vissza a főoldalra

 2012.10.12. 

„Viktor” fedőnevű célszemély

Az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) „belső reakció elhárítással” foglalkozó I/2-e alosztálya 1950. augusztus 10-én személyi dossziét3 nyitott „Viktor” fedőnéven Vaszy Viktorra, és ennek keretén belül konspiratív eszközök és módszerek alkalmazásával – elsősorban hálózati felderítéssel – szoros operatív ellenőrzés-feldolgozás alá vonták. Az ügyszerű feldolgozásra vonatkozó javaslatban leírtak szerint a már említetteken kívül az államvédelmi megfigyelést az is indokolta, hogy „a felszabadulás előtt Kolozsvárott fasiszta magatartást tanúsított, több üldözöttet adott át a Gestapo-nak. (...) Szegedi tartózkodása alatt, mint operaigazgató, akadályozta a »haladó művészet« elterjedését, maga köré tömörítette a jobboldali művészeket”.

 Operatív feldolgozó munka során – amely, mint a későbbiekből látható lesz, éveken át tartott – soha egyetlen adat, vagy bizonyíték sem keletkezett arról, hogy Vaszy Viktor akár Kolozsvárott, akár máshol, bárkit a Gestapo-nak átadott volna. A „fasiszta magatartás” a rákosista rémuralom alatt jobboldali konzervatív, és főleg erősen klerikális beállítottságú embereket jelentett, akiknek pedig semmi közük nem volt a fasizmushoz. Az kétségtelen, hogy Vaszy Viktor jobboldali beállítottságú volt, erősen konzervatív,  és egyáltalán nem titkolt vallásossággal. A „haladó művészet” alatt pedig akkoriban a kritikátlanul követendő szovjet zenei irányzatot értették.

A SZOT Titkársága – konkrétan Kolb József titkár – által 1951. április 26-án készített dokumentum szerint „Vaszy tíz éven keresztül vezette az Egyetemi Énekkart, amely a legsovinisztább, legreakciósabb, irredenta műsorpolitikát folytatta”. Többek között hivatkozik Szelényi István4 „zongoraművész elvtárs” véleményére is, aki szerint „Vaszy az Egyetemi Énekkar műsorában irredenta propagandát folytatott. (…) Vaszy antiszociális, (…) politikailag sötét alak”. Major Ervin5 „zeneművész, folklórtudós”, szerint „Vaszy mindig jobboldali volt, már 1938-ban szimpatizált a németekkel … Az Egyetemi Énekkar csupa klerikális, reakciós, antiszemita egyénekből állt”. Az 1952. május 16-i jelentésében „Plátó” fedőnevű ügynök: „Vaszy a felszabadulás előtt az Egyetemi Énekkar vezetője volt, ami egyházi irányítás alatt állott. Ezzel az énekkarral sokat járt Vaszy Viktor külföldön, többek közt Amerikában is”.

 „Hóman Bálint6 kultuszminiszter nevezte ki a kolozsvári opera igazgatójának, mikor vitéz Vieser Tibor volt a főrendező, és csupa jobboldaliakat szerződtettek”. Ezt az információt „Czeglédi” fedőnevű ügynök szolgáltatta 1951. április 16-án.  Kolb József is kitért erre az időszakra: „A Horthy-rendszer leghűbb kultúrpolitikai kiszolgálóját, Vaszy Viktort, éppen ezeknek az érdemeknek elismeréseként tette meg a horthysta kultuszkormányzat, az erdélyi bevonulás után, a kolozsvári opera főzeneigazgatójává.”

Már egy 1945. november 27-i államvédelmi jelentés szerint „Vaszy Viktor, mint nagy nacionalista, a Kolozsvári Színház igazgatója volt (helyesen zenei igazgató volt – BL), és erős jobboldaliságáról volt híres”. Néhány évvel később, 1950. május 24-én Vaszy Viktor az ÁVH szerint „szélsőjobboldali beállítottságú, Kolozsvárott kapcsolatban állt a fasiszta Fáy András kultuszállamtitkárral”. Ugyanebben a jelentésben arról is szó van, hogy „Takács Paula7 operaénekesnő szerint Vaszy Viktor és Vitézi Tibor8, amikor Kolozsvárt a németek megszállták, fölajánlották szolgálataikat a német katonai hatóságnak”. Ebből az operaénekesnői állításból csupán annyi az igaz, hogy Vaszy Viktor és Vitézi Tibor közreműködésével volt egy kolozsvári hangverseny, amelyet katonáknak – német katonáknak is – tartottak.

