vissza a főoldalra

 2013.12.06. 

In memoriam Csurka István

Csurka István: A tiltás, tűrés, támogatás rendszere

Németország nyugati része pedig, miután már semmilyen ellensúly, védelem és ellenállás nem volt a szovjet terjeszkedés ellen, Marshall-segélyt kapott és megengedték neki a szociális piacgazdaságot, amely csodálatosan gyors és hatalmas megerősödést, gazdagodást jelentett és az Odera folyónál megtorpantotta a bolsevizmust. De a német felvirágzás egy másik, Európán kívüli folyó mentén is hathatósan éreztette hatását: a Jordán mindkét partján. A német jóvátétel kárpótolta és felépítette a negyvennyolcban megalakult zsidó államot.

Adva volt tehát két zsarnoki, népirtó rendszer, a zsidóellenes náci és a minden népet gyilkoló, vad, ázsiai, zsidókat is üldöző sztalini. Roosevelt és köre ezt, a rosszabbikat választotta szövetségesül és ennek a döntésnek a következményeit még ma is nyögi a világ. Legjobban mi, magyarok.

A faj kérdése sem a németek révén került ismét a történelemalakítás gyújtópontjába, hanem a cionizmussal. 1948-ban létrejött egy állam, amelyet vallási és faji összetartozás állított össze, amely egy akkor már több évtizedes cionista küzdelem vívott ki. Terror és erőszak.

Az alapítók többsége Oroszországban született. Ez az állam kapott horribilis kárpótlást néhány évvel később a vesztestől, Németországtól, amellyel hadban nem is állt soha, hiszen a háború idején nem is létezett. Legfeljebb nyilatkozatokkal vett részt a háborúban és a hadviselő angol gyarmati hadsereggel küzdött. A zsidók németek általi kárpótlásának semmi más alapja nem volt, mint hogy lakói és újonnan betelepülői fajilag zsidók és Európában a németek üldözték őket.

Íme, a marxi, talmudista dialektika diadala: felépítek egy rendszert Európában, amelyben üldözöm, tiltom a fajnak még a gondolatát is, internacionalizmust erőszakolok rá és ezeknek a népeknek a munkája verítékével támogatok egy fajt, az egyetlen fajt, amely létezhet. Akár háború sújtotta, akár háború által nem érintett térségekből érkeztek régi-új hazájukba a zsidók, üldözöttként érkeztek. Kétezer évvel korábban szórták szét őket a rómaiak. Elkezdték módszeresen irtani és kitelepíteni az őslakos palesztinokat. 1954-et írunk itt, Európában. Zsidó időszámítás szerint már több mint négyezret. A hatmillió zsidó áldozat száma, a jóvátétel alapja és a bűnös népekre, mint elkövetőkre kirovandó büntetés alapja. Semmilyen számháborúba bele nem menve megállapítjuk, embertelen körülmények között, soha nem igazolható módon kegyetlenül és valóban büntetést érdemlő módon, megbocsáthatatlanul gyilkolták meg őket. Nem a felmentésről beszélünk tehát, és senkit, egyetlen rendszert sem kívánunk mentegetni. A második világháborúnak azonban 59 millió áldozata van, s mind ember, Isten teremtménye.

A hatmillió áldozat szinte mindegyikének a németek és a magyarok nyakába varrása egyszerűen nem igaz. Politikai bűntett. Nem akkora, mint a meggyilkolásuk, hanem egy nagyon tudatos politikai cél eléréséért folytatott világrendezés első és legfontosabb lépése. Nem csupán arról van szó, hogy ezután kell jóvátételt és kárpótlást fizetni, hanem arról is, hogy ez a bűn határozza meg az elkövető nemzetek államformáját, lehetőségeit, első- vagy másodrendűségeit. Az amerikai gazdasági és katonai fölény által támogatva rendező elvvé változik, megszabja, ki és hogyan lehet kormányfő, mit engedhet meg magának, milyen politikai és társadalmi rendszert gondolhat el a saját nemzete számára. A világrendezés uralomra jutott, kifejlett állapotában pártokat alapít, éltet és szüntet meg, választási rendszereket teremt, országokat irányít, megszabja, kiből mi lehet, kiből lehet valaki és kiből semmi. Ez maga a keresztényellenesség és az úgynevezett zsidó–keresztény párbeszéd kora, amelyben a zsidóság beszél, a kereszténység hallgat. A bűnösnek kikiáltott népek egész állami és társadalmi életének alapszabálya, a kiválasztás alapelve. A kultúra irányításának egyoldalú birtoklása, a tömegkultúra saját politikai céljaikra való felhasználása, a tömegtájékoztatás birtoklása, akár kapitalista, akár állami fennhatóság révén, a gazdasági és pénzügyi irányító helyek és a bankok birtoklása, beleértve a nemzeti bankokat is.

