vissza a főoldalra

 2012.10.19. 

Visszásságok a kvótakereskedelemben

Az emisszió kereskedelemben hatósági ellenőrzést végző felügyelőségek megerősítését szorgalmazta a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára egy szeptember 24-ei budapesti rendezvényen. Szerkesztőségünk vendége Dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár.

 Kezdjük egy fogalmi tisztázással, már csak azért is, mert környezetünk védelme sajnos nem kap elég teret a napi sajtóban. Azt olvasom, az emisszió kereskedelem fogalma alatt a szén-dioxid-kibocsátási kvóták kereskedelmét értjük. Hogyan is alakul ki a kvóták piaca?

 –Mielőtt megválaszolom a kérdést, a felvetésére reagálok: úgy látom, hogy nagyon sokan – nem csak Magyarországon, hanem világszerte – a környezet-és természetvédelem ügyét akkor tartják igazán fontosnak és vállalják föl, amikor az „ínség”jelentkezik. Ha valaki kiköltözik a zajos, zsúfolt városból egy erdő szélére, és rá néhány évvel ott egy autópályát akarnak építeni, akkor az illető lesz a legnagyobb környezetvédő. Másik példa: ha valakinek a gyerekéről kiderül, hogy asztmás, rögtön környezetvédővé válik. Vagy: ha a nitrát-szennyezett víztől a csibék elpusztulnak, akkor a gazda máris zöldpárti lesz. Tény, hogy a legtöbbször a saját érdekeinket nézzük, de azt is ki kell jelenteni, hogy többszázezer ember él hazánkban környezettudatos módon. Egyrészt, mert tapasztalták a problémákat, másrészt belátják, hogy ha nem törődnek a környezetükkel, az azonnal visszaüt rájuk, és áttételesen az egész világot befolyásolja. S így el is érkeztünk a klímaváltozás ügyéhez. A klímaváltozás okozói pedig mi , emberek vagyunk. Az elmúlt 100-150 év ipari fejlődése eredményezi azt a környezetpusztítást, környezetszennyezést, többek között levegőszennyezést, amelynek következtében megváltoznak a környezeti viszonyok. Így a szelek járásai, azért, mert a légkörbe olyan anyagok halmozódnak föl, melyek „csapdába ejtik” a napsugarakat – ezt hívják üvegháztartásnak. Az üvegházhatású gázok „lefelé” átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a földfelszínről „felfelé” haladó hősugárzást. A magas légkörben lévő szennyező anyagok mind andropogén, emberi eredetűek; az emberi közlekedésből, az energiatermelésből, a gyártásból fakadóan. Így megváltoznak a szelek, és ezáltal a felhők járásai is –  nincs tavasz és ősz, hanem hirtelen jön a kánikula, és hirtelen köszöntenek be a mínuszok. Vagy árvíz van, vagy aszály. Tehát igen szélsőséges az időjárás. Az egész vízügyi rendszer úgy alakult ki az elmúlt 150 évben, hogy lecsapolták a folyóvizeket. Mi Európában a „lavór mélyén” helyezkedünk el, és mégis az volt a cél, hogy gyorsan lefollyanak a vizek, így minél több föld legyen gabonatermesztésre. A gabonából pedig etettük a jószágokat, és a bécsi piacon „lábon” adtuk el a marhát. Hiszen akkor Nyugat-Európában az ipari forradalom következtében gazdagabbak lettek az emberek, és több és jobb minőségű hús jutott a jómódúak asztalára. Közben szabályoztuk a Tiszát, lecsapoltuk a mocsarakat, megváltoztattuk a természet rendjét –nem csak mi, magyarok – a pillanatnyi anyagi haszon miatt. Ennek lett a következménye a klímaváltozás, az aszály és az árvíz. Éppen ezért globális szinten azt találták ki, hogy mi lenne akkor, ha meghatároznák azt, hogy minden egyes országban mennyi széndioxidot szabad kibocsátani. A tudósok megállapították, ha ilyen ütemben növekszik a kibocsátás, akkor adott ponton túl visszafordíthatatlanná válnak a viszonyok, és még szélsőségesebbé válik az időjárás. Remélem, hogy nem következik be a tudósok jóslata, miszerint száz év múlva Tunézia hőmérséklete és vízrajzi viszonyai lesznek jellemzőek Magyarország területére. Hiszen akkor változna a társadalom annak szokásaival együtt. Tehát hosszas tárgyalások után megegyezés született arra, hogy mely országnak mennyi szén-dioxidot lehet kibocsátania. Majd azt is ki kellett számítani, hogy azt a bizonyos engedélyezett mennyiséget hogyan bontjuk le pl. a pécsi, a mátrai erőműre, vagy a Hajdú Tej kibocsátására. Az utóbbi villamos áramot használ, és annak előállításához kötődik a szén-dioxid kibocsátás. Tegyük fel, hogy a tejüzem megújítja a technológiáját, így kevesebb villamos energiát használ a jövőben. Így a megspórolt szén-dioxidot eladhatja. Létrejött az emisszió kereskedelem, és annak európai színterű tőzsdéje, ahol a bizonyos egységeket tonnára lebontva pénzért cserélni lehet.

