Függetlenség

2012.09.28.

Egy törvényes jellegű gyilkoló és rabló banda alakult

(Farkaslaka múltja és jelene)

Farkaslaka település neve eredhet a régi pogány időkből a farkas totemállat nevéből, viszont a hagyomány szerint a közeli erdőkben sok farkas lakott, amelyek néha a faluba is bemerészkedtek, és az őrizetlenül hagyott lovakat megtámadták. Így a farkas lakta névből eredhet a Farkaslaka név. A román Lupeni a magyar név tükörfordítása. Bonda János erről így ír Farkaslaka közönség leírása című beszámolójában: „...Itt a határunkon volt egy Péterfalva, És annak létezett tizenhat lakosa, Azok közül egynek volt itt benn egy malma, Hova a többi mind őrölni bejárna, Azok közül egyik őrölni béjönne, 's az egy kantzájával szerencsétlen leve, Mivel a farkasok falásig meg evék, Mig a gabonáját ottan meg örölék, Vissza menve buson panaszlá többinek, Okoskodtak, hogy már azzal mit tegyenek, Feltalálák azt, hogy jöjjenek bé lakni, És a malom mellöl az erdőt kiírtni, Ugy is tettek ök mind irtván épitettek, Rendre egymás után oda helyezkedtek, A' sok farkasokat lakokbol elüzték, És Farkaslakának a helyet nevezték...” A hagyomány szerint tehát, amit korabeli leletek is bizonyítanak, a falu eredetileg a 2 km-re keletre levő magaslati dombokon feküdt, és Péterfalva volt a neve. Talán rossz megközelíthetősége és a völgyben futó Nyikó patak gazdasági előnyei miatt hagyták el lakói, amikor a mai Farkaslaka területére telepedtek. 1566 -ban említi első ízben írásos dokumentum Farkaslaka néven. 1910-ben 1327 lakosából 1326 székely-magyar és 1 német. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1865 lakosából, 1851 székely-magyar, 13 román, 1 német volt. Székely eredetű lakói a magyar népesség történelmi területein elterjedt nyelvújítás utáni magyar nyelvet használják anyanyelvként, de több helyi szó és kifejezés tarkítja nyelvüket. A székely-sziget adta körülmények miatt is a lakosság töredéke tud csupán a hivatalos állami nyelven, románul, elfogadhatóan írni, olvasni és beszélni. Hagyományos foglalkozás a szénégetés, amit a falu lakói közül még ma is többen űznek. A viseletről: a férfiaknál hagyományosan fehér gyapjúposztó alapú székely harisnya, leginkább fekete sújtással, és székely ing kis mellénnyel, amit árvalányhajas báránybőr sapka vagy ritkán kalap és magas szárú fekete csizma egészít ki. A székely harisnya szorosan testre simuló szabása jelzi e nép erdei munkájának kívánalmait. A női viseletet szintén fekete csizma jellemzi, a fehér harisnya fölött színes szoknya, amelyet a székelység és a magyarság színei, a fekete, piros és zöld függőlegesen csíkozott váltakozása tesz díszessé. A szoknyát a hátul derékban megkötött fehér alapú gyakran pirossal hímzett kötény díszíti. A női fehér ing fölött a szoknyához hasonló csíkos mellény a viselet, míg a hajban díszes, általában piros alapú gyöngyökkel díszített pártát viselnek. Manapság csupán a hagyományos őszi szüreti-bálon, vagy más kivételes alkalmakkor viselik a legények és lányok.

Farkaslaka főleg arról nevezetes, hogy 1897-ben ott született Tamási Áron író. Érdekesség, hogy 1857-ben szintén született ott egy Tamási Áron nevezetű személy, de ő nagyprépost volt. És bizony 1921-ben ott született Suka Sándor színművész is. Tamási Áronnak, a székelység nagy írójának a sírja Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik. A sírhelyhez a parkoló mellett emelt székelykapu (a rovásírásos székelykaput Jakab Árpád agrármérnök faragtatta Máréfalván) alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk. A sír mögött a Tamási-emlékművet tekinthetjük meg. Tamási végakarata volt (olvasható az 1966. május 19-én kelt végrendeletében), hogy szülőfalujában, Farkaslakán helyezzék örök nyugalomra. Kányádi Sándor (1966) verséből idézzük: „Kívánhat-é ember többet / Derékaljnak szülőföldet / S két cserefa tömött árnyát / szemfedőnek."

