2013.08.23.
Kaposvár: szociális városrehabilitáció
a helybeliek munkájával
Lakótelepek helyett lakóközösségeket építünk, s ezzel a
munkahelyeket is teremtünk
Az ott élő kaposváriak közreműködésével újul
meg a somogyi megyeszékhely két városrésze is a közeljövőben:
a szociális városrehabilitáció keretében csaknem kétmilliárd
forintot fordít az önkormányzat a szentjakabi és a belváros közelében
lévő lakótelepi városrész lakásainak, közterületeinek megújítására,
közösségi életének fellendítésére. A fejlesztésekről Szita
Károlyt, Kaposvár polgármesterét kérdeztük.
Úgy tudjuk, nem ezek az első ilyen jellegű fejlesztések
Kaposváron.
– A kaposváriak mindig fokozottan figyeltek a környezetükre,
nálunk ennek komoly hagyományai vannak. Ennek ellenére a
szocializmus évtizedei után ráfért városunkra a megújulás,
s ezt a munkát közös akarattal meg is kezdtük. Ha valaki két
évtized múltán ma Kaposvárra érkezik, aligha ismer rá. Belvárosunk
megújítását három évvel ezelőtt fejeztük be. A 2,4 milliárd
forintos program keretén belül rendbe tettük műemlékvédelmi
épületeinket, a lakóházakat és a közterületeket. Egy önkormányzatnak
azonban nemcsak a belvárosra kell figyelnie! Nem feledkezhettünk
meg azokról a lakótelepi részekről sem, amelyek csaknem 20
ezer kaposvárinak jelentik az otthont. A’60-as, ’70-es években
épült magasházak és négyemeletes épületek is elöregedtek.
Ezért azon a területen is elkezdtük a városrehabilitációt:
energiatakarékos szigeteléssel láttuk el a tömbházakat,
rendeztük a homlokzatokat és a házak közötti tereket. Most már
jó érzés besétálni a kaposvári lakótelepekre.
A közeljövőben pedig újabb két tömb
rehabilitációja veszi kezdetét...
–Így van. Az egyik ilyen tömb Kaposvár szélén, a
szentjakabi városrészben található, a másik egészen a belvároshoz
közel. Fontos leszögeznünk: az a célunk, hogy lakótelepek
helyett lakóközösségeket építsünk. A telep, telepesek
kifejezések mindig a gyökértelenség, az átmenetiség érzetét
keltik, márpedig az itt élő kaposváriak teljes jogú polgárai
városunknak, nekik ez otthonuk, nem pedig átmeneti lakhelyük.
A fejlesztések kapcsán az önkormányzat kikéri a civil
egyesületek és a helyi lakosok véleményét?
–Kaposváron a városfejlesztési program határozza meg,
hogy mit, mikor és milyen formában építsünk. Ezt a programot
nem a polgármester találta ki. Én „csupán” összesítem a
polgároktól beérkező véleményeket. Ezeknek a programoknak a
megalkotását lakossági fórumok, a gazdasági élet szereplőivel,
az egészségügyben, az oktatásügyben, a kulturális intézményekben
dolgozókkal folyatott tárgyalások előzték meg. Vagyis mi
olyan pályázatokon indulunk el, amelyet a kaposváriak is
javasoltak és támogattak. Ennél azonban tovább is mentünk:
nemcsak elvi támogatást, hanem tényleges cselekvést is várunk,
mert tudjuk jól: bármilyen közös fejlesztést, beruházást
akkor értékelünk igazán, ha magunkénak érezzük, márpedig a
közös cselekvés megadja ezt az érzetet.
Budapesten többször is megfigyeltem, hogy miután egy
szociális leromlással fenyegetett városrészben pihenő
parkokat, játszótereket létesít az önkormányzat, azt a
lakosok nem minden esetben becsülik meg: a parkok tele vannak
szeméttel, s a homokozókba sörösüvegek kerülnek. Mindezt
hogyan lehet meggátolni?
–A kaposváriak jelentős többsége szereti a rendet, jó
érzéssel tekint az új dolgokra, s ügyel azok megóvására.
Azt viszont nem lehet kizárni, hogy lesznek olyanok, akik rongálnak
és szemetelnek. Ellenük fokozott közterület-felügyelői
jelenléttel, egyes területek bekamerázásával, tehát hatósági
eszközökkel tudunk fellépni, de számítunk azokra a kaposváriakra
is, akik nem hagyják szó nélkül a rongálást. Fontos látni:
egy lakókörzet fizikai rehabilitációjával az ott élők
lelki-szellemi felemelése is zajlik, enélkül nem is lenne értelme
az egésznek.
