|
 2013.04.12.
Identitásunk megőrzéséhez szükségünk
van a területi autonómiára
Interjú Kovács Miklóssal a 2000 című országos ukrán
hetilapban
Kovács Miklóssal, a Kárpátaljai
Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével közölt interjút
minap a 2000 című országos ukrán hetilap. Nem tudhatjuk, hogy
a véletlen, vagy a szerkesztőségi koncepció műve, hogy az írás
éppen Mikola Azarov kormányfő budapesti látogatása előtt látott
napvilágot. Annyi bizonyos, hogy az országos lapok ritkán
szentelnek ennyi figyelmet nemzetiségi politikusnak. Az alábbiakban
néhány részletet ajánlunk olvasóink figyelmébe az igen
terjedelmes beszélgetésből.
Kezdjük egy olyan témával, amely megrökönyödést kelt „nagy”
Ukrajna lakóinak körében. Arról van szó, hogy két esküdt
ellenség létezik: az Ukrajnai Magyar Párt (KMKSZ – Ukrajnai
Magyar Párt – a fordító) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt.
Miben áll az elvi ellentét önök között, ami miatt készek
megosztani a saját közösségüket? Talán mindössze a vezetők
egyéni ambícióiról volna szó?
– Más szempontból
is nézhetjük ezt: a kettő nem sok, s eleve mi vagyunk az
egyetlen nemzeti közösség, amelynek saját bejegyzett politikai
pártjai vannak Ukrajnában! De ami a közöttünk lévő különbséget
illeti, azt könnyű megmagyarázni. A demokratikus párt lényegében
a kormányzó establishment magyar ajkú része. Mi pedig az
autentikus nemzeti elitet képviseljük. Az 1944-es megszállás
óta (Kovács úr arra gondol, amikor a szovjet hadsereg Kárpátalja
területére lépett – a szerk.) a magyarok itt másodosztályú,
elnyomott, mindig államellenes hajlamokkal gyanúsított lakossági
csoport. És ez a viszonyulás hozzánk az idő múlásával sem változott.
De hogy kormányozni lehessen a megtört népet, káderekre van szükség
a gyarmati lakosság köréből. Amint a keresztény hittérítők
is úgy tartották, hogy a pápuák megtérítésére az a legjobb
módszer, ha más pápuákat a hit terjesztésére kényszerítenek,
úgy némelyik magyart is arra használták, hogy terjesszék a
marxizmus-leninizmust a bennszülöttek körében. Ma nincs
marxizmus, de megmaradtak a régi káderek és készségesen
teljesítik a központi hatalom bármilyen megrendelését. Azt
szeretném, ha a magyarok nemzetként léteznének. A kijevi
hatalom rendelése viszont az, hogy ellenszegüljenek nekünk. A
demokrata párt mint hűséges szolga teljesíti ezt a megrendelést.
[…]
Ön szerint milyen a kárpátaljai magyarság ideális létformája?
– A területi és
perszonális autonómia. Identitásunk megőrzéséhez szükségünk
van a területi autonómiára, amit az Alkotmány sajnos nem
biztosít közvetlenül. Hát akkor nevezzük ezt valahogy másképpen!
Hiszen az autonómia
lényege az, hogy azokon a területeken, ahol a magyarok egy tömbben
élnek, az ukrán államnak kettős természetűnek kell lennie
– kötelessége figyelembe venni az általános államérdekeken
kívül a helyi közösség érdekeit is. Nem gondolom, hogy ez
meghaladná a helyi önrendelkezéssel kapcsolatos általános
demokratikus elképzeléseket.
Ezt a formát ki
kell egészíteni a személyi autonómiával azok számára, akik
a közösség által kompakt módon lakott terület határain kívül
élnek. Ide tartozik például a nemzeti oktatási rendszer létrehozása,
mely egységes vezetés alatt állna, s a magyar identitás megőrzésének
érdekeiből indulna ki. Ideális esetben nem az etnosz, hanem a
nemzet túléléséről kell beszélni! […]
Az önök kemény álláspontja egy sor kérdésben…
– Inkább egyértelmű…
…igen gyakran ingerli a felsőbb vezetést. Elég, ha arra a követelésre
gondolunk, hogy át kell szabni Kárpátalja térképét, létrehozandó
egy járást, amelyben a magyar lakosság alkotná a többséget.
– Körülbelül
2000-ben fogalmaztuk meg ezt a követelést: hozzunk létre egy járást,
amelynek határai egybeesnének a tömbmagyarság által lakott régióéival.
Úgy véljük,
hogy Kárpátalja jelenlegi adminisztratív felosztása sok
tekintetben mesterséges. Hiszen a magyarok döntően a Tisza mentén
élnek, a határ menti sávban. Annak, hogy ez a kompakt közösség
szándékosan négy járás között van megosztva (és csak az
egyikben alkotnak többséget a magyarok), egyetlen célja van:
hogy „nyomást gyakoroljanak” ránk.
Sokan, még meglehetősen liberális ukrán politikusok is úgy
tekintettek az önök elképzelésére, mint kísérletre egy feszültséggóc,
a potenciális szeparatizmus fészkének létrehozására. Sikerült-e
szövetségeseket találniuk az ukrán establishment körében?
– Kijevben természetesen
mindenkor és mindenki ellene volt. Helyesen kell látni a mi
hatalmunk természetét. A korábbi szovjet nomenklatúrát megrögzött
banditák váltják fel. Az előbbiek a magyarokhoz való
viszonyulásukat a régi időkből örökölték: „ez a mi pápua
lakosságunk, amelyet nekünk kontrollálnunk kell”. A banditáknál
még egyszerűbb a dolog: „Ez a mi területünk, és ha valami köcsögök
megpróbálnak zavarni…” […]
Önnek tetszik, hogy Robin Hoodnak, az elnyomottak tántoríthatatlan védelmezőjének
érezheti magát?
– Ez egy túl
romantikus kép. Nem hajlok a partizánakciókra. A nyugati
politikai iskola képviselőjeként hiszem: a problémáink éppen
hogy a szabályok be nem tartásából fakadnak.
A Nyugat a szabályokkal
kezdődik. Ha teljesen spontán módon, véletlenszerűen összegyűjt
néhány tucat vagy néhány száz európait, azok először is
megpróbálják kideríteni, milyen szabályok szerint működhetnek
együtt. A keleti ember viszont először is megkísérli
bevezetni a maga despotikus hatalmát, azután mellékesen esetleg
a helyzethez igazítja a számára kényelmes törvényeket. Ezért
ismétlem, nem látom magam a partizán szerepében. Ellenkezőleg,
úgy tartom, hogy azokat, akik nem kívánnak a civilizált szabályok
szerint játszani, Ukrajnának már rég oda kellene száműznie,
ahová valók: a börtönbe, a perifériára, a hátsó udvarra.
Természetesen értem, hogy Ukrajna hivatalos törvényei nem azért
íródtak, hogy betartsák azokat. De egyszerűen nem tudom elképzelni
a munkát Kárpátalján a törvényi kereteken kívül. Különben
nem vagyunk a magyar nemzet képviselői, hanem csupán a magyar népesség
tagjai. Vagyis egy néprajzi kiállítás tárgyai vagyunk. Még néhány
évig mutogatni fognak bennünket a fesztiválokon, azután
beolvadunk, eltűnünk. Számomra nem érdekes ez a fajta játék.
Nekem nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe.
(Forrás:
karpataljalap.net)
|
