vissza a főoldalra

 2012.11.03. 

Három baloldali kormány a fiatalokat még a szavazófülkéktől is távol tartotta

Szeretnénk, ha olyan többezres ifjúsági közösség jönne létre, ami a lakiteleki gondolatvilágot vinné tovább

A Lakiteleki Találkozó 25. évfordulóján, szeptember 29-én együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Fórum és az Irány Csoport ifjúsági szellemi műhely. A csoport célkitűzéseiről Dósai Bence alelnököt kérdezem.

 Tudtommal az Irány Csoport egy új ifjúsági szervezet. Miért is volt szükség egy újra, miért nem volt elég a Fidelitas, vagy az IKSZ?

 –Elöljáróban: a Fidelitas, az IKSZ és az Irány Csoport nem egymás ellenfelei, nem zárják ki egymást, hiszen egy térfélen dolgozunk egy a közös célért. S hogy miért alakultunk meg? Többedmagammal leültünk beszélgetni, egy 10-15 fős baráti társaság tagjai, államigazgatásban dolgozók, médiamunkások, jogászok, színészek, a gazdasági szféra tagjai. Felvetettük, hogy sok minden olyan dolog történik a közéletben, amire a fiataloknak nem csak választ kéne adniuk, hanem az ifjúságpolitikát kéne más módon megközelíteni. Azt gondoljuk, hogy önmagában ifjúságpolitikát nem lehet csinálni, hanem az ifjúságnak a politikáját kell létrehozni, ami csak úgy érvényesülhet, ha ágazatról ágazatra próbáljuk megvalósítani. Ha ágazatokra lebontva tesszük hozzá a törvényekhez, kormányzati javaslatokhoz gondolatainkat, és a jobbító szándékú megjegyzéseinket, kritikáinkat is. Egyesületi formában működik az Irány Csoport , mint ifjúsági és szellemi műhely. Ez viszont semmi esetre sem jelenti azt, hogy valami belterjes társaság lennénk. Nagyon örülünk annak, hogy szeptember vége óta közel hetvenre gyarapodott a létszámunk. Legutóbb létrehoztuk tíz kabinetünket, ez is bizonyítja, hogy ágazatonként dolgozunk a fiatalok érdekében. Egyik közgazdász barátom felvetette, miért is jó a fiatalnak, ha hozzánk csatlakozik, ahelyett, hogy önmaga próbálná meg érvényesíteni és kifejezni gondolatait. Elsősorban azért, mert itt nincs egyedül, olyan emberekre talál, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, akik az ő gondolataihoz hozzá tudnak tenni valamit, van egy blogunk, készül a honlapunk, és az illetőnek lehetősége van sajtótájékoztatók, vitaanyagok megjelentetése kapcsán a véleményét bemutatni, és talán érvényre juttatni. Hiába dühöng valaki a számítógép előtt a híroldalakat olvasva, hogy milyen jó lenne az ő véleményét bevinni a közéletbe, ha nincs olyan közösség, ami által ezt el tudná érni.

 Mennyire érdekli ma a fiatalokat a politika nem csupán kocsma –szinten? Mert jól tudjuk, a diákkocsmákban mindenki nagyon okos, de aztán ha ajánló szelvénygyűjtésre kerül a sor, jönnek a mentegetőzések, hogy éppen zárthelyit kell írni…

 –Közhely, és igaz, hogy a kocsmákban a focihoz, a nőkhöz és a politikához mindenki rendkívüli módon ért, de azt gondolom, s ez deklarált célkitűzése a csoportunknak: a fiatalokat ki kell mozdítani abból az apátiából, amibe „jogosan” kerültek, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban legalább három olyan kormányzata volt Magyarországnak, ami a fiatalokat nemhogy a politikától, de még a szavazófülkéktől is távol tartotta. Rájöttek ugyanis arra, hogy a fiatalokat nem tudják megnyerni, mert minden egyes fiatal individuumként viselkedik. Ők nem olyanok, hogy jelentéktelen élelmiszerár –csökkentés ígéretére tömegesen elmennek szavazni. Van egy olyan politikai közösség, akinek, már csak tagjaik életkora miatt is minden mindegy, de nekünk nem. A fiatalok viszont nálunk szakmai és világnézeti meggyőződésüknek adhatnak hangot. Az ajánlócédula gyűjtésre pedig a politikai színtéren már vannak szervezetek, de természetesen, ha szükséges, akkor a mi tagságunk is hajlandó felállni az íróasztal mögül és segít a kampányban. Nem csak blogolunk, nem csak sajtótájékoztatókat fogunk tartani, hanem nagyobb rendezvényeket szervezünk, így pl. a Fiatal Politológusok Országos Találkozóját, Fiatal Kárpát-medencei politikusok találkozóját. November 4-én, a szovjet megszállás gyászos emlékezetű napján is tartunk rendezvényt Budapesten, sőt elindítjuk a Követségek Éve –sorozatot is, azért, hogy minél több fiatalhoz, minél szélesebb körben jussunk el. Szeretnénk, ha olyan többezres ifjúsági közösség jönne létre, ami a lakiteleki gondolatvilágot vinné tovább.

 Minden fiatal előtt lebegnek példák, vannak nevek…Az alapító atyák közül kiket tudna felsorolni példaként?

 –Ha egy képzeleti margót vennénk fel, aminek egyik felére Csurka István, a másikra Lezsák Sándor és Bíró Zoltán szellemiségét „helyeznénk el”, akkor középre definiálnám magunkat, mert azt gondoljuk, hogy azokra a fiatalokra van szükség, akik tényleg tenni szeretnének valamit, és igenis radikálisan, de nem szélsőségesen. Egy olyan csoport, amelyik hajlandó dolgozni, szervezni, szakmai munkát végezni, jóval radikálisabb megnyilvánulást végez, mint azok a magukat szélsőjobboldalinak mondó emberek, akik hőzöngenek a kocsmában.

 Milyen forrásból finanszírozzák működésüket, az előadásokat, konferenciákat?

 –Az együttműködési megállapodás szerint a rendezvényeket a Lakiteleki Népfőiskolában, vagy a Nemzeti Fórum valamelyik helyiségében tartjuk. Az előadók valószínűleg ingyen jönnek el a konferenciákra, leszámítva a zenekarokat, melyek jó hangulatot biztosítják. Felvettük a kapcsolatot több egyetem hallgatói önkormányzatával, akik együttműködésükről biztosítottak minket, így reméljük az egyetemek is helyszínei lesznek rendezvényeinknek.

Medveczky Attila