vissza a főoldalra

 

 

 2012.05.18. 

Udvarhelyszéken a minták egyszerűek, de nagyon gazdagok

Ma a tehetősebb inkább túlcicomázott, milka-tehén színű kaput állíttat

„Székelykaput a csíkomlyói Dévai Szent Ferenc Alapítványnak!” – ezzel a céllal írt pályázatot Gábor Balázs homoródszentpáli székelyfaragó a magyarországi Nemzeti Kulturális Alaphoz, melyet pozitív elbírálásban részesítettek. Pályázata elkészítésében az Artera Alapítvány segített. Így sikerült elkészíteni a székelykaput a csíksomlyói Dévai Szent Ferenc Alapítvány háza elé. Az avatóra április 29-én, vasárnap került sor.

 Honnan jött az ötlet, hogy az alapítvány számára székelykaput készítsen?

 –Az Artera Alapítvány által kerültem kapcsolatba Böjte Csaba ferences atyával. Az alapítvány akkor vetette föl a székelykapu ötletét. Ez után megpályáztuk a Nemzeti Kulturális Alapnál a székelykaput, és 300 ezer forintot kértünk tőlük. Hála Istennek ennyit is adományoztak nekünk.

 Tehát ennyi egy székelykapu ára?

 –Nem, az összköltség kb. 400 ezer forintot tett ki, és az én munkadíjam volt a legkevesebb, azt is mondhatom, hogy majdnem felajánlásból dolgoztam. Sőt én adtam még 70 ezer forintot az anyagba bele. Ez egy csodás kapu, amit megért támogatni és elkészíteni.

 Sok megrendelése van székelykapukra?

 –Hála Istennek, elegendő. Magyarországról is rendeltek kettőt, egyet Keszthelyre, egyet pedig Várvölgyre. Emellett szülőfalumban, Homoródszentpálban is kértek tőlem egyet. Azt lehet mondani, hogy havonta egy székelykapu kikerül kezeim közül. Balatonfőkajárra pedig egy haranglábat kell faragnom, arra a munkára a helyszínre utazom.

 Tulipán, bimbó, rozetta, inda, levélzet – ilyen mintákat láthatunk a csíksomlyói székelykapun is?

 –Természetesen. A szimbólumrendszer jelentése szerint a bimbóból indul ki az élet, és a tulipánnal végződik.

 Amíg a bimbó, a tulipán nincs rajta, addig egy élettelen fadarabról beszélhetünk?

 –Ez nem így van, hiszen, ha már egy vésőnyom van a fában, akkor megművelt, nem életlen anyagról beszélhetünk. Ha a már említetett minták hiányoznak – a rozettát helyenként rózsának nevezik – nem székelykapuról, hanem egyszerű faragott kapuról van szó.

 Orbán Balázs Székelyföld c. munkájában ír a máréfalvi kapuról, ami egyszerű, de ugyanakkor értékes mintakincsekkel rendelkezik. Ez az ön véleménye is?

 –Helyesbítek, mert nem csupán a máréfalvairól, hanem az udvarhelyszéki mintázatról beszélt Orbán Balázs. Az viszont nagyon helyesen mondta, hogy a minták egyszerűek, de nagyon gazdagok. Onnan származnak mintáim, de nem másolok, mert minden mester rendelkezik egy ún. mesterjeggyel. Tehát két mester különbözőképpen farag ki egy mintát.

 Ön fiatal, 28 éves mester. Mikor sajátította el a faragás mesterségét?

 Tizennégy éves koromban kezdtem el faragni az egyik falumbeli mesternél. Azóta ezzel foglalkozom, mint szépművészeti bútorasztalos, fafaragó.

 A tehetősebb emberek Erdélyben székelykaput állítanak a portájuk elé, vagy valami modern dolgot? A míves munka tetszik a szemnek?

 –Általánosságban beszélek: aki meg tudná anyagilag engedni magának egy székelykapu állítását, a tehetősebb, inkább egy túlcicomázott, milka-tehén színű kaput állíttat. Aki viszont szeretné, annak nincs lehetősége szép, értékes kaput csináltatni. Ilyen esetben sokszor azzal támogatom a kérelmezőt, hogy csak anyagdíjat kérek. Ezzel is jó cselekedet hajtok végre és segítem a hagyomány továbbélését. Egyébként a székelykapu a gazdagságot is szimbolizálta. Minél gazdagabb volt a gazda, annál mívesebb és nagyobb volt a kapu. A székelység társadalmi szerveződése következtében, a szabad státus jogán, a falvak létrejöttének folyamatában és önállósulásában a legfontosabb a telkesítés volt. Ebben a folyamatban jelent meg a székely portán a ház, a gazdasági épületek és a kerítés mellett a kapu, előbb egyszerűbb, majd mívesebb formában. A kezdetleges, egyszerűbb telekkapuk voltak a későbbi ácsolt és faragott, kicsi- és nagykapuk elődei. A székelykapuk a gazdasági és társadalmi szerveződés szükségszerű építményeiként jelentek meg és tökéletesedtek a XX. század elején már ismert és elterjedt formában és megmaradtak napjainkig.

 Ön még mindig gyűjti a mintákat?

 –Így van, s ehhez kéne még nekem egy digitális, tükörefektes fényképezőgép. Ha ez meglesz, akkor egy hónapot arra szánok az életemből, hogy minden jelentősebb székelykaput lefényképezek.

 Vannak már tanítványai?

 –Nyáron a fiatalok szabadidejükben szórakozni járnak, de télen rendszeresen heti egy alkalommal tanul nálam négy gyermek. Tehát nem hal ki ez a mesterség.

 

Medveczky Attila