|
 2012.11.30.
Minőségi
zenét minőségi hozzáállással
A Zeneakadémián hagyományápoló és az újra is nyitott zenészgenerációt
akarunk kinevelni
Balogh Kálmán
cimbalomművész 1959-ben Miskolcon született. Annak ellenére,
hogy híres cigányzenész család sarja, szülei mérnöknek szánták.
Tizenegy éves korában azonban szüleivel látogatást tett híres
nagybátyánál, Balogh Elemérnél, aki akkoriban a világot járta
és ritkán tartózkodott otthon. Megmutatott egy bonyolult román
dallamot unokaöccsének, aki 15 perc alatt megtanulta azt, anélkül,
hogy bármiféle zenei előtanulmánnyal rendelkezett volna. Ez az
eset megváltoztatta Balogh Kálmán jövőre vonatkozó terveit.
Balogh Kálmán sokat tett a cimbalom népszerűsítéséért. A
világ számos pontján fellépett, nemcsak népzenészekkel,
hanem szimfonikus és dzsessz-zenekarokkal, valamint kortárs
zenei együttesekkel is. 11 éves korában kezdett cimbalmozni,
első tanára nagybátyja, Balogh Elemér volt. Noha nagybátyja később
nem taníthatta, Balogh Kálmán ennek ellenére is elkezdett
cimbalmot tanulni, s ekkortól minden héten feljárt Pestre szülővárosából,
Miskolcról. Hamarosan a népzenével is igen jó barátságot kötött.
Később Szöllős Beatrix, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán Gerencsér Ferenc növendékeként folytatta tanulmányait.
Diplomáját 1980-ban szerezte meg cimbalom-szolfézs-énektanári
szakon.
1985-ben megkapta
a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést is, majd két évvel
később második helyet szerzett a rangos Rácz Aladár -
cimbalomversenyen. Azóta is számos kitüntetés díjazottja. Pályafutásának
kezdetén főleg népzenével foglalkozott. Szinte valamennyi
magyar autentikus zenét játszó együttessel muzsikált már. Németországban
több hónapig turnézott Kuti Sándorral és Budai Sándorral az
André Heller által rendezett Magneten Cigány Showval, aminek ő
volt a zenei igazgatója is. A kortárs zene is hatással volt rá,
fellépett különböző jazz formációkkal is, mint például
BDS Collection (Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Dés László),
Improvocation (Arnie Somogyi, Tony Lakatos), Quartett B (Borbély
Mihály), Dresch Quartett, Archie Shepp, Vukán György, Lakatos
Ágnes, Budapest Ragtime Band. Kodály Háry János szvitjét
olyan neves zenekarokkal adta elő, mint a brooklyni, a
philadelphiai, a miami, a tallinni, és a madridi szimfonikusok. A
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén 2007 óta
tanít. Rendszeresen turnézik Európában és Amerikában.
Lemezei: Balogh
Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Roma vándor (1995); Gypsy
Music From Hungarian Villages (1996); Balogh Kálmán & the
Gipsy Cimbalom Band: Gipsy Colours (1997); The Art of The Gipsy
Cimbalom, ARC Music Productions Int. Ltd. (1998); Balogh Kálmán
és a Romano Kokalo: Gipsy Colours, FolkEurópa(1999); Balogh Kálmán
- Gipsy Jazz, Rounder Records Corp (1999); Balogh Kálmán &
the Gipsy Cimbalom Band: AromA, FolkEurópa (2003); David Murray,
Kovács Ferenc és Balogh Kálmán & a Gipsy Cimbalom Band,
Fonó (2005); Balogh Kálmán: Karácsonyi Örömzene, Gryllus
(2005); Balogh Kálmán - Korpás Éva: Ó, szép fényes
hajnalcsillag - Magyar népi karácsonyi énekek, FolkEurópa
(2005); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Aven
Shavale, FolkEurópa (2007); Balogh Kálmán & the Gipsy
Cimbalom Band: Live in Germany (2007); Balogh Kálmán & the
Gipsy Cimbalom Band: Délibáb, FolkEurópa (2010)
Díjai, elismerései:
Népművészet Ifjú Mestere cím (1985), eMeRTon díj (1999),
Artisjus-díj (2005), Bezerédj -díj (2009), Kodály -díj
(2009.).
Igen nehezen tudtuk összeegyeztetni az interjú időpontját,
mert – hála Istennek – sok turnéja, elfoglaltsága van. Hol
lépett föl a közelmúltban, és hol hallhatják játékát a
napokban?