A tiltás, tűrés, támogatás.

Ez a világrend a liberális hegemónia világrendjében jött létre, mert a liberalizmus oldotta fel a nemzetállamot és gyengítette meg a keresztény egyházat, amelyek a bűnös népek számára felmentést vívhattak volna ki a kollektív bűnösség alól és a felelősség igazságos megosztását is elérhették volna. A liberalizmusnak ebben a korban két kedvezményezettje volt, a zsidóság és a bolsevizmus. A bolsevizmus által elkövetett bűnöket, népirtásokat, köztük zsidóirtásokat is azért nem lehetett felmérni, megállapítani és megbüntetni, mert megosztotta volna a felelősséget a bűnös népek, a jóvátételt fizető társadalmak és a kedvezményezett bolsevisták között. Márpedig a bolsevizmusra, ha változott formában is, szüksége volt a liberalizmusnak az egész korszakban. Amikor a bolsevizmus mint rendszer már fenntarthatatlan volt – hatalmat, pénz és tőke fölötti rendelkezést kapott a volt bolsevista –, előretört a gátlástalan ember, és az új burzsoáziákban szépen összekeveredett a liberális polgárral. Most már mindkettejük alapragaszkodása, origója az új rendszer és ennek segítségével a hatalom megtartása. Aki nem ismeri el az új rendszer módszereit, azt üldözni kell. Ma már ennek a rendszernek felső kasztja kizárólag politikailag korrektekből állhat. Ma, amikor mindenki az, aminek vallja magát, nagyon nehéz megállapítani, hogy valójában ki hová tartozik. Ezt ma már csak a kiválasztás legfelsőbb körébe tartozó vezetők tudják, akiknek számítógépeiben minden genetikai adat szerepel, mint egy telivér méneskönyvben. Így fordulhat elő, hogy egyes telivéreknek megengednek antiszemitának látszó kilengéseket, cikkeket, könyveket és ezek elkeveredhetnek néhány becsületes zsidó íróval, tudóssal, aki leleplezi ezt a faji mítoszt. Egyes telivéreknek Magyarországon pedig még az is meg van engedve, hogy szélsőjobboldali pártot szabadítson rá a magyar társadalomra. De ez egészen más történet, most nem tartozik ide.

Mert most más a kérdés. Most az a kérdés, hogy a liberalizmus világának összeomlásakor, a magyar- és keresztényellenes világrend végóráiban a magyar értelmiség, középosztály és pártjai miért nem leplezik le, személyre, szóló konkrétsággal, tényszerűséggel ezt a kétségtelenül magyar- és keresztényellenes, igazságtalan helyzetet. Miért öltik fel a politikai korrektség maszkját? Miért nem nevezik nevén a tényeket? Miért uralkodik hazánkban a gyávaságnak az az állapota, amelyet Molnár Tamás leírt és amit idéztem. Miért fogadják el még a legjobbak is, hogy a magyar szabadságért csak a személyes tények elhallgatásával, csak az ellenség megszabta feltételek között lehet küzdeni? Aki a lelke mélyén egyáltalán nem antiszemita, miért fogadja el, hogy ha kimond bizonyos tényeket, automatikusan antiszemitává lesz, és jár neki az a büntetés, amit igazságtalanul szabnak ki rá?

