vissza a főoldalra

 2013.08.23. 

A magyarság nagyjai emlékének ápolásáért

El szeretnénk érni, hogy minél több diákot vigyenek el a nemzeti emlékhelyekre, s a helyszínen interaktív történelemórákat tartsanak

Júliusban megkezdte munkáját a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI). A múlt példáinak, a magyarság szellemi örökségének a jelen és az eljövendő nemzedékek számára történő megőrzése elengedhetetlen.  Ennek érdekében a kormány létrehozta a Nemzeti Örökség Intézetét, amelynek legfontosabb célja a nemzeti emlékezet erősítése és az emlékezés szerepének hangsúlyozása, a magyarság identitásának megőrzése, a nemzeti összetartozás érzésének növelése.

 Egy az emlékezés kultúrájával, az emlékhelyekkel foglalkozó intézet fontossága és létrehozása több mint egy évtizede már felvetődött. Miért is kellett több mint 10 évet várni a létrehozására? – kérdezem Radnainé Dr. Fogarasi Katalint, a Nemzeti Örökség Intézete elnökét.  

–Ahhoz, hogy a teljes folyamat története érthetővé váljon, tudni kell, hogy még az első Orbán-kormány idején született 1999-es temetőkről szóló törvény hozta létre a Nemzeti Kegyeleti Bizottságot, a mai Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogelődjét. Mindez komoly előrelépést jelentett, mert a bizottság munkájával komoly hiátust töltött be. A 2002-es kormányváltást követően a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság nagyon kevés forrásból tartotta fönn magát. Volt olyan év, amikor összesen 3 millió forintot szántak a szakmai költségvetésünkre. Azt mindenki megértheti, hogy ekkora összegből sok mindent nem lehetett véghez vinni. Az elmúlt 10 évben a bizottság legfontosabb feladata  egy ún. virtuális sírkert, a Nemzeti Sírkert kialakítása volt. Jelenleg országos szinten több mint 5000 síremlék védett, ami azt jelenti, hogy ezek a síremlékek nem megszüntethetőek. 2005-től az ún. örökségvédelmi törvény „csempészte be” a bizottsági feladatok közé az emlékhelyek védelmét is. Viszont ennyire alacsony költségvetéssel mindez képtelenség volt. A második Orbán-kormány azonban napirendre vette az emlékhelyek állapotának rendezését. Az elmúlt másfél évben tíz nemzeti és egy kiemelt – a Kossuth teret – emlékhelyet neveztek meg törvényi szinten, továbbá több negyven történelmi emlékhelyet is megjelöltek. A nemzeti és történelmi emlékhelyekről való gondoskodás, a használati rendjük, az egységes megjelölésük viszont túl nagy feladat volt a bizottság mellett működő csupán négyfős operatív titkárság számára. Ezért is volt szükség a Nemzeti Örökség Intézete létrehozására. A bizottság és az újonnan létrehozott intézet a jövőben is szorosan együttműködik, azonban fontos tisztázni, hogy az intézet magasabb szinten, szélesebb feladatkört ellátva végzi munkáját.

 Mi számít nemzeti örökségnek? Csak az emlékhelyek?

 –A legfontosabb különbség a Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ és az intézetünk között, hogy az előbbi csak az épített örökséggel foglalkozik. Mi viszont egyaránt foglalkozunk az épített és a szellemi örökség védelmével.

 Milyen körből válogatták ki a NÖRI munkatársait?

 - Nem az volt a célunk, hogy minél ismertebb szakembereket vonjunk be a munkába. Többnyire fiatal, többdiplomás, több nyelven beszélő történészeket alkalmazunk. A kormányrendelet 29 főben szabályozza az Intézet létszámát. Jelenleg 24 fővel dolgozunk, s mivel önálló jogi személyiséggel rendelkezünk, így gazdasági, jogi, tudományos főosztály és elnöki kabinet működik. Tehát nem egy túlburjánzott mamutintézetről van szó…

 A 24 embernek nagyon sok feladatot kell ellátnia. Hogyan tudják elérni azt, hogy nemzeti örökségünk már az iskolások körében ismert és népszerű legyen? Rá tudják bírni az iskolákat, hogy osztálykirándulásokat szervezzenek egy adott nemzeti emlékhelyhez?

