|
 2012.09.07.
A spekuláció miatt „szálltak el” a
gabonaárak
A bankok a 15 milliárdos keretet nem helyezik ki a mezőgazdasági
termelőkhöz
Csökkent az állatállomány
és a sertés felvásárlási ára, a takarmányárak viszont az
egekbe szöktek. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége az
eddigi kormányzati lépések mellett újabbak megtételét tartja
indokoltnak.
Olvastam, hogy a hőség miatt a sertések csak sínylődtek,
a forróság következtében mintegy ötvenezer állat pusztult el
az utóbbi néhány hétben. Azt hallottam, hogy szövetségük a
felvásárlási ár emelését szeretnék elérni. Ilyen esetben
az utca embere, a vásárló arra gondol, ez a boltokban áremelkedéssel
jár. Mi teszi indokolttá a vágósertés felvásárlási árának
emelését? – kérdezem Dr. Wagenhoffer Zsombort, a
Magyar Állattenyésztők Szövetsége ügyvezető igazgatóját.
–Arról
nekünk nincs pontos adatunk, hogy mennyi állat pusztult el, és
nem is az a célunk, hogy ilyen számokkal sokkoljuk a közvéleményt.
Az már szakmailag alátámasztott tény, hogy a kánikulában az
állatok termelése legalább 10-15%-kal csökken. További gondot
nem csak a drága takarmány, hanem a takarmány hiánya is
jelent. Különösen a szálás takarmányban van hiány, mert a
csapadékszegény időjárás következtében kevesebb széna
termett. Magyarországon a fűhozamok úgy alakulnak, hogy az első
kaszálásból kapjuk az éves termés 65%-át, tehát ha az nem jó,
onnantól kezdve nem tud minket kompenzálni a második és a
harmadik kaszálás. Sajnos annyi csapadék nem esett, hogy a további
kaszálások nagyon nagy termés reményével kecsegtetnének. A
szálas takarmányhiány kb. 30%-kal tornázza fel a fű, lucerna,
széna - árakat. A szalmatüzelésű erőművek és a növénytermesztők
által alkalmazott gyakorlat – miszerint, nem bálázzák be a
szalmát, hanem visszaterítik a földre – miatt szalmából is
igen kevés van. A takarmányár-robbanás pedig azért következett
be, mert „elszálltak” a gabonaárak. E mögött hatalmas
spekuláció húzódik. Az igaz, hogy Magyarországon nem a
legjobb a gabonatermés, és akkor a kukoricatermésről még nem
is tudunk biztosat, de jó pár európai országban a gabonatermés
nem lett rosszabb. Az más kérdés, hogy a kereslet folyamatosan
emelkedik, de az sem indokol ekkora áremelkedést. Ezért beszélhetünk
spekulációról, s a végén a termelő hátán csattan az ostor.
A termelő érzékeli, kevés a takarmány; a baromfi és sertés
termelésre hat ki a legjobban a gabona árának növekedése. Ezt
egy adattal támasztom alá: a takarmánykeverők év eleje óta
átlagosan 30%-ot emeltek. Tehát veszteséget kell elkönyvelni
ebben az időszakban nagyon sok állattartónak. Nálunk nincsenek
tartalékai a termelőknek, s padlóra kerülnek akár egy néhány
hónapos nehéz időszakot követően is. Hangsúlyozom, mi nem
azt mondjuk, hogy a felvásárlási ár emelése az egyetlen gyógyír.
Hiszen egy nagyon érzékeny dologról van szó, mert a fogyasztás
radikálisan visszaesett a gazdasági válság miatt. Kérdés:
hogyan tudjuk emelni az árakat, ha amúgy sem vásárolnak az
emberek. Hol vannak tartalékok? Például a kiskereskedelem árrésében.
Erre mondhatja a kiskereskedő, ne tapogassak a zsebében. Én meg
azt mondom, hogy jóval nagyobb nyereség képződik a kiskereskedőnél,
mint a termelőnél. A termelési fázisban pedig a fejlesztéseknél
lehet közbeavatkozni. Hiszen A fejlesztések azonban nem azonnali
hatásúak. Ebben a nehéz helyzetben pillanatnyi gyors eredményt
csak a piac képes produkálni azzal, hogy emelkednek az árak. De
azzal mi is tisztában vagyunk, hogy elértük a vásárlóknál a
tűrőképesség határát. Nem nagyon bír el a magyar állampolgár
pénztárcája további élelmiszer áremelkedést.
Ellentétben egyes feldolgozó ipari vélekedésekkel,
a termelők a kialakult helyzetben elengedhetetlennek tartják a vágósertés
felvásárlási árának emelését. Létezik tehát feldolgozóipari
és létezik termelői lobbi, és az előbbi az erősebb?