–November 13-án a kolozsvári törökvágási református
templomban léptem fel, Lukács Miklós kollégámmal cimbalomduóban,
és még aznap este az a megtiszteltetés ért, hogy együtt
muzsikálhattam Sebestyén Mártával. Rá egy nappal Csíkszeredán
koncerteztem Herczku Ágnes Tüzet viszek műsorában.
November 16-án pedig Lakatos Róberttel és Novák Csabával volt
egy közös koncertem Dunaszerdahelyen. Mindkét rendezvény a Héttorony
Fesztivál keretein belül történt. Húsz évvel ezelőtt épült
fel Makovecz Imre világraszóló Magyar Pavilonja Sevillában, húsz
éve jött létre az Etnofon Népzenei Kiadót, és tíz éve
rendezték meg az első Héttorony Fesztivált. A szervezők számára
a Kárpát-medence népi műveltsége, kollektív emlékezete és
kreativitása jelenti azt a kincset, amit a Héttorony magában
rejt Bécs, Kassa, Munkács, Brassó, Újvidék, Zágráb és
Maribor tornyai között, beleértve Makovecz Imre épületeit és
szellemi hagyatékát is. Idén ősszel tehát a Fonó Budai Zeneház
szervezésében újból elindították a fesztiválsorozatot. Örülök,
hogy részese lehettem ennek a rendezvénynek.
A Héttorony fesztivál előtt pedig Moldovában lépett
föl. Kinek a meghívására?
– Egyik akadémiai tanítványommal, Fekete Krisztiánnal
mentem ki – ő jelenleg a master 1-en tanul a cimbalomszakon –
, hogy megismerkedjünk az ottani zenepedagógia módszertanával.
Ennek az az előzménye, hogy volt szerencsém megismerni egy
remek moldovai pedagógust, Valerij Luca-t. Húsz évvel ezelőtt
Herencsár Viktória cimbalomművész létrehozta a Cimbalom Világszövetséget,
aminek jómagam is tagja vagyok. A világszövetség kétévente
szervez kongresszusokat különböző országokban, melynek helyszínét
a tagság dönti el. Volt már Pekingben, Kisinyovban, Svájcban,
Németországban, Budapesten, s legközelebb talán Hollandiában
lesz. Luca-t is egy ilyen rendezvényen ismertem meg, róla tudni
kell, hogy a tanítványai hatalmas sikerrel lépnek föl szerte a
világban. Nagyon kíváncsi voltam rájuk. Fekete Krisztián tanítványom,
akire nagyon büszke vagyok, erdélyi születésű, és beszél
románul, s mikor idén Budapesten volt a cimbalmos találkozó,
akkor letárgyalták a moldovai utazást.
Mennyien vesznek részt egy cimbalmos világtalálkozón?
–Erről nem tudok pontos adattal szolgálni, de jöttek
Angliából, az Amerikai Egyesült Államokból, Ausztriából,
Csehországból, Hollandiából, Iránból, Japánból, Kínából,
Magyarország, Moldovából, Németországból, Svájcból, Szlovákiából,
Szingapúrból is. Azért is ilyen sok helyről, mert maga a
hangszercsalád szinte mindenütt megtalálható.
És erre a találkozóra mindenünnét a népi
cimbalmosok jönnek?
–Ezt azért nem lehet kijelenteni, mert például Iránban
a klasszikus cimbalom terjedt el. Amerikában és Görögországban
viszont nincs klasszikus, csak folklór –cimbalom van. Főleg a
környékbeli országokban van klasszikus és népi is.
Bizonyára a Háry Jánosból sokan ismerik a cimbalomjátékot.
Azt népi, vagy klasszikus?
–Nos, az pont a kettő között van. A klasszikus
cimbalomtanítás annak köszönhető, hogy 1874-ben Schunda
Vencel József – aki a tárogatót is tökélyesítette, és
akinek Liszt és Erkel voltak a mentorai– létrehozta a nagy,
pedálos, négylábú, basszus húrokkal kiegészített cimbalmot.
