|
 2013.12.06.
Több
támogatás jut a tanyás és aprófalvas kistérségek fejlesztésére
725 művelődési házat és több mint 750 templomot újítottunk
föl a vidékfejlesztési programokból
A tanyás és aprófalvas
kistérségek fejlesztését közös programmal támogatja a Vidékfejlesztési
Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. 10 milliárd
forintos pályázatot hirdettek meg november 25-étől a kistelepüléseken,
illetve a tanyákon élő emberek életminőségének javítására.
Szerkesztőségünk vendége V.Németh Zsolt vidékfejlesztésért
felelős államtitkár.
Az elmúlt 3 év alatt mit sikerült fejleszteni a tanyás,
aprófalvas kistérségekben? Ezt azért is kérdezem, mert nem a
földművelésügy, hanem a vidékfejlesztés szerepel a minisztérium
nevében.
–Valóban három évvel
ezelőtt olyan váltás történt, hogy a dominánsan csak az agráriumra
koncentráló szaktárca Vidékfejlesztési Minisztériummá
alakult, amely a vidéki élet valamennyi szegmensére, aspektusára
összpontosít. Néhány jellemző adat erre: az elmúlt három
esztendőben 725 művelődési házat és több mint 750 templomot
újítottunk föl csak a vidékfejlesztési programokból. Amiben
áttörés is tapasztalható az, hogy a helyi termék piacra jutását
több jogszabállyal – törvénnyel, miniszteri rendelettel –
segítettük. Tehát a vidékfejlesztési programoknak köszönhetően
egyre több a vidéki, kistermelői piacok száma. A tanyákon való
megmaradást több minden segíti, így az építészeti szabályok
változása is, például eddig a helyi termékek piacra jutását
segítő kereskedelmi célú épületet nem lehetett tanyán felépíteni.
Az európai uniós támogatásokból finanszírozott tanyafejlesztési
programoknál is a tanyán élést, az ott folyó gazdálkodást
segítettük. A fiatal gazdákat érintő pályázatoknál pedig a
tanyán és az aprófalvakban való gazdálkodás többletpontot
jelentett. Az agrárkörnyezet-gazdálkodásban pedig kifejezetten
tanyagazdálkodási programot is megjelöltünk és beindult a
tanyabuszok rendszere is. A hazai forrásokkal együtt a 20 milliárdos
nagyságrendet is eléri, amit a tanyákon élőkre, gazdálkodókra,
a fejlesztésre fordított a kormányzat.
10 milliárd forintos pályázatról olvasok.
Eddig volt-e ilyen nagy volumenű összegű pályázat a tanyákon
élők életminőségének megsegítésére?
–Esetünkben a nem városi
státuszú, 5000 lélekszámnál kisebb települések pályázhattak.
Hasonló nagyságrendben volt már arra példa, hogy tanyagondnoki
gépkocsik vásárlása megtörténjen. Lehetőséget biztosítottunk
az öt évnél idősebb tanyagondnoki gépkocsik cseréjére. Továbbá,
a pályázat újszerűsége, hogy a vidéki bűnmegelőzésre, a közbiztonság
javítására is volt mód a programok révén. A vidékfejlesztési
program segítette már a prevenciót a térfigyelő kamerák kiépítésére
vonatkozó pályázattal, de most a polgárőr egyesületek számára
akár terepjáró gépkocsi beszerzését is lehetővé tesszük
100%-os támogatással. Sőt vidéki kulturális egyesületek is pályázhatnak.
Csak erre a vidéki közlekedést segítő programra személygépkocsik
esetében nettó 3,5 millió forintra, 5 millió forintra terepjárók,
és 10 millió forintra mikrobuszokra lehet pályázni –
minderre 6 milliárd forintot szánunk. A program másik eleme,
hogy folytatni szeretnénk a vidéki közösségi épületek felújítását
az elmúlt projektek tapasztalatira építve. Nehézséget okoz némely
esetben a foglalkoztatási kötelezettség biztosítása egy
kistelepülésen, ezért ezt eltöröltük, és nettó 25, illetve
30 millió forintot adunk a művelődési házak és közösségi
épületek felújítására – ez is 100%-os támogatás –, attól
függően, hogy a könyvtári szolgáltatást is magába
foglalja-e az intézmény.
Felvetődik a kérdés, hogy a tanyán élők mennyire tudják
azt, hogy miként is kell egy pályázati űrlapot kitölteni,
hiszen eddig nem igazán foglalkoztak ilyen dolgokkal?
–Biztos vagyok benne, hogyha maga a pályázó nem is
ért az űrlapok kitöltéséhez, de gyermeke, unokája segít
neki, s már az önkormányzatokhoz kapcsolódó e-Magyarország
pontokban biztosítottak az infrastrukturális feltételek. A
tanyafejlesztési programmal kapcsolatban sem tapasztaltunk jelentős
kritikát az elektromos beadás kapcsán. Tehát egyre
többen férnek hozzá, és használják a pályáztatás
ezt a formáját..
