vissza a főoldalra

 2012.09.07. 

Nincs fontosabb feladatunk, mint a magyarságtudat ápolása

Engem a Nemzeti igazgatója soha nem szerződtet le, mert egyik sem vagyok, ami kell neki

Október 19-én mutatják be az Új Színházban Nyírő József a Jézusfaragó ember című művét Szőke István rendezésében. Az augusztus 27-ei próba szünetében Koncz Gábor Kossuth-díjas színművésszel beszélgetünk a tavalyi és a következő évadról.

 1924-ben, az Erdélyi Szépmíves Céh alapításának évében, de nem a céhnél, hanem a kolozsvári Minerva Kiadó gondozásában lát napvilágot Nyirő József első műve, elbeszéléskötete, a Jézusfaragó ember. Féja Géza évekkel később, 1929-ben az Előörsben így fogalmaz: „Egyre jobban érzem: az Ady utáni idők egyik legjelentékenyebb könyve a Jézusfaragó ember. Ha már kiadják itten az erdélyi termést, ezzel a könyvvel kellett volna kezdenünk. Ez a könyv az Új-Erdély első üzenete. Ez a könyv indító és utat író munka.” Most, 2012 őszén mi az üzenete ennek a dramatizált darabnak?

 –Arról, hogy nincs fontosabb feladatunk, mint a magyarságtudat felébresztése, ápolása. Ennek a darabnak a szellemisége mindeképpen követendő, oda kell rá figyelni, mert rendkívüli érték. Ugyanilyen érték Kodolányi János Földindulása is, melyet egyre nagyobb sikerrel játszunk az Új Színházban. Jó érzés a darabban benne lenni, hiszen együtt lélegzik a színész a közönséggel. Pontosan tudjuk, hogy mikor a színpadon vagyunk, mikor cselekszünk olyat, ami megérinti a közönséget. Természetesen az is lényeges, mi az, ami engem is megérint. Őszinte ember vagyok, és kertelés nélkül kimondom, hogy minden színész hiú. Én is az vagyok, ezért fontosnak tartom, hogy engem is megérintsen a darab. Két héttel ezelőtt felhívott Vitézy László filmrendező, és megkért arra, hogy Móricz Zsigmond Pillangójában játsszak el egy jelentős szerepet. Elküldték nekem a forgatókönyvet, de az nem ragadta meg a tetszésemet. Ezután nemet mondtam a gyártásvezetőnek. Vitézy László viszont ezzel a mondattal fogott meg: „értsd meg, szükségem van a tekintetedre.” Amint mondtam rendkívül hiú  vagyok, és erre azt mondtam, rendben van. Anyagilag és színészi előmenetel tekintetében már nincs szükségem semmire, de ha úgy érzem, hogy hasznára lehetek a magyar nemzetnek, akkor elvállalom az adott feladatot.

 Említetted a Földindulás sikerét. Körülbelül egy éve születtek olyan jóslatok, amik azt vetítették előre, hogy senkit sem érdekelnek a veretes magyar drámák.

 –Ellendrukkereink jósolták mindezt nem kevés rosszindulattal tetézve. Tudomásul kell venni, hogy a focipályán is két csapatnak drukkolnak, de akkor jó a meccs, ha az egyik győz. Az idő azt igazolta, hogy mi a jó csapatnak drukkoltunk. Tehát jó helyen vagyok. Életem alkonyán arra törekszem, hogy a jó megoldást találjam meg, csak az a baj, hogy már nincs sok időm megélni…De biztos vagyok benne, hogy a jó úton haladok. Az is eszembe jutott: ki más játszaná ezeket a szerepeket, ha nem én. Bár minden meg mernek tenni az ellenoldalon.

 Nem cikiztek a kollégák, hogy a Csurka István által megálmodott színházban játszol? Hiszen kirekesztőnek bélyegzik meg a teátrumot.

 –Csurka István nagyon jó drámaíró volt, több sikerdarabjában sikerrel szerepeltem. Nem, hogy cikiztek, hanem bizony keményen „lőttek rám” a túl oldalról. S akkoriban szavaltam Petőfi Sándor Bizony mondom, hogy győz most a magyar versét, amiben ez olvasható:

„Tudom, hogy a sors őriz engemet/ Hogy engemet megölni nem lehet/ Mert én leszek, nekem kell lenni, ki/ Ha elleninket mind a föld fedi/ Megéneklem majd diadalmadat, Szabadság, és a szent halottakat” –erre gondoltam, amikor támadtak engem. Velem már nem tudnak mit tenni. Nagyon szeretem Pozsgai Zsoltot, Dörner Györgyöt, és kollégáimat, ők ugyanazt akarják , amit én. Hiszen mi csak jó szellemiséget viszünk bele ebbe színházba.

 Ahogy említetted, neked nincsenek anyagi gondjaid. Viszont sokan félelemből, kenyérféltésből nem mernek az igazság mellett kiállni.

 –Az első az emberi tartás, mert nem a pénz az úr. Én Sulyok Máriától, Páger Antaltól tanultam meg azt, milyen is az emberi tartás. S ez a tartás tükröződik a tekintetben is.

 Ahhoz kétség nem fér, hogy Koncz Gábor egyéniség. Viszont mintha egyre kevesebb egyéni jelenség lenne a színpadon.  

–Ez sajnálatos, mert a legfontosabb a színészi hivatásban az egyéniség. A férfi férfi, és a nő pedig nő legyen. Ne tévesszék össze a kettőt a színpadon. Már nyilatkoztam a sajtónak arról, hogy szívesen játszanék egy jó Nemzeti Színházban, de engem a jelenlegi Nemzeti igazgatója soha nem fog leszerződtetni, mert egyik sem vagyok, ami kell neki. Természetesen ezen nyilatkozatom után is elkezdtek „lőni rám”. Holott nem tudnék olyan színházban dolgozni, ahol a darabokat megerőszakolják, és ha kell, ha nem , modernizálják a színjátszást.

M.A.