|
 2012.09.28.
A nehéz sorsú délvidéki gyerekek
megsegítői
Jelentősen hozzájárultunk a magyar vallási kultúra megerősödéséhez
Dr. Harmath Károly,
az Újvidéki Ferences Rendház házfőnöke a Magyar Érdemrend
lovagkeresztje kitüntetést kapta az augusztus 20-ai nemzeti ünnep
alkalmából az újvidéki Bonaventuriánum Ferences Fiúkollégium
és Művelődési Ház, valamint a vajdasági Lurkóházak hálózatának
létrehozásáért, hátrányos helyzetű gyermekek helyzetének
javításáért végzett tevékenységéért, írói, szerkesztői
és műfordítói munkássága elismeréseként.
Kedves Károly atya, szívből gratulálunk ehhez a kitüntetéshez!
Mi késztette arra, hogy hátrányos helyzetű gyermekekkel
foglalkozzon?
–Történt, hogy a Vajdaságból Marisztella nővér Böjte
Csaba atyához fordult azzal, hogy nálunk is létre kéne hozni
egy gyermekvédelmi házat, nevezetesen a közép-bácskai Drea
faluban. Nekünk akkor már működött az alapítványunk, melyet
Assisi Szent Ferencről Poverellónak (Szegény emberke) neveztünk
el. Az alapítvány akkortájt a drogfüggőkkel foglalkozott. Böjte
atya hozzánk irányította Marisztella nővért. Az alapítványon
keresztül sikerült létrehoznunk a dreai gyermeknapközi és
annak a Lurkóház nevet adtam. Kezdetben 17 gyereket karoltunk
fel. Jelenleg 27-en veszik igénybe segítségünket. Miután
megszüntettük a drogfüggőségi központot, új házat
nyitottunk Hajdújáráson, és idén Óbecsén. Ezeket a házakat
naponta 70-80 gyerek veszi igénybe egy tucatnyi nevelő segítségével.
Azokat a gyerekeket karoltunk fel, akik nehéz családi körülmények
között élnek. Azoknak a megsegítésére törekszünk, akik tényleg
rendkívül nehéz helyzetben élnek. Eredményekről is tudunk
beszámolni, hiszen elértük azt, hogy például a hajdújárási
lurkóházból az idén a négy kisérettségiző jelölt közül,
tehát akik 8. osztályt fejezték be, hárman továbbmentek középiskolába.
Nélkülünk ez biztos, hogy nem valósulhatott volna meg. Nem
beszélve arról, hogy gyermekeink a lurkóházakba való
bekapcsolódás után gyorsan jelentős előrehaladást érnek el
az iskolában, meg többek között elsajátítják a tisztálkodási
szokásokat, a türelem, a szeretet és egymás elfogadásának a
légkörét.
Engedjen meg egy prózai kérdést: ezeket
a házakat fűteni kell, berendezni, stb. Honnan a forrás a
fenntartáshoz?
– Ez így nagyon prózai kérdés, a valóság meg szörnyen
nehéz. Magának a háznak a megvásárlásához vagy beindításához
tudunk találni jótevőket, támogatókat. Mindegyik házunkat más-más
nagy intézmény – például az olasz püspöki konferencia,
vagy a bécsi ferences szeretetszolgálat, a FranzHilf – támogatásával
vásároltuk meg. A legnagyobb gondot az üzemeltetés jelenti
azon belül is a nevelők (minimál)bére. Az anyaországtól
kapunk támogatást, de rendszerint csak a házak állagának megőrzésére
vagy javításokra, kisebb mértékben villanyáramra, amiből 4-5
havi számláinkat tudjuk fedezni. Ezért is rendkívül hálásak
vagyunk, s abban remélünk, hogy belátható időn belül majd
ezen a területen is történik változás, mert a gyerekeket összehasonlíthatatlanul
többre értékeljük, mint magát az épületet. Az eddigi többé-kevésbé
zavartalan működésünk egyértelműen a német ferencesek érdeme.
