|
2012.11.03.
A reformáció mai programja
„A
reformáció a középkorban az emberek élethez szükséges bátorságát
adta vissza. Vajon mit tudunk mondani ma ott, ahol már Istent is
elfelejtették?" – kérdezte Bölcskei Gusztáv református
püspök az országos reformációi istentiszteleten, október 28-án.
Pontban öt órakor nagy harangzúgás, majd hangos, virtuóz
orgonamuzsika csendült fel a budavári evangélikus templomban. A
padok között ünnepélyesen elhaladtak a Magyarországi Egyházak
Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak főpásztorai, az
istentisztelet szolgálattevői. Az egyházi előjárók a reformáció
háromszázados ünnepe mintájára a „Pápai Reformáta Szent
Ekklésia" leírása szerint vonultak be az épületbe.
A Hegyi Beszéd (Mt 5,14-17) mondataival köszöntötte a
megjelenteket Balicza Iván evangélikus lelkész. „Ti vagytok a
világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A
lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy
a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák
jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat"
– idézte, majd hangsúlyozta mindazok testvériségét, akik
egyek a reformációban.
A reformációi
istentisztelet közös úrvacsorával zárult
Az alkalmon
elhangzott a reformáció ünnepi igéje, (Mt 5,2-11) melyet
Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára olvasott fel. A napi textust (Lk
57-80) Bölcskei Gusztáv református püspöktől hallhatták az
egybegyűltek, aki igemagyarázatában azt emelte ki, hogy Zakariás
szája a Szentlélek által szólásra nyílt. „A reformáció
szintén a Szentlélek ügye, mert Szentlélek nélkül nem lett
volna ige, és az, amit reformációnak nevezünk" – mondta
a püspök, akinek meglátása szerint a reformáció az egész
keresztyénség ügye is, melynek szellemisége meg tudja nyitni a
szíveket a nagy testvéregyháznál. Beszédében kitért arra
is, hogy ötven éve ült össze a II. vatikáni zsinat, de a nagy
nyitás után mintha mostanában azt hallanánk: az ajtók zárulnak.
Az MRE Zsinatának lelkészi elnöke arról is szólt, hogy
a reformáció a középkorban az emberek élethez szükséges bátorságát
adta vissza. „Luther, azon emésztette magát, hogyan találhatná
meg Istent. Mai nyelven szólva: »ezen stresszelt«. De amikor rájött
a bűnbocsánat erejére, felszabadult, fellélegzett és így van
ezzel mindenki, aki megtelítődik a Lélekkel" – mondta Bölcskei
Gusztáv, majd megkérdezte, vajon mikor jön meg a mi szavunk, és
ha majd szólunk, vajon mit mondunk egy olyan világban, ahol
annyi a keserűség és a félelem. Ehhez hozzátette azt a szomorú
tényt is, hogy ismét a magyar lett a legpesszimistább nemzet.
„Vajon mit tudunk mondani ott, ahol már Istent is elfelejtették?"
– kérdezett ismét. „Csak akkor és úgy tudunk megoldódni,
felszólalni, ha a Lélek ereje fel tud oldani minket" –
utalt vissza az igében hallott történetre. Ravasz László egy
igehirdetési kötetének mottóját idézte Bölcskei Gusztáv:
„nem problémákat akarok megoldani, hanem bilincseket",
majd kijelentette, hogy az evangéliumot akkor hirdetjük jól, ha
mi is bilincseket oldunk meg. Ha azt hirdetjük vele, hogy itt a
világ legcsodálatosabb „stresszoldó szere". Végül a
reformáció mai programját jelölte ki: „Megszabadulva, félelem
nélkül szolgáljunk Istennek."
Kováts Annamária
(Forrás:
reformatus.hu)
|
