek kiadásában
- mi arra is vállalkoztunk, hogy létrehozzuk az Ábel Kiadót.
Ezt immár 10 éve működtetjük.
Mit tudnak tenni a tehetséggondozás fejlesztése érdekében?
–Külön fejezetet szentelünk programunkban a pedagógus
kollégák munkájának elismerésére, szakmai karrierjük segítésére,
és ugyancsak külön fejezetben foglalkozunk a tanulókkal is: számukra
különböző motiváló lehetőséget mutattunk föl. Tíz éves
a gyémánt, az arany, ezüst és bronz –fokozatú Mákvirág-díj
elnyerésére kiírt pályázatunk. Ezt a díjat pályázat útján
a középiskolák legjobban teljesítő diákjai nyerhetik el. A
matematika terén kiváló eredmények elismerésére, szaktanári
grémium javaslata alapján osztjuk ki évente a Bolyai Farkas-díjat.
A magyar anyanyelv ápolása és a honismeret területén elért
eredmények díjazására pedig a Kós Károly-díjat alapítottuk
meg a középiskolás diákok számára. Lehetőségeink szerint
minden olyan versenyt támogatunk, melyek a diákok előrehaladását
segítik. Pedagógusaink munkáját is elismerjük: kétévente, a
megyei elnökségek javaslatára „Ezüstgyopár” életmű díjjal
tüntetjük ki azokat a pedagógusokat, akik kiválót alkottak pályafutásuk
során. Az Apáczai –díjjal pedig a pedagógus tudományos munkásságát
ismerjük el. Ezeket a díjakat pedagógusoknak, diákoknak
egyazon meghitt ünnepség keretében adjuk át.
Magyarországon sokan „ugródeszkának” használják
a tanári szakot, és a jobban kereső pályán akarnak
elhelyezkedni.
–Ez Erdélyben is megfigyelhető, ugyanakkor vannak olyan
kollégák, akik elkötelezettek, annak ellenére, hogy a tanárok
anyagi megbecsültsége nálunk sem magas. Viszont aki valóban
pedagógusként szeretne tevékenykedni, számol a negatívumokkal,
és a fiatalok közül egyre többen erős hivatástudattal lépnek
erre a pályára.
Medveczky Attila
|
