vissza a főoldalra

 2012.09.28. 

Az alkotmány egyértelműen másodrendűvé tette a nem szlovákokat

A kisebbségek másodrendűségét hangsúlyozza az egyenlő politikai és művelődési jogok hiánya

Szlovákia 1993. január 1-jén vált ismét önálló állammá, mivel felbomlott a Csehszlovák köztársaság. Az újkeletű Szlovák Köztársaság parlamentje döntésének értelmében 1992. szeptember 1-jén hatályba lépett az ország új alkotmányát, bár igazi önállóságukat csupán fél év múlva mondhatták ki. A Szlovák Köztársaság Alkotmányát a magyar képviselők és ellenzéki, Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői nem szavazták meg. Az alkotmánnyal, illetve annak előkészítésével kapcsolatos kifogásaikról Duray Miklós politikust, közírót, az Együttélés politikai mozgalom és az MKP alapítóját kérdezem.

 Melyek voltak akkor azok a fő pontok, amiért nemmel szavaztak?

 –Az alkotmányt még az 1992-es tavaszi ülésszak végén fogadták el. Ezen az ülésszakon a magyar képviselők több módosító indítványt adtak be az alkotmányhoz; európai stílusban írtuk volna át az alaptörvény néhány szakaszát. Ez nem jelenti azt, hogy az alkotmány egészében idegen az európai szellemiségtől, de azt, ami a nemzetállamra vonatkozott a bevezető részben, illetve a nemzetiségieket, kisebbségieket érintő jogokat is másként fogalmaztuk meg. Javasoltuk továbbá, hogy a községeket tömörítő felsőbb szintű közigazgatási területi egységek kialakításánál a kisebbségek identitásának védelme érdekében vegyék figyelembe az etnikai és nyelvi viszonyokat; hogy alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Tanácsa mint a kisebbségek önigazgatási szerve, amely elsősorban az oktatásügyi és kulturális kérdésekkel foglalkozzék; hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait és azok érvényesítésének részleteit a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénykönyve (kódexe) rögzítse. Sajnos a parlamenti többség nem támogatta elképzeléseinket. Már ez önmagában elég ok lett volna arra, hogy ne szavazzuk meg az alkotmányt. De mi magyarok főleg két ok miatt szavaztunk nemmel: a preambulum és a 33-as és 34-es cikkely szövegei miatt. Az alkotmány így egyértelműen másodrendűvé tette a nem szlovákokat Szlovákiában. Szlovákiát úgy fogalmazza meg nemzetállamként, hogy abban az egyedüli nemzet a szlovák, és ez a szlovák nemzet azonos az állampolgárok közösségével. Tehát kimondhatjuk, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánya egy nemzetállam alapdokumentuma. Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet... képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk". A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének. A kisebbségek másodrendűségét hangsúlyozza az egyenlő politikai és művelődési jogok hiánya. Ennek további bizonyítéka, hogy nincs biztosítva a joguk a nem kormányzati nemzetközi szervezetek tevékenységében való részvételre és a saját nemzetük részeivel való kapcsolat tartására az ország határain kívül. Az alkotmány diszkriminációs szándékát megerősíti az a korlátozó rendelkezés, amely azt sugallja, hogy a kisebbségek veszélyeztetik az állam szuverenitását és az ország területi integritását. Mivel a magyarok nem szlovákok, noha az állampolgárok közösségének tagjai, ennek következtében ez az alkotmány kizáró szellemiségű. Mi 1999-ben és 2001-ben – amikor a Magyar Koalíció Pártja kormánypárt volt – megkíséreltük az alkotmány módosítását, de nem jártunk sikerrel. Végül is született kompromisszum a kormánypártok között, aminek eredménye lett a komáromi Selye János Egyetem megalapítása.

 Mit mond ki a nyelvhasználattal kapcsolatban az alkotmány?

 –A szlovák nyelvet államnyelvként fogalmazza meg. Itt ugyanazzal a problémával találkozhatunk, mint a nemzetállam fogalmánál. Ha az állampolgárok közössége nem kizárólag szlovák nyelvű, hanem más anyanyelvűek is – az utóbbi teszi ki a lakosság kb. 15%-át – , akkor a szlovák nyelv államnyelvvé nyilvánítása lefokozza a nem szlovákok anyanyelvét egy másodrendű szinte. Ha a hivatalos érintkezés nyelveként határoznák meg a szlovák nyelvet azzal, hogy a más anyanyelvűeknek joguk van a hivatalos érintkezésben a saját nyelvüket használni, akkor beszélhetnénk egyenrangú pozícióról. Mivel az alkotmány nem tartalmazza tételesen a nemzeti kisebbségek szülőföldhöz való jogát, kétségessé teszi az őket védelmező egyik alapvető emberi jogot. Ezenkívül az alkotmány nem biztosítja a nemzeti kisebbségek által lakott területek etnikai összetételének védelmét az adminisztratív intézkedésekkel és az asszimiláció szervezett formáival szemben. A kisebbségek szülőföldhöz való joga deklarálásának hiánya bizalmatlanságot vált ki a kisebbségekből a többségi nemzettel szemben.A bizalmatlanságra okot ad az utóbbi évtizedek kormányai által engedélyezett olyan munkaerő-toborzás, amely lehetővé tette a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való szervezett betelepítést. A cigány lakosság áttelepítése szisztematikusan és szervezetten folyt. Az elmúlt háromnegyed évszázad alatt a kisebbségek több millió tagját üldözték el, telepítették ki és deportálták szülőföldjéről. A kulturális önigazgatásra, illetve autonómiára irányuló igényt a Szlovák Nemzeti Tanács sajnos elutasította. A szlovák politika úgy értelmezi a kisebbségi autonómia minden formáját mint a szlovák államiság elleni támadást Javaslatunkat, miszerint „a felsőbb területi egységek kialakításánál érvényesüljön a természetes etnikai, regionális és nyelvi területi egységek fennmaradásának elve a lakosság identitásának védelme érdekében", a Szlovák Nemzeti Tanács azzal az indoklással vetette el, hogy ez az állami integritás megbontására irányuló kísérlet

 Az elmúlt 20 év eseményei bebizonyították az önök igazát, hiszen az állampolgársági törvény és a nyelvtörvény kiagyalói az alkotmányra hivatkoznak.

 –Igen, bár az alkotmány kimondja, hogy senki nem fosztható meg állampolgárságától. Így a mostani állampolgársági törvény még alkotmánysértő is. A 34. paragrafus azt tartalmazza, hogy a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjainak –az alkotmány nem fogadja el a kollektív jogok eszméjét – jogukban áll részt venni saját ügyük intézésében, annak megoldásában. Mulasztásos alkotmánysértésről kell beszélni, mert mindez nem valósult meg.

 Ján Procházka, a parlament alkotmányjogi bizottságának alelnöke úgy véli, a szlovák alkotmány elfáradt, meggyötört, és ezen nem segítettek az eddigi apró módosítások sem. Erről mi a véleménye?

 –Nem hiszem, hogy ebben igaza lenne, mert annak idején azért kellett az alkotmányt módosítani, hogy Szlovákia be tudjon lépni az EU-ba, tehát megfeleljen a fő kritériumoknak. Nem az alkotmány „fáradt el” egészében, hanem a kisebbségellenes kitételek.

Medveczky Attila