vissza a főoldalra

 2012.11.09. 

A sokszínű reformáció

A hagyomány szerint Luther Márton 1517-ben október utolsó napján szögelte ki 95 pontját Wittenbergben. A vallási szempontból sorsfordító eseményről nem csak hazánkban emlékeznek meg. Sokfelé, sokféleképpen idézik fel a reformációt, van, hogy - jócskán túllépve az egyházakon - ez világi színezetet nyer.

Három országban, Szlovéniában, Chilében és Németországban piros betűs dátum a reformáció napja. Noha Szlovéniában csak a lakosság alig egy százaléka vallja magát protestánsnak, húsz éve mégis munkaszüneti nappá nyilvánították október 31-ét. Igaz, sokan az irodalom napjának titulálják ezt a dátumot, amiben félig-meddig igazuk is van. Úgy vélik, hogy a reformáció hozta meg számukra az anyanyelvű irodalmat, ezért kell megemlékezniük róla.

A szlovén vallási megújhodás kezdeteként az 1550. esztendő jelölhető meg, amikor megjelenik Primož Trubar Katekizmusa. A prédikátor anyanyelvének kétségkívül első jelentős szépirodalmi alkotója, aki a protestantizmussal Bécsben került kapcsolatba. Habár katolikus papnak szentelték fel és a kanonokságig vitte a ranglétrán, a szentek tisztelete ellen beszélt. Emiatt került ellentétbe egyházközségével és anyaegyházával is. Az egyre növekvő ellenséges hangulat következtében Németországba menekült, itt lett prédikátorrá. Két esztendő után szuperintendensként tért vissza Ljubljanába, ahonnan Egyházi rend című (szlovén nyelven Cerkovna ordninga) könyve miatt megint elüldözték. A német Urachban telepedett le, ahol megalapította a szlovén és horvát könyvek kiadását szorgalmazó bibliai társaságot. Közel két tucat szlovén és két német nyelvű könyvet jelentetett meg. Képmása és jelmondata (Becsülettel helytállni) a szlovén egy eurós érméről is visszaköszön ránk.

Día Nacional de las Iglesias Evangélicas y Protestantes - ez már spanyolul a reformáció napjának hivatalos elnevezése, amit négy éve iktattak be Chilében piros betűvel a naptárba. Ezzel ismerték el az ország egyre növekvő létszámú protestáns lakosságát. Mára a dél-amerikai ország népességének legalább tíz százaléka mondja magáról, hogy ő evangelikál. És nem ez a legkiugróbb arány a régióban! A guatemalaiak csaknem egyötöde protestánsként él, többségük a pünkösdista egyház tagja.

 Németország a reformáció bölcsője, mégsem minden tartományában ünnep október 31. Így Brandenburgban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában, Szászországban és Szász-Anhaltban, továbbá Türingiában megülik a napot, istentiszteleteket és kisebb - nagyobb kísérőrendezvényeket szerveznek. Az egyik legnagyobb szabású megemlékezést Wittenbergben, vagy ahogy másként nevezik, Luthervárosban tartják. A német utazási irodák szinte egész évben invitálják az érdeklődőket, a történelmi városka pedig így hirdet weboldalán: "Jöjjön velünk Wittenbergbe, ünnepeljen Lutherrel a reformáció napján." Ilyenkor évente újból és újból kiszögezik az egykori teológus 95. pontját a templom ajtóra és életre keltik az 1517-es eseményeket. A programok, melyek között megtalálható Fabiny Tamás evangélikus püspök igehirdetése is jócskán átlépik a templom falait, az utcán is igazi fesztivál folyik.

 Idén, a Zene és Luther évében reneszánsz zenei fesztivál keretében utcazenészek járják a környéket, középkori ruhába öltözött emberek ropják a táncot, miközben a főtéren korhű vásárt rendeznek. Sőt, akár Luther ötfogásos menüjével is meg lehet ismerkedni. A város mindemellett már 2017, a Refo500 felé is lépeget. Ötszáz fa elültetésével egy Luther-kert létrehozását tűzte ki célul. A terv szerint a jubileumig a Lutheránus Világszövetség minden tagegyháza, illetve további protestáns egyházak, köztük számos református, ortodox, anglikán, metodista, valamint a római katolikus egyház is fog facsemetéket ültetni. Az ötletadó a protestánsok atyjának jól ismert mondata volt: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát."

Wittenberg elsősorban a Luther-turizmusból él, annak a prédikátor tanításai szerint igen csak megkérdőjelezhető hozadékával együtt. A városban a Luther hűtőmágnestől, az idézeteivel ellátott zoknin át, a reformátor képével ellátott söröskrigliig minden kapható. De ezek a relikviák nem csak itt találhatóak meg, az interneten is dívik az üzlet. Van, ahol Luther-baseball labdát , másutt Kálvin nyakkendőt is kapni.