A front közeledtével felszabadítóként emlegetett szovjet vörös hadsereg elől, a Kolozsvári Nemzeti Színház társulatának nagy része Budapestre  menekült. Egy már említett – 1945. november 27-i – államvédelmi jelentés szerint „Teleki Géza9 intézkedésére Vaszy Viktor kapta meg a szegedi állami opera igazgatói megbízását”. Egy néhány évvel későbbi dokumentum, „Czeglédi” fedőnevű ügynök 1951. április 16-i jelentése szerint viszont „Vaszy Viktor a felszabadulás után Balogh páter10 segítségével került a szegedi operához”. Ugyanez a jelentés érdekes módon arról is említést tett, hogy az előzőekben felsorolt különböző negatív minősítések ellenére Vaszy Viktor „legjobb barátainak egyike Zöld Sándor11 jelenlegi belügyminiszter” volt, aki azokban az években a nagyszegedi MKP bizottság titkáraként tevékenykedett.

1954. november 30-i jelentésében „Czeglédi” fedőnevű ügynök arról is írt, hogy Vaszy Viktor „a felszabadulás után a kolozsvári színház maradványait ügyesen átmentette Szegedre. (…) Múltját leplezendő az MKP-be is befurakodott több fasiszta énekessel, Szanati Józseffel12, Fehérpataki Ervinnel és Lorenz Kornéliával13 együtt.”

Különös figyelmet érdemelnek azok a fönnmaradt államvédelmis dokumentumok, amelyek arról szólnak, hogy Vaszy Viktor milyen magatartást tanúsított, és kikkel tartott kapcsolatot a háború utáni években Szegeden. Ezek a megállapítások az ÁVH hírforrásait is minősítik, azokat is akik, nevesíthetők, azokat is, akik máig az ismeretlenség homályában maradtak. Bizonyos Hantos Ádámnétól származó adatok szerint „Vaszy Szegeden igen opportunista módon viselkedett. Az egyesülésig az SZDP tagja volt (korábban az MKP tagságról esett szó – BL), majd átvételre került az MDP-be, de visszaminősítették tagjelöltnek. (…) Igyekezett leplezni reakciós múltját. Legjobb barátja Fehérpataki Ervin magánénekes volt, akitől félt kissé, mert a kolozsvári múltjáról tudhatott”. 1951. június 19-én „Czeglédi” fedőnevű ügynök jelenteti, hogy „Dénes Erzsi (…) elmondta neki: volt Vaszynak egy klikkje Szegeden, amely Meggyesi Pálból, Szanati Józsefből és Fehérpataki Ervinből állt”, valamennyien operaénekesek voltak. Ugyanettől a hírforrástól néhány nap múlva olyan információ jutott el az ÁVH-hoz, hogy „Vaszy Dénes Erzsit kétszínűnek, megbízhatatlannak, rosszindulatúnak tartja”. 1951 októberében Rissay Pál énekes elmondta „Czeglédi” fedőnevű ügynöknek, hogy „Vaszy Viktor igen rendes ember, mert 1947-ben kihozta az internáló táborból a nyilas Papp Román operaházi hárfást, és Szegeden alkalmazta. (…) Vaszy feltétlenül jobboldali beállítottságú, (…) és a súlyosabb politikai bűnösök közül Koszti Izidor zsidó származású kürtöst, a nyilas párt tagját is kimenekítette az internáló táborból”. A „K- 13” fedőnévvel jegyzett szegedi államvédelmi ügynök 1951. február 7-i jelentéséből kiderül, hogy Vaszy Viktor kapcsolatban állt Shvoy Kálmán14 egykori horthysta altábornaggyal. Shvoy egy alkalommal elmondta az ÁVH ügynökének, hogy „Budapesten is szokott találkozni Vaszy Viktor keresztény karmesterrel, akit erősen mellőznek”.