Ez az a híres magyar találmány, amitől kezdve a
cimbalommuzsika fejlődése
elindult. Nem azt mondom, hogy előtte nem volt ilyen a történelemben,
de nem terjedt el. Már barokk korban írtak cimbalomra, de az egy
kisebb méretű hangszer volt. Schunda cimbalma elterjedt szerte a
Kárpát-medencében , és a klasszikus zene tanítását is
elkezdték rajta művelni az 1890-as években . Majd a XIX. század
végére a cseheknél, szlovákoknál, ukránoknál, románoknál,
moldávoknál elterjedt a magyar nagyméretű cimbalom és a
magyar hangolás. Hiszen előtte ebben sem volt egység. És a
szomszédos népeknél is kezdetét vette a klasszikus cimbalomtanítás.
Amikor Kodály megírta a Háry Jánost, ami a klasszikus
zeneirodalomba tartozik, bár erősen népi indíttatású. Ez egy
olyan cimbalomszólam, amit a népi cimbalmosnak is le kell tudnia
játszani.
A cimbalmosok világtalálkozóján tanulnak is egymástól
a művészek?
–Ellesünk egymástól bizonyos fogásokat. Ezekre a találkozókra
egyrészt az adott ország legjelentősebb cimbalomművészei, másrészt
amatőrök is eljönnek. Az angliai, és német nyelvterületekről
egyformán jönnek profik és amatőrök, míg a keleti országokból
főleg a hangszer mesterei. Minél keletebbre megyünk, annál
professzionálisabb a képzés. A találkozók hivatalos rendje
szerint bemutatkoznak a résztvevők, de igény szerint kisebb közösségnek
is. S ilyenkor alakul ki a személyes kapcsolat. A zenében pedig
működik a mások játékának a lekoppintása. Meglátok egy zenészt,
és lemásolom, miként játszik. Régen a zenészek így tanultak
egymástól. Bizony én nem szégyelltem; megkértem egy angliai
cimbalom művésznőt, hogy adjon nekem órát, és én is adtam
neki. Felvettük egymás játékát, és lejegyeztem néhány
instrukciót.
Moldovában sokkal erősebb a nemzeti öntudat, nagyobb az összetartás
Milyen Moldovában a kulturális élet? Az az előítélet
él sokakban, hogy egy fejletlen ország.
– Ahogy kelet felé megyünk, szegényebbek az
emberek, de erősebb a hagyományok tisztelete. Moldovában sokkal
erősebb a nemzeti öntudat, mint nálunk, nagyobb az összetartás,
és sokkal megbízhatóbbak az emberek. A tanításhoz és a tanuláshoz
való hozzáállás is más, mint idehaza, vagy a környékbeli
országokban. A felvételi rendszerük is eltér; ott nem vesznek
föl bárkit a zeneiskolába. A gyereket megvizsgálja egy orvos,
pszichológus, majd a jelentkező több tanár előtt felvételi
vizsgát tesz, akik pontoznak, majd eldöntik, mire is alkalmas az
illető. Az a gyerek, akit így vesznek fel, már terhelhető és
heti három órában felügyeli a tanár a növendék gyakorlását.
Ennek köszönhető, hogy a tanítvány 10-11 éves korára magas
színvonalon képes játszani. Az egésznek a gyökere, hogy
sokkal erősebb, összetartóbb az a közösség, ahol ápolják a
hagyományokat. Az ilyen területeken a művészeti képzés is színvonalasabb.
A moldovai kulturális élet annyira jelentős, hogy a zenészek
nem ténferegnek munka nélkül. Hétvégenként pedig kétnapos
lakodalmak vannak, melyekre nagyon szépen felöltöznek a zenészek
is. Kérdeztem az egyik tanártól, miért tanul ilyen sok gyerek
hangszereken? Nem sok ez egy kissé? Azt felelték, hogy szükség
van rájuk, mert egy népi zenekarban 5-6 hegedűs játszik, és
az utóbbi években sokan elmentek külföldre.
Egy kis összehasonlítás: mennyien tanulnak a Zeneakadémián
népi cimbalom szakon?
–A klasszikus cimbalom-szakon évente 1-2 fő végez,
de ez reális is, mert úgysem tudnának többen elhelyezkedni.
Más műsorszámokat adnak elő idehaza, és mást Erdélyben?
Tehát a helyszín mennyire befolyásolja a műsor összeállítását?
Berecz Andrással a télen Gyergyóban voltunk, ahol olyan régi gyergyói
zenét adtunk elő, amit a helyi az öregek sem ismertek
–Mi mindenhová ugyanolyan színvonalas műsort viszünk.
