vissza a főoldalra

 

 

 2012.11.16. 

Az ellenségeskedés és a szövetség között: a NATO és Oroszország kapcsolatai

Oroszország és a NATO közötti kapcsolatok ellentmondásait jól illusztrálja két, egyidejűleg kezdődő hadgyakorlat. Az egyik manőver közös, „Éber égbolt” címmel tartják meg. Moszkva és Brüsszel a légi terrorizmus elleni harcot dolgozza ki a hadgyakorlat során. A másik: a NATO Cyber Coalition-2012 fedőnevű manővere, amelyben a kibertérségen Oroszországot tekintik az egyik fő ellenfélnek. A november 13-án startolt „Éber égbolt” a 2013-nyarára tervezett tényleges manőverek előkészítő szakasza. Tanúsítja, hogy Moszkvának és Brüsszelnek sok közös témája van. és a légi terrorizmus ezek közé tartozik. Ezzel egyidejűleg a NATO megkezdi a Cyber Coalition 2012 fedőnevű manővereket. A forgatókönyv szerint hackertámadás érné egy ismeretlen afrikai ország részéről Magyarországot és Észtországot.

 A legenda alapján az afrikai kiber-agresszoroknak vírustámadással elrontják a NATO egyik katonai szállítógépének fedélzeti műszereit. Ennek következtében a gép Magyarország területén lezuhan. A katasztrófa nagyszámú áldozatot követel. Ezzel egyidejűleg az afrikai hackerek támadást intéznek Észtország infrastruktúrájának legfontosabb létesítményei, erőművek, légikikötők ellen. Az ország élete ezzel megbénul. A NATO célja lesz a támadás következményeinek felszámolása, a kiber-agreszor megtalálása, és a válaszcsapás, amely kiber és katonai jellegű is.

 A forgatókönyv a NATO ellenfelét Afrikába helyezi, ugyanakkor a tömb fő ellenfeleinek a kibertérségben Kínát, Oroszországot és Iránt tartják. Kevesen kételkednek abban, hogy a virtuális agresszorok alatt a három ország egyikét értik. Arról már nem is beszélve, hogy a NATO vezetősége nemigen hiheti, hogy Irán és Kína túlzott érdeklődést táplálna Közép-Európa iránt.

 A terrorizmus elleni közös hadgyakorlat és a NATO-manőver utal arra, hogy milyen mély ellentmondások húzódnak a reális együttműködés szükségessége és az olyan - főleg a NATO új tagjainál meglevő - ideológiai szükséglet között, amelyben Oroszország a fő ellenség.

 Az ilyenfajta kettősség körülményei között nem lehetséges hosszú távú együttműködés Oroszország és a NATO között a közös biztonság szavatolására. Ugyanakkor a realitás egyre inkább igényli a széleskörű közös akciókat: kezdve a kalózok elleni harctól a tömb csapatainak Afganisztánból való kivonásáig. Mindez újra és újra felveti a kérdést: mit is jelent manapság a NATO számára Oroszország? A választól egészében függ a tömb jövője.

 

(Forrás: Oroszország Hangja)