„Plátó” fedőnevű ügynök 1951. március 17-i jelentésében arról számolt be, hogy Vaszy Viktor kapcsolatai közé tartozik Kenessey Ferenc15 operarendező és a felsége Zentai Anna16 operaénekesnő, akiket még Szegedről ismert. Az ÁVH-nak ez az ügynöke arról is írt ebben a jelentésében, hogy Vaszy Viktor a következőket mondta el neki egy beszélgetésük során: „Igen sok komoly zeneszerzője van az országnak, csak ezek nem jutnak szóhoz. S nem azért mert nem szimpatizálnak a rendszerrel, hanem azért, mert a nemzetközi zsidóság Magyarországra kitolt bástyái mindent elkövetnek, hogy ezek a komoly tehetségek nyilvánosságot ne kapjanak. A minden rendszerben gyökeret eresztő, s azt kritika nélkül kiszolgáló zsidóság, az ország jóindulatú, de (…) zenei tudással alig rendelkező vezetőivel elhiteti, hogy ez a realista zene, ez a haladó zene, s aki másképpen ír, másképpen komponál, az nyugati beállítottságú, kozmopolita, ellenség”.

 Vaszy Viktor (Budapest 1903 – Szeged 1979) neves karmester, egy ideig zeneigazgató, később színházigazgató, a budapesti Zeneakadémián végezte zenei tanulmányait. Kimagasló és korán jelentkező tehetségét az is mutatja, hogy már főiskolás korában gyakran vezényelte vendégkarmesterként a Székesfővárosi Zenekart.

Tanulmányai befejezése után, 1921–1941 között a Budapesti Egyetemi Énekkarnak, majd pedig részben ugyanebben az időben, 1935–1941 között a Budapesti Palestrina Kórusnak is a karmestere volt. A kórusokkal, azok vezetőjeként számos koncert körutat tett Európában, de fölléptek az USA-ban is.

1941–1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának volt az igazgatója. A háború után, 1945-ben Szegedre került, ahol megszervezte a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatát, majd 1949-ig a színház operaigazgatója volt. Amikor a szegedi operatársulatot föloszlatták, Vaszy Viktor visszaköltözött Budapestre. A SZOT, a MÁVAG, majd a Vasas Művészegyüttesnél lett karmester. Közben zeneakadémiai tanárként is működött.

1957-ben visszakerült Szegedre, és 1969-ig a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója lett. A színház-igazgatóság után, 1969–1975 között is a Szegedi Nemzeti Színháznál maradt mint zenei igazgató, közben a Szegedi Szimfonikus zenekar vezető karmestereként is működött.

Az Életrajzi Lexikon előbb említett adatsorából kimaradt, hogy a kolozsvári munkálkodás után – immár magától Vaszy Viktortól származó önéletrajzi adatok szerint – 1944 végétől, amikor Budapesten tartózkodott, rövid ideig a Magyar Állami Operaházban karmesterként foglalkoztatták. Ekkor, 1945. szeptember 7-én a Budapesti Nemzeti Bizottság egyik igazoló bizottsága „igazolt”-nak minősítette. Szerencséje volt, hogy 1945-ben került sor az igazoló eljárásra, mert néhány év múlva már aligha lett volna politikailag feddhetetlen és „igazolt”. Az ÁVO ugyanis hamarosan kiderítette Vaszy Viktorról, hogy tulajdonosa a Sigmund Laudis és a Fehér Csillag Lovagrend kitüntetéseknek, tagja volt a Turul Bajtársi Szövetség1-nek, és az Emericana Nagyrend2 zeneügyi bizottságának is elnök-karnagya is volt.

Jegyzetek:

 (1)           Turul Bajtársi Szövetség.1919-ben jött létre a magyarországi tudományegyetemek jobboldali diákságát összefogó, felekezeteken felüli szövetség volt. Működése idején az egyik legnagyobb és legjelentősebb befolyással rendelkező felsőoktatási ifjúsági szervezet volt. Hatással volt a többi egyetemi és főiskolai ifjúsági szervezetre is. Azonosulta a numerus clausus-t bevezető törvénnyel. A II világháború után, mint a „horthysta, fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek” egyikét szüntették meg.

(2)           Emericana Nagyrend. 1921 és 1946 között működött, a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetsége volt, amely egyházi vezetés alatt állt. A két világháború között a legnagyobb katolikus ifjúsági szervezet volt Magyarországon. A szövetség célja volt az egyetemisták és főiskolások olyan egységbe tömörítése, amely a megalkuvás nélküli katolicizmust, a mély hazaszeretet, és a szilárd erkölcsi alapon álló társadalmi életet tűzte ki feladatául. 1946-ban Rajk László kommunista belügyminiszter föloszlatta.

(3)           Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, „Viktor” fedőnevű, O-9186 számú dosszié.