Persze nem csak Wittenberg hoz létre a laikusok figyelmét is a reformációra irányító programokat. Tavaly, Hannoverben flash mob akcióban több száz papírrepülő hullott alá 15 óra 17 perckor az égből. A Zsolt 139,9–10 szavai álltak rajta: „Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem." De más, igen csak meglepő formáját is kitalálták már német földön az emlékeztetésnek: Halloweenkor (szintén október 31.) Luther-bonbonokat osztogattak a házról házra járó fiataloknak.

 A cukorka honlapján részletesen leírják a reformáció történetét, Luther életrajzát és azt, vajon van-e keresnivalója egy hívő fiatalnak a Halloween-ünnepen. Megjegyzem, a két alkalom összemosására máshol is rálelni, egy angol nyelvű világi portálon reformáció-napi partiként meghirdetve, a halloween összejövetelek jól ismert tréfás vetélkedői kerültek elő, annyi különbséggel, hogy nem rémnek öltözve, hanem reneszánsz polgárként való megjelenést javasoltak.

 Svájcban november első vasárnapja reformációs-vasárnap. Ennek kialakulásához rögös út vezetett. A kantonok sokáig külön-külön saját egyházaik létrejöttéről emlékeztek meg, amihez évszázadokig ragaszkodtak is. Azt gondolták, a puritán visszafogottság nem engedi, hogy egyetlen személyt állítsanak egy ünnep középpontjába. Így fordulhatott elő az, hogy Zürichben 1719-ben tartották az első megemlékezést Zwingli prédikációiról kétszáz éves évforduló gyanánt, míg Bernben 1828-ban, Genfben pedig 1830-ban volt az első nagy jubileum. Azt az igényt, hogy a kantonok saját megemlékezéseik mellett közösen is tartsanak egyet, az 1819-es nagy zürichi reformációs hálaadás hozta meg. Először a pünkösd utáni első vasárnapban egyeztek ki, majd a XIX. század végén, elősegítve a közös evangélikus és református identitást, került át október 31. közelébe.

 A Magyarországi Református Egyház testvéregyházának, a Skót Egyháznak a honlapján annak nincs nyoma, hogy október 31-ét jeles időpontként tartanák számon, annak viszont van, hogy John Knox-ot nagy elismerés övezi. Tetteiről 2010-ben, az általa alapított Skót Egyház fennállásának 450. évfordulóján, a skót parlamenttel közösen emlékeztek meg, és többnapos ökumenikus teológiai konferenciát szerveztek tanításairól.

 Az egyházalapító kortársaihoz hasonlóan katolikus papként kezdte pályafutását, de kételkedni kezdett a pápista tanokban. Az új tanokba vetett hite és a történelem alakulása folytán tizenkilenc hónapnyi gályarabságra ítélték, majd szabadulása után egy évtizednyi önkéntes száműzetést vállalt. Először Angliába ment, ahol VI. Eduárd uralkodása alatt nagy szerepet vállalt vallási ügyekben. A király elhunytával az angol trónra katolikus uralkodó került, így kénytelen volt elhagyni az országot. Genfbe ment, ahol Kálvin tanítványa lett. Amikor protestáns uralkodó került az angol trónra (I.Erzsébet) a skót reformátor visszatért Skóciába. Ugyanebben az időben a skóciai régens királynő, Lotaringiai Mária, törvényen kívül helyezte a protestánsokat. Mária hirtelen bekövetkezett halála után megkezdődhetett a reformáció kiépítése Skóciában. 1560. augusztus 1-jén összeült a skót parlament, ahol Knox-ot és öt társát bízták meg az új egyház kiépítésében.

Knox-ot, nemcsak a Skót Egyház tiszteli, hanem a presbiteriánus egyházak is, akik szintén alapítójuknak tekintik. Igaz, nem hozzá kötik évenkénti megemlékezéseiket, hanem úgy nevezett örökség vasárnapot tartanak, amikor a saját egyházuk létrejöttét ünneplik meg.

A protestantizmus fura öröksége

 Angliában a november 5-i Guy Fawkes nap, a protestantizmus megvédésének évfordulója. Guy Fawkes, akiről a nap elnevezését kapta, egy katolikus összeesküvő-csoport tagja volt, ami meg akarta gyilkolni I. Jakab protestáns királyt. Fawkes és társai a Lordok Háza alatt egy pincét béreltek ki, ahol lőporoshordókat helyeztek el, de valaki, a Parlamentben ülő katolikusok egyikének névtelen figyelmezető levelet írt az akcióról. Emiatt 1605. november 5-én hajnalban átkutatták a parlament alatti helyiségeket, ahol Fawkes már elfoglalta helyét. Amint ráleltek azonnal letartóztatták. Így hiúsították meg az anglikán uralkodó elleni bűncselekményt, és így válhatott november 5. a protestáns megmaradás napjává. Kezdetben az évfordulón hálaadást mondtak, örömtüzeket gyújtottak, később tűzijátékot is fellőttek. A XVII. századtól az is elterjedt, hogy ezen az éjszakán elégetnek egy Fawkest jelképező bábut. A rituálék a mai napig élnek és a Nemzetközösség több tagországa is átvette azokat.