|
 2012.11.16.
Ellopták tőlünk a karácsonyt!
Mimmo Muolo, az
Avvenire vatikánszakértője könyvet írt Ellopott ünnepek –
fedezzük fel újra az ünnep keresztény értelmét címmel.
Annak a hosszú ideje fennálló kulturális jelenségnek a hatásait
vizsgálja, hogy a fogyasztói társadalom elveszi a keresztény
ünnepek igazi tartalmát.
Az előszót Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció
Pápai Tanácsának elnöke írta: „A könyv megmutatja azt a
lassú, de fékezhetetlennek tűnő folyamatot, amely elfeledteti
azt, ami szent, és újpogány látásmódot állít a helyébe.
Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos, hogy ez a
jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező
azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi
szinten is.”
A szerzőt az indította
a vizsgálódásra, hogy kisfia, Giuseppe egyszer megkérdezte tőle:
„Ha a karácsony a gyermek Jézus ünnepe, akkor miért beszélnek
olyan sokat a Télapóról és olyan keveset a gyermek Jézusról?”
Megértette, hogy a gyermekek olykor természetesebb módon képesek
a dolgok mélyére látni, amíg mi, felnőttek igazodunk a
megszokásokhoz, a felszínhez, néha pusztán azért, mert egyéb
dolgainkkal vagyunk elfoglalva.
Ez a széles körben elterjedt jelenség sajnos nemcsak a
karácsonyt érinti, hanem a többi ünnepünket is: a húsvét
tavaszünneppé válik, mindenszentek ünnepére a fiatalok körében
rátelepszik a Halloween.
Muolo úgy fogalmaz, hogy ellopták az ünnepeinket. Mintha
az uralkodó kultúra genetikai mutációt idézet volna elé a
keresztény ünnepek DNS-ében, megtartotta nevüket, felszíni
struktúrájukat, mégis a legmélyebb szinten változtatta meg lényegüket.
A karácsonyi üdvözlőlapokon az emberek nagy része már
meg sem említi Jézus születését. Jó példa erre a Google is:
ha egy híresség születésének, halálának van évfordulója,
látványosan jelzik, rá lehet klikkelni a figyelemfelkeltő
ikonra. 2011. december 25-én az aktuális, piros sapkát és
havazást ábrázoló logó mellé csak az volt írva: Kellemes ünnepeket!
„Jézust cenzúrázta a Microsoft? Nem csak a Microsoft.
2010-ben az Európai Bizottság több mint hárommillió példányban
nyomtatta ki az Európai Uniós naptárt az iskolások számára:
ebben szó sem esett a karácsonyról, pedig szerepeltek benne
zsidó, muzulmán, sőt még hindu és szikh ünnepek is” – írja
le megdöbbenését a szerző.
A nagyböjt esetében az történt, hogy átformálódott a
szó jelentése, a hangsúlyt a pszichológiai tartalmakra, a
viselkedésre helyezték. A húsvétra való felkészülésnek ily
módon elveszett a spirituális tartalma, és az örömökről való
lemondássá változott. A szerző Aranyszájú Szent Jánost idézi,
aki szerint ez az időszak „olyan, mint egy tornaterem, ahol
gyakorlatokat, edzéseket végzünk”. Olyan korban élünk,
amelyben virágzik a test kultusza, zsúfolásig telnek az edzőtermek.
Miért nem próbálunk egy kicsit a lélek tornatermében is
edzeni, táplálni hitbeli életünket? Ebben az esetben a lemondások
nem maradnak öncélúak. Ahogy a sport komoly gyakorlása is sok
lemondással, életmódváltoztatással jár, úgy az önmegtartóztatás
ennek a lelki edzésnek a velejárója.
A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét immár a húsvéti
tojás és a kirándulások ideje lett. Az iskolás gyerekek számára
tavaszünnepet jelent, amikor a természet felébred téli álmából.
Az iskola nem támogatja az ünnep valódi értelmének közvetítését,
vagyis nem adja át kultúránk alapjait a diákoknak. Pedig
hogyan lehet megérteni a művészettörténet, az irodalom, a
zene, a filozófia nagy alkotásait a húsvét misztériuma nélkül?
Hogyan lehet megérteni az elmúlt 2000 év történelmét? A
szerző szerint ez olyan, mintha úgy tanítanánk matematikát,
hogy kihagytuk a szorzótáblát.
(Forrás: Magyar
Kurír)
|
