vissza a főoldalra

 2013.04.26. 

Földet a gazdáknak!

A legfontosabb a családi gazdaságok támogatása

A kormány meghirdette a Földet a gazdáknak! programot, melynek révén mintegy 200 ezer hektár állami tulajdonú föld kerülhet gazdálkodókhoz haszonbérbe. A kormány tettre váltja ígéretét, mikor csillapítja a földéhséget. Szerkesztőségünk vendége Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter.

 Hozzávetőleg 200 ezer hektár állami tulajdonú föld kerül a gazdálkodókhoz haszonbérbe. Volt-e már hasonló jellegű program a rendszerváltás óta?

 –A Földet a gazdáknak! programhoz hasonló nagyságrendű intézkedés eddig még nem történt Magyarországon. Ez az első nagymértékű földhasznosítás: 200 ezer hektár haszonbérbe adásáról szól. Eddig 42 ezer hektárra vonatkozó bérleti szerződést hirdettünk meg. Arra számítunk, hogy még további felszabaduló területeket – melyeknek jogi hátterét sikerül tisztáznunk – tudunk az év hátralévő részében meghirdetni. Azokat az állami földeket vonjuk be a mostani programba, amelyek bérleti szerződése 2017. március 31-éig jár le. A meghirdetett területeket olyan helyben lakó családi gazdálkodók és őstermelők részére tesszük hozzáférhetővé, akik a haszonbérleti szerződésbe foglaltak alapján jószágtartást vállalnak. Célunk, hogy javuljanak a vidékiek megélhetési feltételei, és az állatlétszám is emelkedjék, de a legfontosabb a családi gazdaságok támogatása. Ezt szolgálták a korábbi programok, a gazdákat tehermentesítő intézkedések, a helyi feldolgozás és értékesítés lehetővé tétele is.

 A nagybirtok-kisbirtok arányán is jelentősen változtatni szeretnének…

 –Igen. A második Orbán-kormány hivatalba lépése, azaz 2010 előtt a 600 ezer hektárnyi állami földtulajdonnak mintegy 600 bérlője volt, tehát 1000 hektárra jutott egy bérlő. A Nemzeti Együttműködés Kormánya idején indult pályázati rendszerben eddig 36 ezer hektárra kötött szerződést az állam, mintegy 1600 bérlővel. Így megtöbbszörözzük a földbérlők számát. Jelenleg 50-50 százalék a nagybirtok-kisbirtok aránya. Úgy szeretnénk megváltoztatni a jelenlegi képletet, hogy 20 százalék alattira szorítjuk le a nagybirtok súlyát. A magyar vidék megmaradása szempontjából kulcskérdés, hogy jelentősen megnöveljük a kisbirtokok számát, mert családi gazdaságok, helyben lakó földművesek nélkül nem lehet megtartani a falvak népességét. Az új földtörvény rendelkezései a családi gazdaságok megerősítését szolgálják majd.

 Hány hektártól beszélhetünk egyáltalán nagybirtokról?

 –Reményeink szerint az új földtörvény lezárja ezt a régi vitát, 100 négyzetméteres területtől 50 hektárig tart az őstermelői kategória, 500 hektárig terjed a családi gazdaság területe, és e felett beszélhetünk nagybirtokról.

 Mekkora nagyságú földterületekre lehet pályázni?

 –A néhány hektárostól az 50 hektáros területig terjednek ezek a nemzeti tulajdonú területek. A cél az, hogy minél többen jussanak parcellához, és hogy elősegítsük a vidéki családok megélhetését. Ezért a nagyobb táblákat kisebb részekre bontjuk. Szakítunk azzal a gyakorlattal, amit a szocialisták folytattak, és ami által több száz, sőt több ezer hektáros birtokok jöttek létre. Ezeket a földeket gyakran pályáztatás nélkül és jelképes összegért adták haszonbérbe. Így aztán a földínség dacára helybeli gazdák nem is juthattak földhöz, mert a zárt ajtók mögött megállapodtak a klientúrához tartozóknak juttatott területek szétosztásáról. Mi nyilvános pályázaton hirdetjük meg a művelhető, gazdaságilag is vállalható földterületeket. Körülbelül 50 hektár a maximum nagyság, de vannak olyan táblák, mint például a legelők, melyek nagyobbak ennél, hiszen más termőhelyi értéket képviselnek.