A magyar középosztály, a magyar értelmiség legjobb nemzeti-polgári erői mögött óriási irodalmi, tudományos, művészi teljesítmény van. Sok-sok kiváló tehetségnek, tudósnak, történésznek és művésznek óriási a hozzájárulása a jelenkori magyar kultúra fenntartásához, mégis a dolgok, tények, személyek és célok megnevezése nélkül ez a küzdelem és ez a teljesítmény csak fél értékű. Most pedig már útjában áll a magyar megmaradásnak. Mert egyszerűen arról van szó, hogy kézbe veszi-e a magyarság a hatalmat Magyarországon, vagy sem. És a hatalmat nem lehet felerészben, tessék-lássék alapon, részlegesen kézbe venni, hanem csak mindenestül. Nyilvánvalóan nem arról van tehát szó, hogy valaki itt üldözni akar bárkit azért mert ennek vagy annak született, és ki akarja telepíteni őket a hazájukból, amelybe nagy rajokban érkeztek meg a tizennyolcadik század végétől a tizenkilencedik század egész folyamán. Csupán arról van szó, hogy megvalósulhat-e egy burkolt és ugyanakkor brutális uralom a magyarság fölött és elvezethet-e ez a magyarság földjének elvesztéséhez, kultúrájának elapadásához, kihalásához? Nyilvánvalóan nem.

A magyar elgyávulásnak hosszú története van. Útját siralomházak, akasztófák, emigrációra kényszerítések, málenkij robotok, Gulágra elhurcolások és megtorlások jelzik. Felmentés tehát életféltés miatt mindig van. Az a felmentés viszont, hogy mindenki hallgatott és senki soha nem figyelmeztetett, nincs meg. A bolsevizmus eredendően zsidó voltára Henry Fordtól Szolzsenyicinig számos szerző figyelmeztetett, köztük zsidó szerzők is. A magyarországi bolsevizmus hasonló eredetére magyar szerzők sora figyelmeztet és ezt hatvanéves tapasztalati tények is igazolják.

Láttuk – írta Lendvai – az alsóbbrendű fajnak teljes ressentimentjával folytatott harcát, láttuk valamennyi álorcáit, láttuk görögtüzesen Kossuth-imádó és céltudatosan Széchenyi-sülylyesztő, a Cion felé kegyetlenül chauvin és a magyarság felé bomlasztóan nemzetközi, a magyar faj elhulló, megromlott, leszáradt egyedeivel híven cimboráló és a kemény gerincűeket irgalmatlanul összeropogtató, ma börzei szempontból háborúra uszító és vad nacionalista, holnap gazul pacifista és vereségpárti, ma radikális, holnap szociáldemokrata, holnapután kommunista, de az ázsiai sivatagtól százszor megérdemelt ghettón, az öszszeharácsolt milliókon és minden sárga és vörös foltokon át az idők végezetig egy és változatlan Szíriait. Láttuk a rothadásnak vele kötött szent szövetségét, le egészen Károlyi Mihályig és budapesti csatornák népfönségéig. Láttuk a kereskedelmi banditaság, a telhetetlen Hochkapitalismus, az irodalmi és sajtóbeli önimádat, a magzatelhajtás és lélekirtás, a színházi kerítés, a háborús rablás és kereszténygyilkolás és hazaárulás démoni arányait. S láttuk mindennek megsegítéséül a vak Tisza-magyarságnak öldöklő liberalizmusát, amely a lét versenyében minden előnnyel őket könnyítette és minden teherrel a magyar fajt rakta meg…

Nem folytatom az idézést, mert az 1920-ban írt bevezető minden mondata éget. Ma is minden így történik, és a magyarság tűr. A rendszerváltásnak és a magyar megmaradásnak egyetlen alapfeltétele van: az, hogy a teljes magyarság, a magyar nép megtudja a teljes igazságot. A sukorói kaszinóépítési botrány mögött nem a cigánybűnözés húzódik meg, hanem Estée Lauder és a Zsidó Világszövetség. Ez tény. Ismertessük tehát a tényekkel a magyar nemzetet. Hagyjuk abba a mellébeszélést, a fedőszavakkal és érthetetlenségekkel való szólásokat, a meghunyászkodást. Már ugyanis akkor, ha tényleg meg akarunk maradni.

(Elhangzott 2009 novemberében)