Helyi jótevőink támogatásából nagyjából tudjuk fedni az érkeztetés
és a mindennapi szükségletek költségeit. Köszönettel
tartozunk azoknak a jó szándékú embereknek, akik úgy gondolják,
hogy a mi munkánk hasznos és ezért mellénk állnak. A hasznosság
egyértelmű, mert azon kívül, hogy sokkal jobb jegyeket hoznak,
tiszták, gondozattak. Az iskolában sokszor amiatt különítik
el a szegényebbeket, mert egyszerűen elviselhetetlen a szaguk. A
nevelőink zöme állandó munkatárs, ezen kívül dolgoznak önkéntesek
is. A nevelőknek a nehéz sorsú gyerekekkel kétszeresen nehéz
dolgozni, mint a jobb körülmények között felnövőkkel. Jótevőink
rendszeresen követhetik munkánkat a www.poverello.org.rs
honlapunkon.
Az újvidéki Bonaventuriánum Fiúkollégium is felkerült
a nemzeti jelentőségű intézmények listájára. Mit kell tudni
erről az intézményről?
– Bácska és Bánát különböző helyiségeiből származó
magyar egyetemista fiúknak biztosítunk szállást. Itt is arra törekszünk,
hogy az elég nehéz életkörülmények között élő fiatalokat
felkaroljuk, ezért nagyon kedvezményes a szállásdíj. Rendházunk
melléképületében található ez a kollégium, és 18 fiút
tudunk fogadni. Minden hétfőn közös összejövetelt rendezünk,
ilyenkor a másik két újvidéki kollégiumból is összejönnek
a diákok, és 10-15 perces ájtatosságot tartunk, amivel szeretnénk
kiemelni, hogy a szellem, a lélek nevelésére is hangsúlyt
fektetünk. Utána következik egy-egy felkért szakembernek közérdekű
témát taglaló előadása.
Az ön által alapított Agapé Kiadó mit tud tenni a
megmaradás, a fennmaradás érdekében?
– Nehéz helyzetben vagyunk, mert eléggé csökkent a vásárlóerő.
Visszatekintve: a kommunizmus évei alatt, és különösen az
utolsó tíz évben, kiadónk mintegy 8 millió könyvvel jelentősen
hozzájárult a magyar vallási kultúra megerősödéséhez,
megmaradásához, és az olvasási kedv megőrzéséhez is. Most
is tevékenykedünk, de természetesen csökkentett tempóval. Érezzük,
és szerintem Magyarországon és máshol is érezhető, hogy a
nyomtatott sajtó nagy kihívások előtt áll, hiszen a különböző
elektronikus megjelenési formák kerültek előtérbe. Hiszek
abban, hogy ahol erősebb a gazdaság, ott erősebb a kultúra is.
Nemrég a szegedi házfőnök, fr. Kiss Didák
nyilatkozta, hogy az ún. rendszerváltás idején nagyon sokan
jelentkeztek novíciusnak, de most egyre kevesebben. Újvidéken
is ez a helyzet?
–A délvidéki rendházak – Bács, Szabadka, Újvidék,
Zimony – a horvát ferences rendtartományhoz tartoznak. Egyházjogilag
mi tehát Zágrábhoz tartozunk. Rendtartományi viszonylatban a
hivatásokat tekintve jól állunk. Újvidéken viszont jelenleg
egyedüli ferencesként tevékenykedem. Ennek oka, hogy tudni kell
magyarul és horvátul is a katolikus papnak. A templomba nyolcféle
nemzetiség tagjai járnak. Ez úgy oszlik meg, hogy a magyarok a
magyar misére, a többiek - a ruszinok, szlovákok, lengyelek,
szerbek és horvátok - meg mennek a horvát nyelvű misére. A
munkámban viszont nem vagyok egyedül, mert a Jóisten nagyon sok
világi személyt küldött segítségemre.
Medveczky Attila
|
