vissza a főoldalra

 2012.03.23. 

Magyar kézbe a magyar földet!

Illés Zoltán a VM államtitkára

Még a tavalyi esztendő végén született meg az a kormányhatározat, amelynek eredményeképpen az állam mintegy 500 millió forint értékben vásárol vissza termőföldet az Őrségi Nemzeti Park területén. A részletekről Illés Zoltánt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárát kérdeztük.

-                     Államtitkár úr! Bevezetésként arra kérném, mondja el olvasóinknak az őrségi termőföld-visszavásárlás részleteit!

-                     Azzal érdemes talán kezdeni, hogy a termőföld védelme nem csupán az új alkotmány szerint kötelessége a mindenkori magyar kormányzatnak, de már az eddigi törvények értelmében is eszerint kellett volna eljárnia a korábbi kormányoknak. Különös tekintettel igaz ez a zsebszerződésekre, amelyek sajátos jogi környezetet jelentenek. A mostani program lényege az, hogy a kormány 500 millió forintot különített el az Őrségi Nemzeti Park területén lévő termőföld visszavásárlására. Ezt az összeget a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől (NFA) csoportosítjuk át az Őrségi Nemzeti Parkhoz. Ezzel jelentős földterület kerül ismételten állami kézbe. A folyamat már kezdetét is vette. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a lépés – bár a jelentősége így is nagy – elsősorban most még csak szimbolikusnak nevezhető inkább, hiszen az említett félmilliárd forintnyi összeggel legfeljebb 1000 hektár földet tudunk visszavásárolni, miközben az Őrségben hozzávetőlegesen 4600 hektárra tehető az a természetvédelmi oltalom alatt álló földterület, amelynek a jogviszonya jelenleg kérdésesnek nevezhető.

-                     Mit jelent egész pontosan a kérdéses jogviszonya ezeknek a földeknek?

-                     Ezt azt jelenti, hogy földhivatali bejegyzés szerint természetesen vannak tulajdonosai ezeknek a földeknek is, többnyire egyszerű magánszemélyek. Ám a valóságban minden valószínűség szerint már régen külföldi kézben van ezeknek a földeknek a nagy része, mégpedig a korábbiak során jogellenesen megkötött zsebszerződések jóvoltából.

-                      Milyen jelek alapján állítható egy földterületről, hogy az egy átjásztott terület?

-                     Ez egy roppant érdekes kérdés, egyben nagyon bonyolult ügy. Sok esetben az „árulkodó jelek” buktatják le a névleges tulajdonost. Megesik például, hogy a határhoz közel eső területeken osztrák felségjelű traktorok munkálják meg a földet, vagy éppen a „sógor” takarítja be a termést, ő létesít üvegházat vagy fúrat kutat. Ezek valamelyike már egy igen erőteljes jelzés arra vonatkozóan, hogy az adott terület igazi tulajdonosa valójában az osztrák gazda. Ám miután minden zsebszerződés törvényellenes, azaz mindkét fél törvényt sért, aki ilyet köt, így nyilván titkolják is az ilyen szerződés létét. Emiatt az érdemi lebukásnak nincs túl sok esélye. De erre nincs is igazán szükség, hiszen az állam ezeket a kérdéses tulajdonviszonyú földeket igyekszik fokozatosan visszavásárolni, és mi nyilvánvalóan csak azzal a személlyel tudunk üzletet kötni, aki a telekkönyv szerint tulajdonolja a szóban forgó földet. Hogy aztán ha az a föld már valaki másé, bennünket nem érdekel, ezt rendezzék le egymás között azok, akik törvénytelenül kereskedtek vele. Éppen ezért innen is azt javaslom, hogy akik bármilyen formában érintettek a zsebszerződések ügyében, azok mielőbb szüntessék meg a megállapodásukat, mert később már nem lesz lehetőségük erre.

-                     Tekintettel arra, hogy titkosan köttetett kontraktusokról van szó, meg lehet-e egyáltalán saccolni, hogy mekkora területek vándoroltak így külföldi kézbe?

-                     Erre nehéz konkrét választ adni, közvetlen adataink természetesen nincsenek is. Azt viszont tudjuk, hogy különböző jogi csűrcsavarok jóvoltából 15-16 féle módszer is van arra, hogy zsebszerződést hozzon létre az, aki ilyesmire vetemedik. Sajnos a tiltás ellenére nagyon sokan köthettek ilyen megállapodást a korábbiakban. A mi számításaink szerint több százezer hektárnyi lehet az a földterület, amely illegálisan idegen állampolgárok tulajdonába került az elmúlt húsz évben.

-                     Ez hatalmas terület!

-                     Igen, valóban hatalmas, ám sajnos mégis ez tűnik reális területnagyságnak. A zsebszerződéses földek döntő hányada egykori tsz-földterület volt, amelyet a szövetkezetek megszűnése után privatizáltak. Ezeket sokan nem tudták vagy nem is akarták már művelni, különböző okok miatt. Többnyire védett területeken vagy azok közvetlen környezetében lévő, alacsony aranykorona-értékkel bíró földek voltak, amelyek azonban spekulációs értelemben nagyon is komoly értékkel bírtak. Így aztán ezek a földek lettek elsősorban külföldieknek átjátszva.

-                     A  zsebszerződések tekintetében melyek a legfertőzöttebb térségek?

-                     A zsebszerződések elsősorban a nyugati országrészt érintik. Ez nem jelenti azt, hogy a keleti megyékben nem fordul elő ilyen eset, de ott lényegesen kevésbé jellemző. A Dunántúl és azon belül is a nyugati határszél a legérintettebb ebben az ügyben. Ez persze földrajzi értelemben is adja magát, hiszen az ily módon külföldi kézbe került földek illegális tulajdonosai döntőrészt osztrákok és németek. Számukra kimondottan kedvező Magyarország nyugati határszélén földet birtokolni.

-                     Csak véletlen, hogy most egy nemzeti parkban történik földvisszavásárlás, vagy a továbbiakban is prioritást élveznek majd a természetvédelmi besorolású földek?

-                     Természetesen nem véletlen. A törvényi szabályozás világosan jelzi a kormányzat számára, hogy mi a feladat. Eszerint a védett és védelemre tervezett természeti területeket 2015 végéig állami tulajdonba kell venni, tehát a szóban forgó kormányhatározat jelentősen segíti az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságát a feladata teljesítésében.

-                     Mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy valamennyi, zsebszerződéssel külföldi kézbe került földet visszavásároljanak?

-                     Hatalmas összegre, több mint 60 milliárd forintra. Mondanom sem kell, hogy ekkora összeg sajnos nem áll rendelkezésünkre a jelenlegi gazdasági helyzetben. Ám a szándék és az akarat megvan!

-           A kormány nem áll meg félúton,  újabb, az őrségihez hasonló földvisszavásárlások történnek majd.

-                     Így van, a magyar termőföld védelme, valamint a jogellenesen külföldiek kezén lévő földterületek újbóli állami kézbe vétele tovább folytatódik. A védett területek élveznek elsőbbséget, ám a távlati cél az, hogy egyáltalán ne maradjon külföldi kézben magyar termőterület. Ritkán adódik olyan élethelyzet, amikor a gazdasági-, a nemzeti-, és a természetvédelmi érdekek, valamint a gazdák érdekei egyszerre kapcsolódnak össze. Ez most egy ilyen állapot. Ezt pedig nem elég csak felismerni, kormányzati munkánkat is kötelességünk ennek szellemében végezni!

Kovács Attila