Abszurdum, hogy cukrot, a disznóhúst is importálnunk kell

Április 16-án tizenkét, a magyar élelmiszerpiacban érdekelt szervezet alapította meg Magyar Gasztro Térkép Klasztert. Az egyesülés céljairól, az élelmiszerpiac jelenlegi helyzetéről Orsolyák Zoltánt, a Magyar Gasztro Térkép Klaszter elnökét, és Bereczki Zsolt ügyvezetőt kérdeztem.

A 2010- ben alakult a Gasztro Térkép Kft. mennyiben tekinthető a klaszter elődjének?

Orsolyák Zoltán: Annyiban, hogy ez egy ún. projekt cég volt, amelyik meghirdette az összefogást. A Magyar Gasztro Kontroll Kft. már befektetőket toborzott. Egy teljesen új, speciális, a vendéglátást, kereskedelmet, és a hazai termelőket, az élelmiszer-ipari gyártókat körülölelő szolgáltatás és kapcsolatrendszert kívánt létrehozni. Ezért is nagyon komoly munka áll mögöttünk.

Bővebb információt tud adni a 12 szereplőről?

O.Z.: A 12 szereplő teljesen átfogja a magyar élelmiszerpiacot. A kiskereskedelem résztvevői a Profi Magyarország Zrt. és a Tesco-Global Áruházak Zrt., míg a Mirbesz Csoport Magyarország egyik legnagyobb nagykereskedelmi láncolataként nyolc élelmiszer feldolgozó kft-ét tömörít magába. Ezek a kft-ék élelmiszerláncokat és vendéglőket látnak el. Prémium Hungaricum Egyesületnek és a Magyar Termék Tanács Nonprofit Kft élelmiszergyártó és termelő tagjai vannak.

Milyen céllal hozták létre a klasztert?

O.Z.: A fő cél, hogy ténylegesen bejussanak a magyar termékek a vendéglátásba és a kereskedelembe. Erről már sokan beszéltek, de mi nem állunk meg a szólamok szintjén, hanem gazdaságilag akarunk cselekedni. Többen csodálkoznak, hogy a Tesco is a klaszter tagja. Mi nem örvendünk a multik jelenlétének, de azt tudomásul kell venni, hogy az emberek többsége náluk vásárol. Ezért a célunk, hogy oda kell vinni a magyar terméket, ahol a legtöbb magyar vásárló megfordul.

A kérdés, hogy a multi megadja-e a magyar termék árát?

O.Z.: Nagyon sokszor megadja. És éppen ennek ellenőrzésére vettünk be a klaszterbe zöld szervezeteket, vagy pl. a Levegő Munkacsoportot. Azt szeretnénk, hogy a multik is normális üzletpolitikát folytatnának. Viszont a magyar termelőknek is változtatni kéne piaci magatartásukon. Ma a legtöbben azt mondják: nagyon jó a magyar termék, de nagyon drága. Több kistermelő pedig úgy gondolkodik, ha már házi a termékem, akkor kérhetek többet érte. Jó lenne, ha a termelő egy átlagos magyar család pénztárcája szerint gondolkozna. Mert ha nem így tesz, akkor a magyar vásárló az olcsóbb külföldit veszi meg. A termelőknek kiszámítható piacteret kell kapniuk, s mi ezt nyújtjuk, hogy ezután meghatározott állandó piaccal és haszonnal gondolkodhassanak.

A Tesco paradigmát váltott, hogy csatlakozott önökhöz?

Bereczki Zsolt: Annyiban, hogy a teljes hálózatra kiterjedő beszerzést kiegészíti majd egy regionális, akár egyetlen kiskereskedelmi egységbe történő beszállítás lehetősége is.

O.Z.: Egy nagyvárosban élő család igen ritkán megy le falura élelmiszert vásárolni, és a termelő sem szállít a fővárosba, mert a benzinárak miatt nem éri meg. Ezért ahol a vásárló megjelenik, oda kell szállítani a magyar árút, és kiszorítani a külföldit.

Tehát a magyar termékek piaci pozícióját meg tudják erősíteni?