 –Felvettem már a kapcsolatot ebben a témában Hoffmann Rózsa köznevelését felelős államtitkár asszonnyal, és augusztus 20. után beszéljük meg az együttműködés részleteit. El szeretnénk érni, hogy minél több diákot vigyenek el a nemzeti emlékhelyekre osztálykirándulások keretében, s a helyszínen interaktív történelemórákat tartsanak. Mindez tőlünk nem idegen, mert az elmúlt 10 év alatt arra törekedtünk, hogy minél több iskolás vegyen részt megemlékezéseinken.

 Az is lényeges, hogy minél több bel- és külföldi turista látogasson el a nemzeti és történelmi emlékhelyekre. Ezzel kapcsolatban felvették már a különböző turisztikai szervezetekkel, TDM-kel a kapcsolatot?

 –A közelmúltban vettük föl a kapcsolatot a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgató-helyettesével, s ők már a honlapjukon jelzik a nemzeti emlékhelyeket. Nagyon lényeges a turizmus a nemzeti és a történelmi emlékhelyek, sőt a nemzeti sírkertek vonatkozásában is. El szeretném érni, hogy a Fiumei úri sírkertből egy párizsi Pére-Lachaise-szintű temetőt hozzunk létre. Ha valaki Párizs nevezetességeit akarja megnézni, természetes, hogy elmegy a Pére-Lachaise temetőbe, míg a Budapestre érkező turisták csak ritkán látogatják meg a történelmi emlékekkel bővelkedő Fiumei úti Sírkertet.

 A magyarság nagyjai sírjainak, emlékhelyeinek jelentős része az országhatáron túl található. Mit tudnak az ügyben tenni, hogy ezek a sírhelyek méltó figyelemben részesüljenek, s minél többen tudjanak is róluk az anyaországon belül?

 –Bármennyire is lényeges a felvetése, de a jogszabály jelenleg az Intézet jogkörét Magyarországon belülre korlátozza, hiszen kényes diplomáciai egyezményeket kell betartani. Az valóban feladtunk, hogy regisztráljuk a magyarság határon túli emlékhelyeit, s együttműködjünk a határon túli emlékhelyek fenntartásában érintett helyi társadalmi szervezetekkel.

 A kisebb közösségek, önkormányzatok is sokat tehetnek a helyi, szellemi kulturális örökség védelméért. Intézetük velük is együttműködik a célok megvalósítása érdekében?

 –Természetesen. Ahogy a bevezetőben említettem, intézetünk nem előzmény nélkül jött létre, és személyem is összekötő kapocs, hiszen a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság operatív titkárságának vezetője voltam. Több mint egy évtizede dolgozom ebben a szakmában, azóta megismerhettek a városvezetők is, mert az önkormányzatok eddig is együttműködtek velünk. Már hagyománya van a novemberi országos kegyeleti konferenciának, amin részt vesznek az érintett önkormányzatok polgármesterei, jegyzői. Az együttműködést példázza az is, hogy a siófoki polgármester meghívott arra az augusztus 20-ai ünnepségre, ahol sor kerül Horthy István szoboravatására. Előző nap pedig Székesfehérváron tartanak történelmi emlékestet.

 Ezekhez a feladatokhoz mekkora forrást rendelt a kormányzat?

 –300 millió forintból kell gazdálkodnunk; s ebből kell fedeznünk a dologi, személyi és szakmai kiadásokat.

 Felállítottak már egy munkatervet, amelyben megfogalmazták  a rövid távú célokat is?

 –Erre 2014. januárjában kerül sor, amikor összeállítjuk az éves munkatervet. Jelenleg a bizottság munkatervének végrehajtása a fő feladatunk, s emellett szakmai konferenciát rendezünk az emlékhelyek vonatkozásában. Továbbá az intézet számba veszi, és felméri a nemzet nagyjainak síremlékeit, és a lehetőségekhez mérten mindent megtesz az állagmegóvásért.

Medveczky Attila