–Ezt nem tudom megítélni,
de az tény, az lenne a legjobb, ha a termelői, a feldolgozói és
a kereskedelmi lobbi egységesülne, vagy legalábbis szorosan együttműködne.
Mert nem vagyunk egymás ellenségei még akkor sem, ha egy-egy
nyilatkozatból erre lehet következtetni . Ha a belső kereslet
alacsony és csökken, s ezen kívül az input árak emelkednek,
akkor igazságosan kéne osztozkodni a veszteségből is. A
kiskereskedelem viszont nem igazán érzi meg azt, ha az input árak
emelkednek, és a felvásárlási árak változatlanok. Még akkor
is biztosított a nyeresége, ha a termelő jövedelme a mínuszba
fordul át. Jelenleg mind a termelői, mind a feldolgozói oldal
nagy problémákkal küszködik. Sőt, a feldolgozóknál nagyobb
a gond. Szomorú, de a termelőknél az elmúlt évtizedben szigorú
szelekció következett be, s azok tudtak talpon maradni, akik
jobban dolgoztak az átlagnál. Hazánkban bizony vannak olyan
termelők, igaz nagyon kevesen, melyek világviszonylatban a
legjobbakkal szemben versenyképesek még a mostani helyzetben is.
Az a baj, hogy nagyon kevés a termelői tulajdonban lévő
feldolgozó, így többnyire vagy a tőkebefektetők által megvásárolt
feldolgozók működnek, vagy olyanok, melyeknek a tulajdonosai tőkeszegények.
Ebben a helyzetben a kiskereskedelem rendelkezik a legnagyobb
piaci erővel, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a problémák
ne nála csapódjanak le. Amit mi megtehetünk, hogy a fejlesztéseknél
megvizsgáljuk, miként tudjuk az önköltséget csökkenteni. Ez
viszont csak hosszú távon segítség. Azt kértük a kormánytól,
hogy az EU-s és a nemzeti kifizetéseket hozzák előre, és
fizessék ki, továbbá az állattenyésztőknek kirótt hatósági
díjakat ideiglenesen töröljék el. Tehát nem kérünk mi több
pénzt. A szaktárca azt válaszolta, mindent megtesz ennek az érdekében,
és a kormányzat felé javaslat csomagot készítettek.
Áfa-csökkentést is szeretnének?
–Ez az egyik dolog, amiről
igen sokat beszélünk, de nem eleget. Megértjük, de nem tudjuk
elfogadni azt az érvelést, hogy az áfa csökkentése azonnali,
pótolhatatlan kiesést jelent a kormányzat számára, de mégsem
halogatható tovább az élő állatok és állati termékek – hús,
tej, tojás – áfájának csökkentése. Az áfakulcsot legalább
tizenöt százalékra kell levinni. El kéne indulni ezen az úton,
elsőként a tenyészállatoknál, ami ennek a szegmensnek néhány
milliárd forintos részét jelenti. Próbaként ott nagyon hamar
eredmények születnének, illetve tapasztalatokat tudnánk
szerezni. A pozitív tapasztalatok után könnyebben tudjuk meggyőzni
a közgazdászokat arról, hogy folytatni kell az áfacsökkentést.
A következő téma, a hitelezés. Óriási a hiteligény az ágazatban.
El kell érni, hogy a kereskedelmi pénzintézetek a jelenleginél
rugalmasabban és kedvezőbb kondíciókkal nyújtsanak hitelt az
Magyar Fejlesztési Bank agrárforgóeszköz-hitelprogram esetében.
Nemrég Feldman Zsolttal
a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős
helyettes államtitkárával beszélgettünk, és ő azt
nyilatkozta, hogy a rendelkezésre álló 15 milliárdos keretösszegű
agrárforgóeszköz-hitel programot még kedvezőbb feltételekkel
szeretné ajánlani a kormány az állattenyésztő vállalkozások
számára annak érdekében, hogy a növekvő takarmányköltségek
finanszírozását biztosítani tudják…Ez nem elégséges?
–Feldman úrnak
teljesen igaza van és értékeljük az igyekezetét, de az a
gond, hogy a bankok ezt a 15 milliárdos keretet nem helyezik ki a
mezőgazdasági termelőkhöz. Hiszen azokkal a feltételekkel,
amiket a pénzintézetek szabnak, a mezőgazdasági termelők nem
tudják igénybe venni ezt a keretet. Ott van tehát a 15 milliárd
előttünk, de a bankok rugalmatlansága miatt nem férünk hozzá.
A minisztériumban nagyon sok a jószándékú vezető tisztviselő,
s ők azt mondják, a bankok belső ügymenetétől függ a
finanszírozás. Ezért lenne jó, ha a kormány nyomást
gyakorolna a bankokra a termelők érdekében.
Medveczky
Attila
|
