vissza a főoldalra

 2013.08.30. 

Indul a kampány

Alsózsolcán megengedhetetlen eset történt. Részeg cigányok megvertek egy idős embert. Nem sikerült kiderítenünk, hogy pontosan mi történt, hogy az egyik cigány levizelte a kerítést és ezért szólt az idős ember, vagy, hogy csak az árok széli gyümölcsfáról csócsáltak, amikor az idős gazda rájuk eresztette a kutyákat. Az egyik ezt mondja, a másik azt. A lényeg, hogy a verés megtörtént és a rendőrök eljártak, a randalírozókat elvitték, és feltehetőleg gyorsított eljárásban ítélik el őket.

Ezek után a Miskolccal szomszédos város, Alsózsolca polgármestere, Zsíros Sándorné írt egy levelet, melyben a következőket állítja: A napokban Alsózsolcán békés idős állampolgárokat fényes nappal támadtak meg cigány – szemmel láthatóan – részeg emberek.

 Az esemény előzménye, hogy az önkormányzatnál aznap volt a segély kifizetés. Ekkor azért élhetetlen a település, mert ilyenkor a vendéglátó egységekben a segélyezettek egy része – sokszor családtagjaikkal együtt – szórakozik, italozik, majd a hazafelé vezető úton és a lakókörnyezetében az általános viselkedési kultúrát mellőzve botrányosan viselkednek.

 Folyamatos a lakossági észrevétel és jelzés, hogy tegyünk valamit a csend- és rendháborító egyének ellen.

 Miért és meddig vagyunk kötelesek eltűrni ezt az időről időre megismétlődő állapotot?!

Kérdezi ezt a városka polgármestere. Értem én, hogy a szocialisták támogatása a független polgármester asszonynak már nem biztos, hogy elegendő a következő választásra. Azt is értem, hogy esetleg a Jobbik felé nyitna, talán az egész megyei MSZP-vel és Gúr Nándorral együtt. Annak sem látom akadályát, hogy maga Gúr Nándor álljon a cigánybűnözés elleni harc élére, esetleg Jakab Péterrel a Jobbik helyi erősségével egy plakáton. Láttunk már nagyobb fordulatot is. Csak azt nem értem, hogy egy város polgármestere milyen alapon teszi fel a fenti kérdést: Hát nem Ő a polgármester? Hát nem neki kellene eljárni a tarthatatlan helyzet megoldásáért? Már amennyiben valóban tarthatatlan.

Kétségtelen, hogy egy-egy cigány családdal nem könnyű, sőt azt is kár lenne tagadni, hogy nem egy családban lopnak, de pár éve gyűjtöttem egy mintatörténetet az ország másik végében Baranyában. Ott beszélgettem a kocsmapultnál egy erdésszel, illetve a barátommal, aki 60 hektáron gazdálkodik. Mondja az erdész, hogy ellopták a cigányok a pataki erdőt, így hívják ott az egyik akáctelepítést. A barátom már elfogyasztott kétszerháromszorhatot, mivel erősen esteledett. Odafordul az erdészhez.

– Melyik volt?

– A Kurucék – mondja az erdész

– Az hány hektár?

– 43.

– A Kurucék elloptak negyvenhárom hektárnyi akácot a zsigulijukkal? Te János, nincs az az akác véletlenül nálad a gatterban?

János káromkodott és elment.

A történet a magyar élet mintatörténete. Tagadhatatlan, hogy sok tolvajlásból, segélyből élő cigány van. És az is tagadhatatlan, hogy ezt az áldatlan állapotot jól fel lehet használni. Illegális fakitermelés fedésére és ismertség növelésre egyaránt. Zsirosné Borsodban az utóbbit választotta. Odáig ment, hogy XXI. századi sáskajárásról értekezett. Annak ellenére, hogy a helyi cigányok bocsánatkérő táblával vonultak fel. Olyan helyi cigányemberek, akik életükben nem verekedtek. De nézzük tovább a kezdeményezés nevezetű irományt. Zsirosné újabb drámai kérdéseket tett fel: Mikor lesz ennek vége? Akik az országunkat irányítják mikor veszik végre észre, hogy ez így nem mehet tovább?! Nem volt elég intő példa a Kesznyéteni idős férfi esete?! Mi nem szeretnénk, ha nálunk is ilyen helyzet állna elő! Végre tenni kellene valamit azoknak, akiknek erre módjuk és lehetőségük van!

Na, meg aki a várost irányítja, talán annak is. Ha ekkora a baj Alsózsolcán – amit azért se a statisztikák, se a helyiek nem erősítettek meg –, ha Zsírosné tényleg ennyi bűnt lát, akkor talán elsők között neki kellene a rendőröket értesíteni, megerősíteni a mezőőrséget, a polgárőrséget.

Ha az áldozatos munkája ellenére sem mennek ki a rendőrök, ha elzárkóznak minden segítségtől, ha a város áldozatvállalása ellenére sem kapnak körzeti megbízottat, miután hetente látogat a megyei főkapitányhoz, az országos főkapitányhoz, a Belügyminiszterhez nyomást gyakorolni és minden lehetséges fórumon egyeztet. Ha megszavaztatja a képviselőtestülettel, hogy most már csinálni kell valamit, és ezek után megszerkeszti – valami írástudó bevonásával – és postázza kezdeményezés című irományát, akkor legalább látnánk a szándék tisztaságát. Így csak a közelgő választásokat.