 Az Európai Unióban mennyire meghatározó a kis -és közepes családi gazdaságok jelenléte?  

–A nyugat-európai mezőgazdasági modellben főleg kis, családi gazdaságok működnek; szinte évszázados háboríthatatlan fejlődés eredményezte mindezt. Igaz, ott is vannak több ezer hektáros nagybirtokok, ahogy Ausztriában is, de ezek mezőgazdasági szerepe visszaszorult az elmúlt évtizedekben. Közép-Európában más a helyzet, mert a szocialista mezőgazdasági működés nyomai még tetten érhetők a birtokszerkezetben is.

 A céljuk az agrárközéposztály megerősödése, minél több a versenyképes középbirtok létrejötte. Ezt a már említett földosztáson kívül milyen eszközökkel tudják elérni?

 –A földhasznosítás valóban csak az egyik eszköze az agrárközéposztály megerősítésének. A továbbiakban a földtörvényről kell szólni, ami meghatározza a földtulajdonlás mértékét, s ehhez kell társulnia a családi gazdaságokat és az őstermelőket támogató adórendszernek. Mindezt a földtörvény elfogadása után tudjuk kidolgozni. Az üzemszabályozási törvény és az agrártámogatások rendszere is a családi gazdaságokat segíti majd, gondolhatunk a tanyaprogramra, illetve azokra a támogatásokra, melyeket úgy állítanak össze, hogy a pályázatokon a kis-és közepes vállalkozók is eredményesen szerepeljenek.

 Az ellenzék szerint miközben az Orbán-kormány szakadatlanul családi gazdaságokról szónokol, régen rájött, hogy csak a nagyüzemi termelésből jöhet ki a mai világgazdaság egyik legkelendőbb áruja: az élelmiszer. Tehát szerintük nem versenyképes a családi gazdaság. Mi erről miniszter úr véleménye?

 –Mindig is voltak olyan teoretikusok, akik nagyvonalúan bántak a tényekkel. Lengyelországban családi gazdaságokra épülő kisüzemi mezőgazdaság működik, mégis az elmúlt években az európai piacokon, így nálunk is, bebizonyította versenyképességét. A holland mezőgazdaság – ami teljesen más pályát járt be, és középüzemi kategória – szintén mutatja azt, hogy nem csak a nagybirtok lehet versenyképes. Tény, vannak olyan növényi kultúrák, amelyeknél a nagy földméretek elengedhetetlenek, ilyen a gabonatermelés. Valószínűleg azok bizonygatják a családi gazdaságok életképtelenségét, akik a nagybirtokos lobbit, vagy a GMO-termelést képviselik, és a dél-amerikai latifundiumokban zajló termelési módszer elkötelezettjei. Másrészt az MSZP próbálja saját hátországát erősíteni, mikor ilyen véleményeket hangoztat.

 Folyamatban van a korábbi bérleti szerződések felülvizsgálata. Ki a vétkes, aki jelképes 1-10 forintért használhatott földterületet, vagy az, aki ezt a rendszert működtette, az egész műveletet lehetővé tette?

 – Sajnálatos, hogy nem volt gazdája ennek a területnek, és az agrárpolitika annyiban merült ki, hogy miként lehet támogatni a szocialista holdudvarhoz tartozókat. Hiszen nem fejlődött semmi, csak a leépítéseknek voltunk a tanúi: szinte megszűnt a cukoripar, vágóhidak zártak be. Amint Ön is említette, előfordult, hogy szinte ingyen adtak művelésbe állami földterületeket. Akik ezzel a lehetőséggel éltek, gyakran összejátszottak az éppen hatalmon lévő baloldali kormányokkal: ez ügyben kölcsönös felelősség terheli őket. Nekünk ilyen alapról kellett kezdenünk a munkát. A Nemzeti Ügyek Kormánya a közkasszát gyarapítva aranykoronánként évi 1250 forint díjban állapította meg a haszonbérleti díjat.

Medveczky Attila