Ezelőtt 20 évvel is jártunk ki Erdélybe, például Széken, a
táncházmozgalom forrásánál, játszottunk a Méta Zenekarral,
Salamon Beáékkal. Akkor nagyon megilletődött voltam, hogy erdélyi
zenét muzsikálhatok erdélyieknek. Sokszor előfordul, hogy
olyan zenét viszünk ki Erdélyben, ami már onnan kihalt, s mi
azt visszavisszük. Berecz Andrással a télen Gyergyóban
voltunk, ahol olyan régi gyergyói zenét adtunk elő, – 1905-ös
gyűjtésekből játszottunk – amit az öregek sem ismertek.
Nagyon nagy sikere volt ezeknek a muzsikáknak, és az ottaniak hálásak
voltak, hogy bemutattuk nekik őseik melódiáit.
Ön a Gipsy Cimbalom Band alapítója, vezetője. Ezzel
az együttessel megannyi hanghordozót készítettek. Ez az együttes
tehát él és virágzik?
–Él, de nem virágzik. Sajnos a mostani merkantilista világban
mi öregek már egyre kevésbé érvényesülünk. Ennek több oka
van. Az egyik, hogy nem vagyunk jelen olyan súllyal , intenzivitással
az interneten, mint a fiatalok. Szervezni sem tudunk annyira, mint
ők. Ezen nincs mit csodálkozni, mert amikor mi tanultunk zenélni,
akkor fel sem vetődött, hogy menedzselni is kell magunkat. Ma
egy zenész saját maga szervezi a közönségét is, amíg el nem
ér egy olyan szintet, hogy saját menedzsere lesz. Mögöttünk
sincs igazi menedzsment, igaz egy kedves hölgy segít nekünk, és
szervez számunkra néhány koncertet, de ez önmagában kevés.
Egy menedzsernek viszont nem csak koncerteket kell szervezni,
hanem a reklámot, a sajtómegjelenést is. Tehát átfogó munkáról
van szó. Ha viszont fellépünk, akkor nagyon hálás a közönség.
Azt érezzük, nyugodtan játszhatnánk a legnívósabb helyen is,
de hiányzik a menedzsment hozzá.
Régebben milyen jelentős fellépései voltak a Gipsy
Cimbalom Band-nek?
–Nagyon sok hazai és külföldi rangos zenei eseményre hívtak,
legnívósabb fesztiválokra, de arra is volt példa, hogy külön
esteken, bulikon, lakodalmakon zenéltünk. Budapesten is voltak különleges
koncertjeink, így pl. Lajkó Félixel és Marko és Boban
Markoviccsal. Számtalan fellépésünk volt addig, míg váltás
nem történt a rendezvényszerzés területén, amikor
kiszorultak az idősebbek, több szervező iroda megszűnt, és új
arcok tűntek föl, akik másoknak szerveztek koncerteket.
Elképzelhető, hogy az is a kevés meghívás oka: egy,
vagy két cimbalmost még meg tudnak fizetni, de már egy 6-8 fős
zenekarra nincs elég forrás?
–Természetesen az is egyértelmű, hogy egy három fős
produkció jóval olcsóbb a hattagú zenekarnál. Ennek ellenére
azt is látom, hogy van még pénz, de másként és másra költik
el a helyi kulturális élet szervezői. Hiszen sokan hatalmas gázsit
kapnak.
Előfordul, hogy egy-egy koncert után felkeresik önöket,
hogy tanítsák meg gyermeküket cimbalmozni?
–Azért nem gyakran, mert a cimbalmon tanulni nem olyan könnyű.
Gondoljunk csak a cimbalom súlyára, beszerzésére, árára. S
mindezen túl maga a tanulás sem egyszerű. Amikor Gyergyóban
voltunk, odajött hozzám egy idős cimbalmos azzal, hogy szeretné,
ha tanítanám. Amíg lent voltunk, foglalkoztam vele, aminek
nagyon örült, és közölte: még soha senkitől nem tanult
ennyire hasznos dolgokat. A cimbalomnál van régies és új játékmód.
A régiesnél díszített dallamot játszik a cimbalmos, ami eléggé
különbözik attól, amit ma a városokban hallunk. Máskor
viszont szülők kérnek arra, hogy foglalkozzam a gyerekükkel.
Így lett a tanítványom egy 16 éves lány, aki a konzervatóriumban
énekelni tanul, de erdélyi nagyapjának van cimbalma, és ő is
játszani szeretne ezen a hangszeren.