Farkaslaka tehát Tamási Áron révén vált ismertté mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, és magyarul olvasnak. Mint az előszóban olvashatjuk, Dávid Gyula tollából: „ Az a székely népi világ, amely műveiben megelevenedik, a szülőfalu talajából szívta éltető nedveit, hőseiről az író igen sokszor szülőfalujából vette a mintát. Farkaslaka volt számára az az ablak, amelyen át a székely vérei lelkébe, sorsába betekintett, hogy aztán mindazt, amit látott, novelláiban, regényeiben, színpadi játékaiban tegye halhatatlanná. Faluja arcát az író közvetlenül is meg-megrajzolta: riportban (Bajlátott szülőföld) már a harmincas évek fordulóján, írói vallomásban (Szülőföldem) írói pályája deléhez közeledve, s gyermekkorát az idő múlásán érzett nosztalgiával, de egyfajta históriaírói tárgyszerűséggel megidézve (Bölcső és Bagoly), miután átviharzott fölötte is a háború, s leteltek a politikai tiltás évei, amelyek miatt egy ideig nyilvánosan nem szólhatott…1995 őszé megjelent egy pályázati felhívás Farkaslaka megírandó monográfiájára, s 1996. május 26-án, Tamási halálának 30. évfordulóján megtörtént az eredmény kihirdetése is: a Tamási Áron Alapítvány által felkért szaklektorok véleménye alapján Jakab Csaba és Mihály János, valamint Jakab Zsigmondé Mészáros Rozália munkái kerültek az első két helyre. Ezt követően Jakab Csaba és Mihály János kapta a megbízást Farkaslaka monográfiájának megírására, és az ösztöndíj formájában megszavazatott támogatást most már a teljes mű megírására. Mialatt ez a munka haladt, a Tamási Áron Alapítvány költségén megjelent Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália kész falurajza, méghozzá egymást követően két kiadásban. Most eljött az ideje annak, hogy a pályázaton e legjobb helyezést elért szerzők könyvét is átnyújtsuk azoknak, akik megjelenését várták.”

