|
 2012.10.12.
Az első szputnyik 55. évfordulója:
milyen irányban fejlődik az orosz űrkutatás?
1957. október 4-én
a Tyutaram gyakorlóterepről, amelyet később a világ Bajkonur
kilövőállomásként ismert meg, fellőtték bolygónk első műholdját.
Az Szovjetuniótól Oroszország fejlett űrkutatási infrastruktúrát
örökölt és az 1990–2000-es évek súlyos időszaka dacára
megőrizte potenciálját ebben a szférában, bár nem is teljes
egészében. Napjainkban az űrkutatási ágazat komoly problémákkal
szembesült, amelyek a jövőben is kihathatnak fejlődésére.
A problémák végeláthatatlanul
sorolhatók, de minden a szakemberek hiányába ütközik. Az üzemekben
és a tervezőirodákban egyre kevesebb ember marad, aki képes átadni
tapasztalatait a fiataloknak, mivel azok, akiknek napjainkban ez
lett volna a feladata, a kilencvenes években végezve főiskolát,
tömegesen mentek dolgozni bárhova, csak nem az űrkutatási ágazatba.
A káderhiány
lett az orosz űrkutatás rendszerválságának egyik fő tényezője.
Ennek jele az utóbbi évek balsikerű indításainak sora. Az ágazat
kritikusan veszélyes helyzetbe kerül, mivel a fejlesztést
„olcsó eszközökkel” próbálják megoldani, a szovjet káderek
maradványaira és a kisfizetésű fiatalokra alapozva.
Mindazonáltal mégis létezik fejlődési potenciál, és
az orosz űrkutatásban jelenleg megvalósuló számos projekt
kiindulópontja lehetne az ágazat egykori hatalma helyreállításának.
A programok körében kiemelhetjük az Angara hordozórakéta-család
kifejlesztésére irányuló projektet. A rakétaindítás 2013
tavaszán-nyarán esedékes, az Arhangelszk megyei Pleszeck űrrepülőtéren
pedig teljes gőzzel folyik az új rakéta indítókomplexumának
előkészítése.
Komoly sikereket értek el az űrszondák újabb generációja
kifejlesztése terén. A GLONASSZ globális navigációs rendszer
műholdjai élettartamának 7 évig való növelésével végre
sikerült felállítani a teljes GLONASSZ-műholdcsoportot, összesen
24 üzemelő szputnyikot, nem számítva a tartalékoltakat.
Távlatokban 10-10 év, sőt még ennél is több lesz a
GLONASSZ műholdjai üzemeltetésének ideje. És ez annak köszönhető,
hogy az orosz ipar elsajátította az ún. nyitott platformok előállítását,
amelyek nem követelnek hermetizálást és megfelelő mikroklíma
fenntartását a műholdon belül.
A szputnyikok egyre kisebb méretűvé, könnyebbé és olcsóbbá
válnak, aminek köszönhetően távlatokban jelentősen növelhető
a számuk. Mai életünk elképzelhetetlen a fejlett kutatási
infrastruktúra nélkül, amelynek elemeit alkalmazzák az élet
minden szférájában. Attól, hogy Oroszország mennyire hathatósan
állítja vissza űrkutatási ágazata működőképességét, közvetlenül
függ majd nemcsak az ország presztízse és a csúcstechnológiai
exporton való keresési lehetősége, hanem a biztonság is, a szó
legszélesebb értelmében: mentők kihívása lehetőségétől
valamely minden civilizációtól távol eső helyen a nukleáris
megfékezésig.
(Forrás:
Oroszország hangja)
|