Meg lehet-e tanulni teljes mértékben a cimbalmozást?
Ha valaki nem lélekből csinálja, akkor mennyire lesz a játéka
hiteles?
–Akkor nem lesz hiteles. Nem csak a cimbalomra, de minden
hangszerre vonatkozik az az állítás, hogy nagyon sok mindent
meg lehet tanulni, és vannak velünk született adottságok is. A
zenepszichológusok kimutatták, nem az a legfontosabb, hogy
mennyire tehetséges a növendék, hanem, hogy mennyire kitartó.
Ha valakinek közepesnél jobbak az alapképességei, de kitartó,
és jó tanárnál gyakorol, akkor sokkal többet elérhet a lusta
tehetségesnél. Nagyon sok mindent meg lehet tanítani, s ezeket
ki-ki képességei alapján sajátítja el. Történt, hogy
Hollandiában odajött hozzám egy koncert után egy idősebb hölgy,
aki megkérdezte: érdemes-e megtanulnia cimbalmoznia? Azt
feleltem, hogy attól függ: hobbiból, vagy ebből szeretne megélni.
Ha hobbiból, akkor szinte mindegy, mikor kezdi el tanulni az
illető.
Úgy határoztam, hogy cimbalmozni fogok, és hogy végig akarok menni
az összes iskolán, amin csak lehetséges
Ön mikor döntötte el azt, hogy nem
hobbi, hanem professzionális szinten szeretne cimbalmozni?
–Mire elvégeztem az általános iskolát, már két
éve tanultam Budapesten Szőllös Beatrix művésznőnél.
Miskolcról jártam fel hozzá órákra, és két év alatt négy
év anyagát végeztem el. Amikor dönteni kellet a továbbtanulásról,
apám, aki igen jónevű vízvezeték szerelő mester volt, azt
szeretette volna, ha őt követem a pályán. Én viszont úgy határoztam,
hogy cimbalmozni fogok, és hogy végig akarok menni az összes
iskolán, amin csak lehetséges. A Liszt Ferenc Zeneakadémia Tanárképző
Főiskolája adta akkor a legmagasabb végzettséget, ezt tűztem
ki célként, és el is végeztem. Tehát a konzervatóriumba
jelentkeztem, de mivel Miskolcon addig nem volt cimbalomoktatás,
lehívták a kedvünkért Gerencsér Ferenc tanár urat Budapestről.
Akkor összesen három növendéke volt a cimbalomtanszaknak a
borsodi megyeszékhelyen. Utána a főiskolára jelentkeztem, ami
akkor három éves volt. 1980-ban 21 évesen diplomáztam, s ezután
pedig kinyílt előttem az élet. Főiskolai tanulmányaimmal párhuzamosan
népzenével foglalkoztam, táncházat csináltunk, mindemellett
kortárs modern improvizációs zenét is játszottunk. Az Avas táncegyüttes
zenekarában dolgoztam, s ebben az együttesben kezdett el népzenét
játszani és tanítani Vavrinecz András, és én ekkor találkoztam
először a gyűjtésekkel. A néptáncegyüttessel rengeteg külföldi
fesztiválon jártunk, ahol nagyon sok nemzetközi produkcióval
találkoztam. Később is sok külföldi fellépésünk volt a Mákvirág
zenekarral.
–A Mákvirág zenekar valóban egzotikumnak számított,
hiszen a vasfüggöny mögül jöttünk. Viszont éreztük, hogy képesek
vagyunk felvenni a versenyt a külföldi, már befutott
zenekarokkal.
Nagyon sok stílusban játszik, játszott.
–Nyitott vagyok mindenféle irányba, mert azt akartam
mindig kipróbálni, hogy a cimbalom mire képes. Ha valahol nem
érzem jól magam, azt nem csinálom. A lényeg a minőség, de a
cimbalom nem tud versenyre kelni a basszusgitárral, vagy az ütősökkel.
Modernizálni kéne a cimbalmot, elektronikussá tenni. Arra
gondoljon, hogy vannak az ún. fél-akusztikus gitárok, melyek be
vannak „pick up”-özve, tehát fel tudják erősíteni a hangzást.
Jó lenne, ha a cimbalom hangerejét úgy tudnák megnövelni,
hogy ne legyen gerjedés. Ettől mi még minőségi zenét játszanánk,
minőségi hozzáállással, és a hagyományt is ápolnánk.
|