(4)           Szelényi István (Zólyom 1904 – Budapest 1972) zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész. Zeneakadémiát végzett. Sokáig külföldön lépett fel zongoristaként. 1935-ben visszatért Magyarországra. A munkáskórusok egyik irányítója. A háború alatt koncentrációs táborba került. 1945 után elsősorban zenepedagógus, zeneakadémiai tanár.

(5)           Major Ervin (Budapest 1901 – Budapest 1967) zenetörténész, zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián tanult. Tanár lett a zeneakadémián, de 1941-ben elbocsájtották.

(6)           Hóman Bálint (Budapest 1885 – Vác 1951) történész, egyetemi tanár, miniszter, kulturpolitikus, az MTA tagja. 1932-1938 és 1939-1942 között vallás és közoktatásügyi miniszter. A II világháború után a kommunisták koncepciós perben háborús bűnösként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A büntetése alatt vesztette életét.

(7)           Takács Paula (Palermo 1913 – Budapest 2003) operaénekesnő. 1941-től 1947-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának tagja, majd a Budapesti Állami Operaház énekese.

(8)           Vitéz Tibor (Kolozsvár 1902 – Budapest 1972) operaénekes. 1927-ben kezdte pályafutását a Városi Színházban. 1932-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja. 1941-1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház főrendezője.

(9)           Teleki Géza (Budapest 1911 – Washington 1983) egyetemi tanár, miniszter. 1940-1944 között a kolozsvári egyetem gazdasági földrajz tanára. 1944. december 22-től az Ideiglenes Nemzeti Kormányban vallás és közoktatásügyi miniszter. 1949-ben elhagyta Magyarországot, az USA-ban több egyetemen tanított.

(10)         Balogh István (Stájerlak 1894 – Budapest 1976) római katolikus pap, kisgazdapárti politikus, államtitkár. 1918-ban szentelték pappá. Szeged alsóközponton – a mai Mórahalmon – volt káplán, majd plébános. Közben lapszerkesztő. 1944-ben  az ideiglenes nemzetgyűlés tagja, miniszterelnökségi államtitkár. 1944 decemberétől 1947 júniusáig az FKGP vezetőségének tagja. Résztvevője 1950-ben a papi békemozgalom megalakításának.

(11)         Zöld Sándor (Nagyvárad 1913 – Budapest 1951) orvos, kommunista pártfunkcionárius, miniszter. 1939-ben szerzett orvosi diplomát Debrecenben. Egyetemi tanulmányai alatt kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal. Közben 1936-tól a Turul Bajtársi Szövetségnek is tagja. A nyilas hatalomátvétel után illegalitásba vonult. 1944 decemberében az ideiglenes nemzetgyűlés tagja. 1945. júliusig az ideiglenes nemzeti kormány  belügyminisztériumának politikai államtitkára, utána az MKP Központi Vezetőség osztályvezetője. 1946-1948 között a nagyszegedi MKP bizottság titkára. 1948 októberétől belügyminisztériumi adminisztratív államtitkár, majd 1950 júliusától belügyminiszter. 1951-ben öngyilkos lett, előtte a családját is kiirtotta.

(12)         Szanati József operaénekes, 1941-1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának tagja. 1944-ben a társulat nagy részével Budapestre települt. Rövid fővárosi és szegedi tartózkodás után visszatért Kolozsvárra.

(13)         Lorenz Kornélia (Kaposvár 1919 - ? ) operaénekesnő. 1947-19949 között a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja, előtte és utána a Magyar Állami Operaház énekesnője.

(14)         Shvoy Kálmán (Budapest 1881 – Szeged 1971). Ludovika Akadémiát  végzett. 1909-ben mint katonatisztet Szegedre helyezték, ahol megnősült. Az I. világháború alatt végig katonatiszt. A háború után Szegeden részt vett a Nemzeti Hadsereg szervezésében. 1920-ban alezredes, még ugyanebben az évben ezredes. Budapestre került a honvéd vezérkarhoz. 1931-ben altábornagy. 1934-ben nyugállományba vonult és politikusként a Magyar Egységes Párt nemzetgyűlési képviselője. 1944-ben a nyilasok internálták. 1945 után – haláláig – Szegeden élt.

(15)         Kenessey Ferenc (1916 - ?) operarendező, 1950-től a Magyar Állami Operaház tagja. Előtte a kolozsvári, majd a szegedi operatársulat rendezője.

(16)         Zentai Anna (Budapest 1924) színésznő. Pályafutását a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, majd 1950 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja.

(Folytatása következik)