|
 2013.04.05.
Kiskopár híradó
Az európai
parlament egyik liberális semmittevője Guy Verhofstadt. A
valamikori belga miniszterelnöknek se éjjele, se nappala a gaz
magyarok miatt, akik európa szívében kétharmados többséget
szereztek a magyar parlamentben 2010-ben. De az még hagyján, azóta
is szinte minden időközi választáson megalázó vereséget kénytelenek
elszenvedni Verhofstadt úr barátai, akiket a Kiskopárban, fájdalom,
de mostanában egyesek vándorpatkányként emlegetnek.
– Jó, de mér pont vándorpatkány? – értetlenkedem.
– Nem tartasz állatot? A vándorpatkány a baromfiudvarok egyik
veszedelme, libatolvajként is megállja a helyét. Részben ezért,
teszik hozzá, de azért e név kiérdemeléséért sokat kell
tenni. A mi vándorpatkányaink eljutnak Edinburghtól Amerikáig
sokfelé, s ahol lehet kárt okoznak, ilyen a természetük. A
rattus a rágcsálók rendjébe tartozik. Ajkaik jellemzően húsosak,
nagyon mozgékonyak, elöl hasítottak és bajuszsörtéket
viselnek; többé-kevésbé erős karmokkal vagy körmökkel
felfegyverzettek. Szőrruhájuk csaknem mindig egyforma hosszú szőrökből
áll, rendkívül jellemző és sajátságos a rágcsálók arcéle;
a rattus norvegicus nem volt eredetileg őshonos, hajón hurcolták
szét a világba, de manapság repülőn is utaznak.
– Na, hagyjátok
abba, most kaptam egy nyuszikát és az is a rágcsálók rendjébe
tartozik – visítozik
Julcsi az ajtóban. Inkább azt mondjátok meg hol jártatok, mitől
vizes, sáros a cipőtök, ma egész nap sütött.
–
Kislányom, sár az mindig van, csak meg kell keresni.
Olyan ez, mint a baj vagy a szerencsétlenség, egyébként
tudod-e mi a különbség közöttük? Ha most a vizes kövön,
teszem azt, egyikünk elcsúszik, eltöri a lábát, baj, de nem
szerencsétlenség. Ha a libatolvaj és díszes társaságával
lezuhan egy repülőgép, szerencsétlenség, de nem baj. És
ezzel visszatérnék a dialektikus materializmus megalkotójához
Marxhoz, Engelshez és a tan elmélyítőjéhez Lenin elvtárshoz,
pontosabban közvetőikhez és vezérképviselőikhez.
Szóval az európai
elvtársak szerint igazságot kell tenni, végre, nagy horderejűt.
Be kell vetni az atombombát, a 7-es cikkelyt. Mégpedig a
magyarok ellen, mert amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, drámai
dolgok történnek. Nemcsak arról van szó, hogy a magyar
parlament új törvényeket fogadott el, de alaptörvényt
alkottak, és Verhofstadt urat mélyen megrázta az is, hogy nem kérték
ki előre például az ő szakvéleményét.
A magyarok által
megválasztott parlament megalkotott és elfogadott alaptörvénye
tartalmazza a család restriktív meghatározását, ez aztán a
diktatúra a köbön: a homokosok és leszbikák nem nevezhetik
magukat családnak. És ahol egy apa egy anya és gyermekeik
jelenthetnek egy családot az nem demokrácia.
– Na jó, akkor
írja Eckermann, Verhofstadt úrnak tisztelettel – teszi fel
Dodi mindkét lábát a székre: Inkább legyen a miniszterelnököm
diktátor, mint buzeráns!
– Lássuk be
gyerekek, Európában probléma egy szál se, megy minden, mint az
ágybavizelés, se a görög náci párt, se a neoliberális doktrínájukkal
válságba sodort spanyol, olasz, görög és a többi gödör szélén
tántorgó gazdaság miatt nem hánykolódik álmatlanul szép szürke
asztala mögött Guy Verhofstadt, de a Kis–Konrád-tandem hóna
alól kiesett fékek és ellensúlyok nélkül szar az élet.
sz
|