Mihály János Farlaslaka történetét a kezdetektől 1945-ig dolgozta föl. Ebből a dolgozatból megtudjuk, hogy 1562 előtt a székely társadalom nagyjából hármas tagolódású volt. Az első a főnépek vagy a primorok rendje, akik harc esetén legalább három lovast tudtak kiállítani. A második a lófők (primipilusok) rendje, akik egy lóval vonultak hadba, és a harmadik a communitas (köznép) vagy közszékelyeknek nevezett legnagyobb számarányú osztály, akik gyalogosan teljesítettek szolgálatot. Ezen három osztályon kívül már megjelent a függő helyzetbe jutottak csoportja is, akik főleg a vármegyei területekről származtak, ezeket az 1562 után erőszakkal jobbággyá lett közszékelyekkel szemben ősjobbágyoknak nevezték. „ 1562 előtt primor család Farkaslakán nem birtokolt és nem élt, legalábbis adataink ezt nem igazolják. 1550-ben ugyan említés történik Agilis Petrus Demien de Farkaslaka Etéden lévő részjószágáról, de amint az a János Zsigmond fejedelem hadában részt vett székely főemberek és lófők 1566-ban készült lajstromából kiderül, a fent említett Demjén Péter másokkal: Csíki György, Fancsali Lőrinc, Csíki Péter farkaslakiakkal együtt a lófők közé tartozott. Az alábbiakban nincs szándékomban az 1562. évi székely felkelés okait, lefolyását ecsetelni, csupán annyit szeretnénk kiemelni, hogy forrásaink szerint a székely tábor fővezére, Nagy György, akit a felkelés leverése után János Zsigmond társával, Gyepesi Ambrussal együtt karóba húzatott, a Farkaslakával szomszédos Székelypálfalváról származott. A felkelés után, 1562. szeptember 20-án Segesváron tartott országgyűlés alkalmával elfogadott határozatok értelmében a közszékelység elveszítette személyes szabadságát és kincstári, ill. fejedelmi jobbággyá lett. A következő lapokon pedig a szerző részletesen ecseteli azt, hogy mennyien harcoltak a fejedelmek mellett. Azt is megtudjuk, hogy Farkaslaka nem tartozott a korai egyházas települések sorába. A templom nélküli falu lakóinak lelki gondozását az 1760-as évek elejéig minden bizonnyal a szomszédos település, Szentlélek mindenkori lelkésze látta el. Később aztán a falu megmaradt katolikusnak. A székelyek, s így a farkaslakiak is, állandóan az igazság oldalán harcoltak. Így 1849 márciusától a székelyek Bem tábornok oldalán kapcsolódtak be újra a szabadságharc küzdelmeibe, és az ő vezetésével küzdöttek az osztrák és az orosz hadak ellen 1849. augusztus 6-ig,amikor a nagycsűri csatában Bem vereséget szenvedett. „A rendelkezésünkre álló szórványos adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a farkaslakiak is lelkesedéssel tárták ki szívüket és elméjüket a várható változások előtt, s ott küzdöttek a magyar szabadságharcosok seregében. A falu jegyzője volt Bonda János 48-as honvédszázados, aki 1864-ben Farkaslaka helyneveit cadentiába szedte és azt Pesthy Frigyesnek megküldte. Az 1848/49. évi forradalom harcaiban részt vett farkaslakiakról az eseményhez közeli időkből való adatokat nem találtunk Az első – nyilván nem teljes – feljegyzések azoknak a névsora, akik a magyar belügyminiszter rendelete értelmében honvédnyugdíjat kaptak” . Összesen húsz farkaslakit neveztek meg a források. Az osztrák önkényuralom katonai jellegű igazgatással kezdődött. A kerületek élén katonai parancsnokok álltak, akik polgári ügyekben is a legfőbb végrehajtó hatalmat gyakoroltak. A kerületeket járásokra, a járásokat aljárásokra osztották, amelyeknek élén a járási, illetve az aljárási biztos állott. A tartomány beosztásának változása miatt szükségessé vált egy új népszámlálás megszervezése. Az 1850-ben készült összeírásból megtudjuk, hogy Farkaslaka az udvarhelyi katonai kerület, udvarhelyi körzetének szombatfalvi alkörzetéhez tartozott. Megtudjuk, hogy összesen 224 ház, 246 lakás, 1044 lakos található a településen. Ebből 1024 székely, 11 román, 12 cigány és egy örmény. Vallás szerinti megosztottság: 1040 római katolikus, egy görög katolikus és 10 református. Némi betekintést nyerünk a település állatállományába is: a lovak száma 19, a szarvasmarháké 143 darab volt. 1872-ben egy új, korszerűbb iskola építését határozta el Farkaslaka egyházközönsége. Az iskola fölépítéséhez szükséges pénzt közadakozásból kellett összegyűjteni. Az iskola 1873-ban készült el. Két egyenlő méretű teremből állt, ezenkívül az épület keleti felében a segédtanítónak egy nagyobb és egy kisebb lakószobája is volt. Az iskola felépítője és berendezéseinek elkészítője helybéli lakos, Kovács József volt. 1010 forintot készpénzben és a régi iskolaház minden darabját kapta fizetségül az egyházközségtől. Már ebben az iskolában tartották meg 1877. augusztus 30-án az udvarhely megyei ált. néptanítóegylet Udvarhely járási fiókkörének évnegyedes gyűlését. Kozma Ferenc 1879-ben könyvet jelentett meg a Székelyföld közgazdasági és közművelődési helyzetéről. Ennek adataiból Farkaslaka gazdasági életébe is betekintést nyerhetünk. Ezek szerint 988 hold a szántó, 1039 hol a rét és kert, 479 hold a legelő és 2568 hold az erdő területe. A millenáris ünnepségeket Farkaslakán is megtartották. A község elöljárósága hálaadó istentiszteleten vett részt , majd testületileg Bajna Ferenc lelkész ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Nagy ünnepet ül a magyar nemzet az 1896. évben a Kárpátoktól Ausztriáig felhangzik az öröm zaja, a négy folyó s a hármas bérc visszhangozza: miénk ez az év. Drága hazánk ezeréves múltjára honfiúi lelkesedéssel tekint ma vissza minden igaz hazafi, s buzgó hálát rebegve a népek Istenének, hogy a kicsiny, de nagyra hivatott nemzetet annyi vérzivataron, oly sok viszály között vezérelte, segítette, fenntartotta, nagyra emelte.” Kiss János farlaslaki plébános följegyzéseiből tudunk az I. világháború éveiről. A Károlyi-féle vérengzésről pedig ezt írja a plébános úr: „A 4 évig tartott háború bevégződött. A vitézek már nem voltak katonák, mert fegyvereik voltak a legnagyobb teher, és azokat elhányva, idegen síkságokon keresztül jövén, magukat sem voltak képesek megvédeni, és így még legszükségesebb ruhadarabjaiktól is megfoszthatta őket a bennszülött lakosság. Mivel sem élelmük, sem ruhájuk nem volt, katonai raktárakat, vasúti állomások raktárait kirabolva szerezték be a legszükségesebbeket. A rablásban részt vettek az itthon maradottak is. Azok közül is sokan elmentek «keresetre», és egy-két napi távollét után gazdagon, megrakodva jöttek vissza községeikbe. Így mutatkozott be a Károlyi-féle köztársaság. Nem volt sehol élet-és vagyonbiztonság, mindenfelé mindent kiraboltak, dőzsöltek és folyton ordítoztak, éjjel és nappal. Fékevesztett nép nem tisztelt sem egyházi, sem világi elöljáróságot. Sem törvény, sem emberi tekintély nem volt. Az egyházat és az egyházi elöljáróságot kezdették legyilkolni. A megvadult szenvedélyt megállítani semmi sem volt képes. Ennek a terrornak a megszüntetését lett volna hivatva eszközölni a nemzeti őrségnek. Mi is volt ez? A forradalmi kormány elrendelte, hogy minden község és város alakítson helyi őrséget a rend és a fegyelem fenntartása végett. Ezen őrség tagjai fegyvert viselhettek, és éjjel-nappal vigyázván a közbiztonságra, őrködésükért napi 40 K díjat kapnak. Így a községekben és a városokban egy törvényes jellegű gyilkoló és rabló banda alakult, melynek tagjai egy-egy terjedelmesebb lakban, községház-és iskolában éjjel gyűléseket tartottak, melyeken elhatározták a kérdőre vonást, illetve azt, hogy kiket fognak kirabolni, esetleg láb alól eltenni.”

