|
 2013.12.06.
Böjte Csaba: Adventi üzenet
Körülöttem
forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót
akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok
által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó,
kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek
maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a
harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek,
az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább,
de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi
a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi
honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik
csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem
falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem
remeg.
Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az
eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás.
Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni
az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen,
nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán
indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több
nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük,
most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának,
minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska
babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk
a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből
tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket,
mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet
parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan
nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól
feltarisznyáztál, mindenünk megvan.
A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap
kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk
mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi
vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak.
Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek.
Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás
vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent
akaratodból.
Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba
fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És
ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó
orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával
enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre
kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de
biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk
a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés
testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál
fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér
minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem,
legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész
bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És
felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj
a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük.
Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod
világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek,
hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj
közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel,
egy szép Karácsonnyal.
Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok
szeretettel, Csaba testvér
(elet-ter.eu)
|