Jó, hogy említi, éppen erre akartam kitérni. Léteznek
olyan beruházásokat kísérő program-elemek, amelyek a közbiztonsággal,
a drogprevencióval kapcsolatos foglalkozásokra irányulnak? Ahol
például ilyen jellegű előadásokat hallgathatnak az érdeklődők?
–Természetesen. Minden esetben fontosnak tartjuk
ezeket a kísérő programokat. Most, hogy a város legrégebben
épült lakótelepét újítjuk fel, az ön által említett
feladatok elvégzésére civil szervezeteket kérünk fel, részükre
írtunk ki pályázatot. Augusztus 8-án született meg a döntés:
50 millió forintot adunk 19 polgári közösségnek ezen
programok megvalósítására. Fontosnak tartottam, hogy ezeket a
programokat ott élő, a környéket jól ismerő emberek szervezzék.
Beszéljünk a szentjakabi városrészben lévő bérlakások
és közterületek megújításáról is. Mi jellemzi ezt a városrészt?
–Főleg roma emberek által lakott városrész az, ahol
most a közterület-rehabilitációt végrehajtjuk. A 685 millió
forintba kerülő program főbb pontjai: közterületrendezés, 32
önkormányzati bérlakás felújítása és egy közösségi ház
építése, s mindezeknél is távolabbra mutató elem a munkanélküliek
visszaterelése a munka világába. A szolgáltató- és közösségi
ház a roma nemzetiségi önkormányzat új székhelye lesz, és
számos programot is ott tartanak majd. A négy évnél fiatalabb
gyermekeknek korai fejlesztési és szocializációs készségfejlesztő
klubot, a tizenéves korosztálynak egyéni felzárkóztató,
tanulást segítő és szabadidős programokat szerveznek, és
lesznek környezetrendezési akciók, közösségfejlesztő és egészségmegőrző
foglalkozások is, hiszen a projekt kísérő elemei szűrővizsgálatokat,
egészségmegőrző programokat is tartalmaznak. S a már említett
közösségi házban orvosi és védőnői ellátás is helyet
kap.
A munkanélküliség komoly probléma. Ennek a programnak a
keretében, hogyan tudnak változtatni ezen?
–Fontosnak tartjuk, hogy a munkanélküliek minél több
szakmát ismerjenek meg, képzésekben vegyenek részt, hogy könnyebb
legyen számukra elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ezen a területen
olyan közbeszerzési felhívást bocsátunk útjára, amelyben előírjuk,
hogy a helybelieknek kell munkalehetőséget biztosítani. Felkértem
a Roma Nemzetiségi Önkormányzatot, hogy készítsen listát
azokról, akik vállalnak munkát. Jó hír, hogy többen
jelentkeztek, mint amennyi munkalehetőség lesz, de remélem,
mindenkinek tudunk munkát adni. Azt szeretnénk elérni, hogy a
helyiek alakítsák ki a közterületeket; így hozzájárulnak a
rendteremtéshez, s ezzel jobban meg is becsülik azt, amit létrehoztak.
Reméljük, ezzel elérhetjük, hogy hosszú évekig megőrzik a
rendet a területen.
Ha már a foglalkoztatásnál tartunk: a jól működő
olasz és angol példák alapján önök lehetőségként ajánlják
a zöldfoglalkozást is. Vannak, akik élnek ezzel a lehetőséggel,
és az eddig műveletlen mezőgazdasági területeken konyhakerti
növénytermesztéssel foglalkoznak?
–32 hektárnyi területet különítettünk el erre a
foglalkoztatási formára, s több mint 20 család foglalkozik az
elkülönített parcellákon ilyen módon konyhakerti növénytermesztéssel.
Jó iránynak, követendő példának tartom ezt.
Végezetül: a szociális városrehabilitációval Ön
szerint elérhető az, hogy az emberek ne izoláltan, hanem valódi
lakóközösségben éljenek?
–Ha a városrészek egyazon színvonalon vannak, akkor el
tudjuk érni azt, hogy maga a város váljon igazi lakóközösséggé.
Márpedig nekem ez a célom!
Medveczky Attila
|