A Károlyi-féle banda 1918. október 31-én győzött Magyarországon, de mire november 16-án kikiáltották a köztársaságot, a román csapatok Ó-Romániából megkezdték átkelésüket a Kárpátokon és benyomultak Erdélybe. Birtokba vették a Székelyföld nagy részét ás december 24-én bevonultak Kolozsvárra. Az úr román államban a román hatalom a román nyelv uralkodóvá tételét tűzte ki célul, s minden eszközzel arra törekedett, hogy ezt megvalósíthassa. 1924-től a nagy többségben nagy többségben magyar anyanyelvű Székelyföldön a lakosság románosítását úgy kívánták gyorsítani, hogy e területeken létrehozták az ún. kultúrzónát. Az állami iskolákba magyarul sem tudó regáti tanítókat helyeztek, 50%-kal magasabb fizetéssel, amit tíz hektár letelepedési birtok egészített ki. Az első román világ 1940-ig tartott, az év szeptember 11-én reggel 8 órakor kezdődött meg a magyar honvédség be-és átvonulása a falun , s egész nap tartott.

Jó szívvel ajánlhatjuk azt a könyvet, ami sokirányú, elmélyült kutatási anyagra támaszkodva, bőséges fénykép- és rajzanyaggal, élvezetes olvasmányként tárja elénk a Tamási Árontól jól ismert Firtos hegyén előkerült bizánci emlékektől napjainkig a település történetét, ezen keresztül a székelyek életét, életterét.

M.A.

(Farkaslaka múltja s jelene; Kalota Könyvkiadó, 2000.)