vissza a főoldalra

 2012.10.19. 

Csorja Gergely: Jobbik-mentesítés

„A rabbi találkozik Grünnel:

– Igaz az Grün, hogy a Schwartz lányának udvarolsz?

– Igaz, rabbi.

– De hát neked feleséged van.

–Igaz rabbi, de már köhög...”

 Morvai Krisztina rovásírásos táblát avat. Ki más avatna? A rovásírásos táblák fő avatója, Szegedi Csanád, már a lubavicsiekkel elmélkedik, hogy lehet-e zsidó az antiszemita zsidó. A lubavicsiek és elsősorban Köves Slomó főrabbi a választ is megtalálta: lehet. Morvai Krisztina is lehet rovástáblástól, piros-fehér-zöld kosztümöstől, maguk- és magunkfajtástól zsidó. Sőt, akár jó zsidó is.

 Oberlander Báruch rabbi kimondottan az antiszemita zsidókról írt tanulmányt és jó hírt közölt. Morvai Krisztina bizony az marad aki volt, akkor is, ha a legvéresebb antiszemita kijelentésre ragadtatná magát. Morvai Krisztinának a rovástábla felavatása után – ha úgy adódik – csak meg kell térnie. Morvai Krisztinának egy esetleges fordulat esetére nincs más teendője, mint Oberlander rabbi tanácsait megfogadni: Összefoglalva tehát a mi esetünkben a vétkesnek két kötelessége van: 1. Tegye jóvá korábbi vétkét azzal, hogy fellép az ellen az ideológia ellen, amellyel korábban ártott közösségének. Minden eszközzel és érveléssel lépjen fel az antiszemita propaganda ellen. 2. Bocsánatot és könyörületet kell kérnie közössége tagjaitól személyesen és nyilvánosan egyaránt – mondotta a „todós” rabbi.

A kérdés másik oldala, hogy lehet-e jó jobbikos, ha valaki zsidó. A válaszból, mint a Jobbik esetében minden válaszból, kettő létezik. Az egyik Vona Gábor köztévés válasza, a másik a kurucinfo és a többi pártközeli orgánum, valamint a jobbikosok többségének válasza. Vona szerint természetesen lehet. Vona Gábor szorongásai közben pontosan tudja, hogy a Jobbik, a magyarországi zsidóság legkártékonyabb elemei nélkül – félreértés ne essék: ezek ugyanúgy ártanak a zsidóságnak, mint a magyarságnak – nem lehetne a parlamentben.

Ugyanakkor azt is tudja, hogy céljának, küldetésének megfelelően a nemzeti radikalizmus eszméit vulgárzsidózásba, cigányozásba kell fojtani

A kurucinfo és a jobbikosok egy része kell ahhoz, hogy a vulgárzsidózás megvalósuljon. Auschwitzi transzportokat hiányolnak, tetvesekről elmélkednek, és nagyszerű példákkal állnak elő. Például legutóbb annak örültek, hogy Maliban öt fiatal rablónak büntetésként levágták a kezét és a lábát. Ezen a szinten természetesen minden gondolatmenet vége, hogy tulajdonképpen a zsidókat ki kéne irtani.

Azaz egy teljesen feloldhatatlan ellentmondással állunk szembe. Vannak rendes jobbikos zsidók, akiket azért mégiscsak ki kellene irtani. Értheti ezt valaki?

A cél természetesen ez, a zavarkeltés, a teljes elbizonytalanítás és az értelmes nemzeti radikális gondolat elsorvasztása. A programpolitizálás legalacsonyabb színvonala, amikor bizonyos témákat felszednek a földről, leginkább a kocsmapadlóról. Bármely kocsmában találunk olyan reálpolitikust, aki éppen okosra itta magát. Tőlük meghallgathatjuk a Jobbik programját még akkor is, ha nem is hallottak a Jobbikról.

 A balliberális oldal lényegében a céltalan hatalomhajhászásra, káoszteremtésre, valódi ellentétek gerjesztésére szakosodott csőcselék képét akarta festeni a nemzeti radikalizmusról a kezdetek óta. Sőt az oktalan mucsaiság réme, mint a kifinomult urbánus eszmerendszer ellentéte, majd 120 éves múltra tekint vissza.

A Jobbik és a benne aktívan tevékenykedők egy része tulajdonképpen ezt a mucsaiságot hivatottak igazolni. Itt van egy párt, ami kezdetben ellopta a nemzeti radikalizmus és az azt aktualizáló, egyben továbbfejlesztő Csurka gondolatainak felszínét – természetesen forrásmegjelölés nélkül – majd a szimbólumok megtartása mellett a végletekig züllesztette.

A Jobbik két parlamentben eltöltött év alatt érte el a Gyurcsányi hitelesség szintjét. A Szabó Gábor pártigazgató és Szegedi Csanád alelnök által üzemeltetett szatócsboltban rakamazi turulos hűtőmágnest lehetett kapni, ami egyben sörnyitóként is funkcionált. Ennyi maradt Szabó Dezsőből, Németh Lászlóból, Bajcsy-Zsilinszky Endréből. Az ismert internetes ismeretforrás, a Wikipedia nemzeti radikalizmus címen egy érthetetlen és átláthatatlan katyvaszt közöl. Badinyi Jós és Vona Gábor, valamint az ősmagyar Táltos Egyház hangsúlyosan megjelenik, Szabó Dezsőről egy szót sem olvashatunk a szócikkben. A helyzet tragikus.

A Jobbik néhány éves fennállásával többet pusztított a nemzeti radikális eszmerendszeren, mint a 42 éves szocialista „fejlődés”. 1948 és 1990 között a nemzeti radikalizmus erei a felszín alatt rejtve, de tisztán maradtak. 1987-től lassan újra elérhetővé váltak az eredeti források. Ezekből a forrásokból táplálkozott az az új nemzeti radikális eszmerendszer, mely 1998-ban önálló parlamenti képviseletet nyert. A széles ideológiai folyamot előbb elrekesztették. Majd folyamatos szennyezésnek lett kitéve. A Jobbik, különösen a Vona vezette Jobbik megjelenésével átláthatatlan fekáliatömeg zúdult a nemzeti eszmerendszer parcelláira, hogy kipusztítsa még az érdemi gondolatot is. A zavaros létől a gondolkodó ember hajlamos fintorogva elfordulni, esetleg visszahúzódni. Pedig a tiszta víz, ha búvópatakként is, de megvan. Fel kell törjön a forrás, hogy ennyi aszályos év után a nemzet végérvényesen magára találjon.

A Jobbik már köhög. A Jobbikkal frigyre lépő reálpolitikusok már a Schwartz lányának udvarolnak, egyelőre még titokban. A háttéregyeztetések már folynak, vannak akik Kónya Péter felé kacsingatnak, vannak akik beúsznának a Fidesz alá, és vannak akik a szocialistáktól várják a megváltást. A Jobbik szocialista szavazói visszatérhetnek az MSZP-hez, de az sem zárható ki, hogy létrejön egy új választási párt. Egyelőre nem tudjuk.

Az bizonyos, hogy az ellenoldal – Kis János programjának megfelelően – most nem elsősorban a választásra, hanem a választások utáni zavargások kirobbantására készül. A választások legitimitásának megkérdőjelezése lesz a legfontosabb program.