O.Z.: Mi ezt akarjuk, s másban nem is gondolkodunk, csak a magyar termékben. Az a célunk, hogy a magyar termék versenyképes legyen. Ha pedig versenyképes lesz, akkor az munkahelyteremtést ösztönöz.

Ha a volt kommunista blokk országait nézzük, akkor mindenütt ilyen helyzetben van a helyi termék?

B.Zs.: Szlovéniában pl. nincs nagy piaca a kólának és a helyi sajátosságokat, élelmiszereket fejlesztik tovább. A fogyasztók pedig kitartottak a helyi brandek mellett, nem úgy mint nálunk, ahol az újdonság varázsa a meghatározó. A magyar hazai brandek eltűnése mögött a feldolgozóüzemek eladása is áll. A cukoripar ennek tipikus példája. Így kerülhettek be a láncolatba azok a külföldi cégek, amiknek csakis a profitszerzés volt a céljuk. A határon túli országok élelmiszerpiacát nem vizsgáltuk behatóan, hanem a saját magunk problémáira figyelünk. A fő probléma, amit Zoltán többször említett már, hogy agrárországként képtelenek vagyunk kielégíteni a belső fogyasztást. Abszurdum, hogy cukrot, a disznóhúst is importálnunk kell.

Virtuális piacteret működtetnének?

O.Z: Egyrészt igen, emellett lesznek személyes szolgáltatások is nyújtunk majd. Tehát nem csak internetes piactérről, hanem szolgáltatás csomagról beszélünk. Az utóbbi híján a netes piactér nem lehet sikeres. Tehát a klasztert nem olyan informatikai vállalkozásnak kell elképzelni, amelyik csak egy webpiacot működtet. Ha nincs személyes kontaktus, akkor hiába minden, ezért is a klaszter egyben egy információs bázis is lesz. Így elérhetjük, hogy Magyarországon önkormányzati konyhai és egységes gazda-adatbázis jöjjön létre. Kétirányú kontroll is létrejön nálunk, az eladóival, azt vizsgáljuk, hogy magyar, megfelelő minőségű termékről van-e szó, s a termelő pontosan szállít-e, míg a vásárlói kontroll arra irányul, hogy kifizetik-e a termelőt.

A sajtótájékoztatón jelen volt Kardeván Endre, a vidékfejlesztési tárca államtitkára. Ő mivel támogatja önöket?

B.Zs.: Államtitkár úr az élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felel, így egyrészt szakmai, elvi támogatást kaptunk tőle. Elképzelhető, hogy kapunk valamennyi állami forrást is a működésre, de a cél, hogy a klaszter önfenntartó legyen.

Regisztrációs díjat kérnek a résztvevőktől?

O.Z.: Ingyenes netes piacok csak vannak, de nem működnek. Aki ingyen kap valamit, nem is várhat el szolgáltatást, sem színvonalat. Mi képletes összeget kérünk, de ennek fejében megfelelő szolgáltatást kapnak a tagjaink. Mi viszont elvárjuk azt az eladótól, hogy a feltüntetett árúval rendelkezzen is, tehát ne tüntessen fel olyan portékát, ami már nincs a raktárán.

B.Zs.: Eddig több százan regisztráltak a rendszerbe, főleg éttermek, de hogy magának a rendszernek a folyamatait miként alakítjuk ki, azt a felhasználókkal szeretnénk egyeztetni. Így a kereskedés pontos működési modellje még alakulófélben van. Azt fontosnak tartjuk, hogy valóban a kapcsolattartó személyek jelenjenek meg az adatbázisban. Az is alapkövetelmény, hogy tagjainknak fogadni kell a regisztrált termelőket. Jelenleg a termelőknek se idejük, de energiájuk sincs arra, hogy értékesítési szervezetet építsenek ki. Annak örülnek, hogy valaki felvásárolja, hacsak nyomott áron is, a terményt. A felvásárló még ráteszi a termékre a maga 20%-os hasznát, és így adja el a nagykereskedőnek. Az ilyen természetű árfelhajtó tényezőket is ki akarjuk küszöbölni. Kiemelendő, hogy későbbiekben az igények alapján logisztikai szolgáltatással, üzleti információk közzétételével és mobil hozzáféréssel, kioszkhálózattal szeretnénk bővíteni a munkát.

Medveczky Attila