vissza a főoldalra

 2012.03.09. 

Minden szabály felborult

Németországnak fenntartásai vannak. Mégsem lesz hivatalos euróövezeti csúcstalálkozó.

Dr. Boros Imre miniszter megvilágítja, mi áll a háttérben.

 Röviden azt is lehetne mondani, hogy Németország nem akar többet áldozni. Ez nagyon rövid válasz, de nem meríti ki teljesen a lényeget. Egy kicsit bővebben érdemes ennek a dolognak utánanézni. Tudjuk, hogy a második világháború utáni pénzügyi rendszer, az ún. Bretton Woods-i rendszer kulcsintézménye az IMF, a Nemzetközi Monetáris Alap és a Világbank. Az IMF arra volt hivatott, hogy ha a rendszerben működő országok tartós fizetésimérleg-hiánnyal küszködnek, és a piac nem akar nekik több pénzt adni, akkor az IMF átmenetileg finanszírozza őket, persze úgy, hogy a szokásos leckéket feladja. Nos, mint közismert, ezek az előírások nem kedveztek az országoknak, és különösen nem a ’80-as évektől, amikor a „dereguláció, privatizáció című társasjáték” előtérbe került.

 – Most, ahogy a válság kitört, tulajdonképpen minden szabály felborult. És éppen Magyarország volt, aki felborított minden szabályt, hiszen ha emlékszünk még, Oszkó Péter pénzügyminiszter, meg Simor, az MNB-elnök együtt loholtak Washingtonba, hogy 25 milliárd dollárnyi uniós meg IMF pénzt könyörögjenek ki – szinte egy szemvillanás alatt. Egyébként a régi IMF-szabályok szerint Magyarországnak a felső határ negyede járt volna. Az IMF-nek a tagok összeadott pénzéből kb. 200 milliárd ilyen célra felhasználható eszköze volt, egy pillanat alatt kifogyott belőle, és kénytelen volt a tagországaitól kölcsönkérni, így Kína is meg Japán is besegített a további szükségletek kielégítése céljából. Azonban Amerikából sikerrel átlökték a válságot az európai térfélre. Egyszerűen átcsomagolták a bukott ingatlanhiteleket 3A-s minősítésűnek, és az európai bankoknak átadták ezeket az ún. mérgezett hiteleket. Így a bankok jelentős tőkevesztésbe kerültek, az államok mentették likvid kölcsönökkel, tőkésítéssel, emiatt viszont a piacon szélsebesen eladósodtak. Ez a helyzet hívott életre Európában az IMF-en kívül is egy korábban nem létező mentő mechanizmust, szóba került egy európai IMF-szerű központi bank létrehozása. Ma kb. 500 milliárd eurónyi részint hitel, ugyanennyi részint garancia keret áll rendelkezésre, amelyet pénzügyi tűzfalnak kereszteltek el. A legutóbbi G-20-ak ülésezése is sikertelennek bizonyult, utána az volt a nagy ötlet, hogy a tűzfalat húzzák fel ezer-ezer milliárd euró nagyságrendűre. Tehát nagyjából duplázzák meg. És elhangzott az az óriási, briliáns ötlet, hogy ebbe jelentős mértékben szálljanak be a harmadik világ országai, akik ugye nem egészen azonosultak ezzel a liberális politikával, és kvázi kezükbe vették a saját sorsuk irányítását. Itt ugye gondolunk Kínára, Indiára, Brazíliára, Oroszországra, meg még néhány országra, ahol tekintélyes deviza tartalékok vannak, csak ez az ügy egy kicsit megfeneklett. Térjünk rá a németekre. A németek úgymond haszonélvezői voltak ennek az európai együttműködésnek, hiszen a német ipar nagyon jól tudott értékesíteni Dél-Európában, valamint beruházásokat hozott létre, és kitűnően profitált az alacsony munkabérekből, meg abból, hogy az alacsony munkabérrel előállított termékeket jelentős haszonnal értékesítette. Most nyilvánvalóan minden további pénzügyi teher arányosan jut az országoknak, s miután Németország gazdasági súlya a legjelentősebb, lakossága a legnagyobb az Európai Unióban, nekik kéne mindig a legnagyobbat emelni. Viszont – és itt mutatnék rá a német álláspont racionalitására – nemcsak arról van szó, hogy persze ezeket a terheket már ők nem szeretnék cipelni, hanem arról is – amit a németek mondanak –, hogy tulajdonképpen különféle, gazdaságot érintő szabályozásokkal kéne oda hatni, hogy ezek az egyensúlytalanságok a jövőben ne álljanak  elő. A problémák a pénzügyi rendszer válságával napi problémák. Tehát a kettő között van egy nagy szakadék, ami nincs áthidalva. Valószínűleg az ebből adódó érdekkonfliktusok és nézeteltérések törölték ezt a találkozót most a napirendről. Mert nem nagyon látják a folytatást. Annak ellenére, hogy az Európai Központi Bank elnöke az olasz Mario Draghi, aki egyébként nem titkoltan egy világuralmi pénzhatalmi tényezőnek, a Goldman Sachs nevű globális pénzügyi szervezetnek embere. A németek lemondtak a bankelnök-delegálási jogukról, mert ezzel az inflációs pénzpolitikával nem értenek egyet.

 Márciusban választ Oroszország, ez – kereskedelmi és egyéb szempontból – befolyásolhatja az euróövezetet?  

– Oroszország már véleményt nyilvánított a tekintetben, hogy ő hajlandó beszállni az euróövezet mentésébe. 20 milliárd eurót fel is ajánlottak az oroszok a tartalékból. Nem vagyok politikai jós, de szinte biztos, hogy Putyin nyer. Oroszország és az Európai Unió kapcsolata nagyon sajátságos. Hivatalosan az Unió még a hátát mutogatja Oroszországnak, és ezt a kicsik, mint mi, megsínylik. Míg a nagyobbak – mint Németország – szépen kacérkodnak az oroszokkal. Gondoljunk arra, hogy Schröder, volt kancellár beült a Gazprom felügyelőbizottságába. Aztán az Északi Áramlat csöveit tulajdonképpen a lengyelek kihagyásával építik német és orosz relációban. Oroszország, miután a tartalékainak a 40%-a euróban van, viszonylag könnyen beszáll az euróövezet mentésébe.