 A tőzsdén tehát visszaélések is lehetnek?

 –Mindent, amit az ember feltalált, jóra és rosszra is lehet használni. Így az emissziós tőzsdén is lehetnek visszaélések. Erre egy példa: adott cég felkeres egy üzemet azzal, hogy lecseréli ingyen a technológiáját, de utána a beruházást végző cég árulja az üzem kvótáit, hogy meglegyen a haszna. De mi van akkor, ha a cég azt mondja, hogy a technológia drágább a valóságosnál, és drágábban adja el a kvótákat, és akkor extra profithoz jut? Az is a csalás egyik módja, hogy a cég leírja mi minden van a technológiában, s ezt vissza is igazolja az az üzem, ahol a beruházás megtörtént, de közben mindez hazugság, mert valójában  nem tartalmazza a technológia a feltüntetett elemet. Felelőségem teljes tudatában állítom, hogy ebben a rendszerben, összeurópai szinten, jelentős nemzeti nyomozó hatóságok komoly erőfeszítéseket tettek a csalások feltárására és a bűncselekmények elkövetőinek börtönbe juttatására. 2010, a kormányalakítás után, áttekintettük a rendszert és felvetődött a csalás, a pénzügyi fegyelem megsértése, és egyéb más bűncselekmény gyanúja. Az említett, szeptember 24-ei konferenciát az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szervezte. Ez a főfelügyelőség elsőfokú hatóság és közigazgatási eljárásban az alárendeltségben működő 10 környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség – területi szerv– felettes, valamint felügyeleti szerve. A másodfokú szerv a főhatóság, ami felett a kormányzatnak nincs irányítási jogköre, csak iránymutatási. Ez a főhatóság kapta meg a korábbi magyar kormányoktól, az EU kezdeményezésére, a kvótakereskedelemmel kapcsolatos ellenőrzőfunkciók végrehajtását. A mostani tárcaleosztás szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz tartozik a klímaügy és a kvótakereskedelem ügye, de a kvótakereskedelem ellenőrzése a már említett két felügyelőség hatáskörébe tartozik. A főfelügyelőség számtalan alkalommal leállította a kifizetéseket, mert felvetődött a gyanú, hogy az állítások csaláson alapultak. Meg kell erősíteni az ellenőrzését azon projekteknek, melyekre hivatkozással egyesek szeretnék elismertetni elvégzett munkájukat és ellentételezésképpen a kvótákat megkapni, és azokkal kereskedni.  

Elegendő megfelelően képzett szakember dolgozik az ellenőrzésben? Hiszen újdonságról van szó.

 –Nem csak új, hanem bonyolult és virtuális a rendszer. Ezt a rendszert csak egy szűk kör képes átlátni, és a bele tartozók alkalmasak arra, hogy éljenek, vagy éppen hogy visszaéljenek ismereteikkel. Tehát növelni kéne az ellenőrzésben lévők számát, de felvetődik a kérdés: ki ellenőrzi az ellenőröket? Így ezt a kérdést is meg kell oldani. Most az a helyzet, hogy a cégeké a haszon, miközben az államnak csak kötelezettségei vannak az üggyel kapcsolatban. Ilyen kötelezettség az ellenőrök továbbképzése, útiköltségeinek fedezése.

 Mi akkor a megoldás?

 –Egyelőre az, hogy ahol felvetődik a bűncselekmény gyanúja, nem engedélyezi a főfelügyelőség a kifizetéseket és megindul a nyomozás. Mindez lelassítja a rendszer működését, de ennek így kell lennie, hogy megakadályozzuk a csalások tömkelegét.

Medveczky Attila