|
 2012.11.16.
Az ellenségeskedés és a szövetség között:
a NATO és Oroszország kapcsolatai
Oroszország és a
NATO közötti kapcsolatok ellentmondásait jól illusztrálja két,
egyidejűleg kezdődő hadgyakorlat. Az egyik manőver közös,
„Éber égbolt” címmel tartják meg. Moszkva és Brüsszel a
légi terrorizmus elleni harcot dolgozza ki a hadgyakorlat során.
A másik: a NATO Cyber Coalition-2012 fedőnevű manővere,
amelyben a kibertérségen Oroszországot tekintik az egyik fő
ellenfélnek. A november 13-án startolt „Éber égbolt” a
2013-nyarára tervezett tényleges manőverek előkészítő
szakasza. Tanúsítja, hogy Moszkvának és Brüsszelnek sok közös
témája van. és a légi terrorizmus ezek közé tartozik. Ezzel
egyidejűleg a NATO megkezdi a Cyber Coalition 2012 fedőnevű manővereket.
A forgatókönyv szerint hackertámadás érné egy ismeretlen
afrikai ország részéről Magyarországot és Észtországot.
A legenda alapján az afrikai kiber-agresszoroknak vírustámadással
elrontják a NATO egyik katonai szállítógépének fedélzeti műszereit.
Ennek következtében a gép Magyarország területén lezuhan. A
katasztrófa nagyszámú áldozatot követel. Ezzel egyidejűleg
az afrikai hackerek támadást intéznek Észtország infrastruktúrájának
legfontosabb létesítményei, erőművek, légikikötők ellen.
Az ország élete ezzel megbénul. A NATO célja lesz a támadás
következményeinek felszámolása, a kiber-agreszor megtalálása,
és a válaszcsapás, amely kiber és katonai jellegű is.
A forgatókönyv a NATO ellenfelét Afrikába helyezi,
ugyanakkor a tömb fő ellenfeleinek a kibertérségben Kínát,
Oroszországot és Iránt tartják. Kevesen kételkednek abban,
hogy a virtuális agresszorok alatt a három ország egyikét értik.
Arról már nem is beszélve, hogy a NATO vezetősége nemigen
hiheti, hogy Irán és Kína túlzott érdeklődést táplálna Közép-Európa
iránt.
A terrorizmus elleni közös hadgyakorlat és a NATO-manőver
utal arra, hogy milyen mély ellentmondások húzódnak a reális
együttműködés szükségessége és az olyan - főleg a NATO új
tagjainál meglevő - ideológiai szükséglet között, amelyben
Oroszország a fő ellenség.
Az ilyenfajta kettősség körülményei között nem lehetséges
hosszú távú együttműködés Oroszország és a NATO között
a közös biztonság szavatolására. Ugyanakkor a realitás egyre
inkább igényli a széleskörű közös akciókat: kezdve a kalózok
elleni harctól a tömb csapatainak Afganisztánból való kivonásáig.
Mindez újra és újra felveti a kérdést: mit is jelent manapság
a NATO számára Oroszország? A választól egészében függ a tömb
jövője.
(Forrás:
Oroszország Hangja)
|
