|
 2012.05.18.
„A Gulágon éppúgy tilos volt
keresztet viselni, mint ma egyes munkahelyeken”
Myroslav
Marynovych jelenleg az ukrajnai Katolikus Egyetem
rektorhelyettese. Ateista volt, amikor a kommunista hatalom munkatáborra
ítélte és Kazahsztánba hurcolták.
Marco Tosatti május 15-én a Vatican Insideren ismertette
Marynovych történetét.
„Vallásos családban nőttem fel. Az egyik anyai nagybátyám
görögkatolikus pap volt. Anyám hittel teli légkört teremtett
otthon, egyszerű és őszinte, fanatizmustól mentes hite volt.
Örült volna, ha én is hiszek, de nem gyakorolt rám semmiféle
nyomást. Tiszteltem ugyan a vallást, de szkeptikus és ateista
voltam. Nem volt szükségem Istenre, jól megvoltam nélküle”
– mondta el magáról Marynovych egy madridi találkozón.
Már fiatal korában észrevette a kommunista rendszer visszásságait,
és kiállt a szabadságjogokért. Megalapította a Helsinki Watch
ukrán szervezetét, amely feladatának tekintette, hogy őrködjön
a Helsinki Egyezménybe foglalt emberi jogok tiszteletben tartása
felett. 1976-ban kilenc társával együtt, nyugati újságírók
segítségével, jelentést tett a szólásszabadság elleni vétségekről:
nyilvánosságra hozták a letartóztatott írók és költők nevét,
kérték szabadon bocsátásukat. 1977-ben a KGB letartóztatta
azzal a váddal, hogy szovjetellenes propagandát folytat. Két társát
száműzték, nyolcukat pedig kényszermunkára ítélték. Tíz
évet töltött le a tizenkettőből, amikor Gorbacsovval elérkezett
a peresztrojka ideje és kiszabadulhatott.
Fogsága elején különös dolog történt vele. Ő maga így
beszél róla: „Kihallgatott a kijevi KGB, majd visszavittek a
cellámba. Idegesen járkáltam fel-alá, intellektuális kérdéseken
gondolkodtam. Egyszer csak hirtelen vakító fényt láttam.
Nagyon furcsa három nap következett: ettem, ittam, ültem,
felkeltem, de nem voltam jelen, nem hallottam, amit mondtak nekem
és nem is válaszoltam. A harmadik napon harangszót hallottam,
és elkezdtem beszélni. Megkérdeztem a cellatársamtól:
′Mi ez? A Szent Vlagyimir-templom harangja szól?’
′Szerencsére végre hallasz’ – válaszolta.” Úgy érezte,
mintha egy csomó megoldódna a lelkében: hirtelen megértette a
Bibliát, amit ismert ugyan korábban is, de nem állt össze számára
egységes képpé. „Attól a naptól kezdve más ember lettem,
vallásos ember” – vallja.
Visszaemlékezett egy másik eseményre is: egy hosszú éhségszrájk
után olyan gyenge volt, hogy mozdulni sem bírt, teljesen
elkeseredett. Hallott egy hangott, amely így szólt hozzá: „Imádkozz!”
Még keresztet sem bírt vetni, csak lélekben tette meg: ettől a
gesztustól azonban olyan erőre kapott, hogy felugrott az ágyáról.
Marynovych a találkozón
kifejezte megdöbbenését a tény felett, hogy Nagy Britanniában
ma bíróság elé kerülhet valaki azért, mert keresztet visel a
nyakán. „A börtönben, ahol tilos volt keresztet viselni a
nyakunkon, úgy gondoltam a nyugati világra, mint a tolerancia
megvalósulására. Most pedig szinte üldözik a vallást, és a
világegyetemről alkotott istentagadó ideológiák veszik át az
uralmat. Ez az ideológiai egyeduralom épp olyan káros, mint a
korábbi volt.”
(Forrás: Magyar
Kurír)
|
