vissza a főoldalra

 2013.04.26. 

A magyarság számára tehát semmilyen jót nem hozott az első 100 nap

Alkotmányos garanciát szeretnék kapni autonómiatörekvéseinkhez

100 napos a második Ponta-kormány. A magyar-román viszonyt egyre erősebben beárnyékolja az autonómia-kérdése és a székely-zászló ügy. Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökét arra kérem, hogy értékelje a romániai magyarság szempontjából ezt a 100 napot.

 Mit vártak a Ponta-kormánytól, és azok közül mi teljesült be?

 –Nem sok jót vártunk a második Ponta –kormánytól. Már a fogantatása sem volt a legszerencsésebb az első ( a tavaly májusban alakult) Ponta-kabinetnek, és a második az első „hagyományait” folytatta. Így sem államszervezési, sem költségvetési, sem gazdasági szempontból nem vártunk tőlük túl sok pozitívumot. Arra pedig nem is gondoltunk, hogy előrelépés történik a magyar ügyek terén. A néppárti Ungureanu-kabinet a maga hibáival egyensúlyban próbálta tartani az államháztartást. Az új baloldali kormány, ahogy lehetett sejteni, „vizet prédikál és bort iszik”. A decemberi választás annyi újat hozott, hogy Pontának meglett a kétharmados többsége a román sajátos választási rendszer következtében. Így a román szocialista-liberális pártszövetség felhatalmazást kapott a választóktól ahhoz, hogy radikálisan új politikába kezdjen. Ehhez képest az eltelt 100 nap nem mutat semmilyen radikális változást a romániai politikában. A Valutaalappal, az EU vezető szerveivel, s általában a globális pénzvilággal való viszonyban nincs változás, tehát folytatják a megszorításokat. Ráadásul úgy hozza a kormány a megszorító intézkedések, hogy közben képtelen megfelelni a pénzvilág követelményeinek – nem mutattak fel eredményt a korrupcióellenes harcban, az igazságszolgáltatást sem reformálták meg – , ezért a miniszterelnök szorgalmazása ellenére Romániától megtagadták a belépést a Schengen-övezetbe. Ami eredmény, hogy több mint két hónapos késéssel megszavazták a költségvetési törvényt, mert a kormánypártok közt feszültség volt a kérdésben. Úgy kellett a költségvetést előadni, hogy a választópolgárok minél kevésbé vegyék észre: az ígéretek nem teljesültek, mert a megszorító intézkedéseket folytatja a kormányzat.

 Legyen kedves az interetnikus viszony alakulását értékelni.

 –Ezen a területen semmit sem vártunk a Ponta-kormánytól, hiszen pontosan kisebbségellenességükkel sikerült nekik először kormányt buktatni, majd választást nyerni. Nem is volt nekik értékelhető kisebbségvédelmi stratégiájuk. Az csak a „hab a tortán”, hogy ha bekövetkezik a törékeny egyensúly a két kormánypárt között, akkor az RMDSZ készenlétben áll a nagyobbik koalíciós fél, a szociáldemokrata párt kisegítésére, együtt az igen kétes identitású, populista Dan Diaconescu-féle Nép Pártjával. A magyarság számára tehát semmilyen jót nem hozott az első100 nap. A Marosvásárhelyi Egyetem kérdésben nem sikerült megnyugtató választ hozni. A kisebbségek jogállásáról szóló törvényt úgy vették le a napirendről, hogy a dokumentumba szinte bele sem néztek a képviselők. Azt jegyezték meg csupán, ha tárgyalnak is róla, akkor kiveszik belőle a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet.

 A területi átrendezési reform kérdésében történt –e előrelépés?

 –Ez az a téma uralja a közbeszédet, de nem látunk semmi bíztató jelet. A kormány csupán annyit mondott, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókat – melyek életképtelenségüket már bebizonyították – emelik korlátozott mértékben közigazgatási régiókká. Ez kapitális tévedés lenne, hiszen éppen a fejlesztési régiók sikertelensége az oka, hogy Románia a sereghajtó az EU-s források felhasználásában. Ennek a koncepciónak csak az az előnye, hogy a székelyföldi megyék egy régióban maradnak. Azt még nem lehet tudni, mi lesz a reform vége, mert a kormány az elképzeléseit semmilyen hatástanulmánnyal, prognózisokkal nem támasztotta alá.

 Pontáék alkotmánymódosítást szeretnének. Az kiderült, milyen változásokat szeretnének?

 –Erről semmilyen konkrétumot nem tudunk. A magyarok számára az lenne a fontos az alkotmánymódosításban, hogy alkotmányos garanciát kapjunk autonómiatörekvéseinkhez. Tehát az alkotmány rögzítse azt, hogy a nemzetiségeknek joguk van kulturális autonómiához. Azt is rögzítenünk kell, hogy sajátos jogállású régiók létrehozását az alkotmány megengedi, sőt előírja. Ilyen régió a mi esetünkben a Székelyföld és a Partium. Ha ezeket sikerülne egy paragrafusba belefoglalni, akkor nyertesei lehetünk az alkotmánymódosításnak. Természetesen erre túl nagy szándékot nem látok, de az Erdélyi Magyar Néppárt arra készül, hogy a közeljövőben mindezt írásban is lefektesse.

 Önöknek nincs parlamenti képviseletük; hogyan tudják szándékukat érvényesíteni?

 –A parlament egyik munkabizottsága, amiben az RMDSZ képviselője is dolgozik, foglalkozik az alkotmánymódosítás kérdésével. Ezen kívül létezik egy alkotmánymódosítással foglalkozó civil szakmai fórum. Mi mindkét intézményt felkeressük javaslatainkkal. Az lenne a természetes, ha ebben a kérdésben az elsődleges szövetségesünk az RMDSZ ellen, hiszen ennek a pártnak kötelessége a magyar akaratot megjeleníteni a román parlamentben. Remélem, hogy az RMDSZ céljai nem lesznek ellentétesek a miénkkel. De annak a civil szakmai fórumnak fontosságát sem becsüljük le, amelyik főleg az alapelvek szintjét akarja meghatározni. Ők talán fogékonyabbak a racionális javaslatainkra, mint a parlamenti bizottság tagjai.  

Ha a románok szeretnék az egyesülést a Moldovai Köztársasággal, akkor első lépésként teljesíteniük kell a magyar kisebbség elvárásait – vélekedett a román Adevarul című lap internetes kiadásában Cezar Maroti politikus-publicista. Mi erről elnök úr véleménye?

 –Ez egy régi téma; jogosan kötik össze az erdélyi magyarok jogait a besszarábiai románokéval. 1918-ban, mikor létrejött Nagy-Románia, és az országhoz csatolták Besszarábiát, akkor az egyesülési dokumentumban autonómiát, föderális államberendezkedést ígértek ennek a területnek. Hasonlót ígértek az erdélyi magyaroknak és románoknak a gyulafehérvári nyilatkozatban. Az 1923-as román alkotmány viszont egységes nemzetállamként fogalmazta meg Romániát, és szó sem esett benne autonómiáról. Ez a közgondolkodás uralja a mai napig a közéletet. Holott ha Románia megegyezésre törekszik a szintén román kultúrájú Moldovai Köztársasággal, akkor el kell fogadniuk a föderális berendezkedést. S ekkor igenis lenne realitása a széleskörű autonómiával bíró Erdélynek és Moldovának, ami a jelenlegi romániai Moldvából és a Moldovai Köztársaságból állna.

Medveczky Attila