A pesti, nagyvárosi emberek körében még mindig él egy
előítélet a tanyasiakkal szemben. Műveletlennek is mondják őket.
Mit lehet tenni a sztereotípia megszüntetése érdekében?
–Számos jó példát láthatunk a falu-város
kapcsolat megerősödésére, ennek a viszonynak harmonikussá tételére.
A helyi termékek jelentik a legfontosabb kapcsolatot. Volt olyan
eset - magam is jelen voltam – amikor lakótelepeken élőket
vitték le autóbusszal arra az alföldi tanyára, ahonnan az ott
élők termékeiket szombatonként fölviszik a piacra. Így a városi
ember megismerhette azt a kultúrát, környezetet, ahonnét a
terméket fogadják. A termelői piacok elterjedése is segít
azon, hogy megszűnjön a városiak előítélete a falun lakókkal
szemben. Emellett szólni kell a falusi, tanyasi turizmusról is,
hiszen egyre többen és egyre szívesebben látogatják meg a vidéki
Magyarországot, és néhányan kedvet kapnak így a gazdálkodáshoz.
Ma már nehéz egy szorosan beépített faluban nagyobb állattartó
telepet létesíteni, mert idehaza az a jellemző, hogy ez az elmúlt
évtizedekben nem volt nálunk megszokott jelenség. Így
helyesebb is az, ha az állattartó telepek elkülönülnek, és
ezért támogatjuk azt, ha valaki tanyára szeretne költözni.
Mindezzel a pályázattal elérhető-e az, hogy a tanyákról,
az aprófalvakról ne költözzenek el a fiatal generáció
tagjai?
–Ehhez intézkedések sorozata és hosszú évek munkája
szükséges, de bízom benne, hogy a tanyákról kevesebb fiatal költözik
a nagyvárosokba. Bizalmam azon is alapszik, hogy egyre javulnak
az infrastrukturális feltételek, s ma már számos olyan szolgáltatás
elérhető a legkisebb faluban is, amihez eddig utazni kellett, s
maga a környezet minősége is felértékelődik. Sok olyan értelmiségi
foglalkozás is létezik, amelyhez nem szükséges naponta bejárni
a munkahelyre. Emellett lényeges, hogy olyan agráriumot támogassunk,
ahol egyre jobban nő a foglalkoztatottak létszáma, ezért lényeges,
hogy a növénytermesztés irányából a munkaerő igényesebb állattenyésztés
és kertészet irányába próbáljuk meg átalakítani a magyar
mezőgazdaság szerkezetét. Az agráriumon kívüli vidéki
munkahelyek teremtésére szintén figyelmet fordít a következő
EU-s időszak programja is. S ahol már látszik a változás, az
a falu társadalmi életének a fejlődése: az egyesületek, a
hagyományőrző körök a reneszánszukat élik.
A másik témánk: Magyarországon 150 év után 2010.
szeptember 27-től szabaddá vált a magán pálinkafőzés. A 640
magyarországi bérfőzdében is jövedéki adó kötelezettség nélkül
lehet előállítani korlátozott mennyiségben -
86 liter
50 fokos - párlatot. A szabad pálinkafőzés kedvezett a gyümölcstermelőknek
is?
–Amikor ez a döntés megszületett, az nagyfokú
szabadságérzetet hozott magával, de mi mindezt vidékfejlesztési
célzattal hoztuk meg, mert a pálinkafőzés még az élő hagyományok
körébe tartozik. A környezetünkben megtermelt gyümölcs
hasznosítása értékmentést és értékteremtést is jelent. Évtizedekig
a pálinkafőzés illegálisan folyt, ami fenntartotta ugyan a
hagyományt, de annak szerves fejlődését nem szolgálta, hiszen
sem az eszközök, sem az ehhez kapcsolódó tudás nem került
felszínre. Nyíltan nem tudták megosztani egymással az emberek
a tapasztalataikat, és arra sem volt mód, hogy tanfolyamokon tanítsák
magánembereknek a pálinkafőzés tudományát. Ez minőségi
visszaesést jelentett. Most azt tapasztalhatjuk, hogy azokban a
falvakban, ahol még pálinkafőző készülék kiállítást is
rendeztek, körülbelül 100 ember vesz részt a pálinkafőzési
tanfolyamon. A házi, otthoni pálinkafőzés pedig hiánypótló,
hiszen kis mennyiségben nem fogadják be a nagy pálinkafőzdék
a gyümölcsöt. Nagyon érdekes, hogy a magán pálinkafőzés
szabaddá válása a tájfajták, olyan régi gyümölcsfajták
felé irányította a figyelmet, amelyek kipusztuló félben
voltak. Egy zalai, vagy vasmegyei szőlőhegyen húszféle körtefát
ismernek, és gyűjtenek össze olyan tájfajtákat, melyek
igencsak ritkák. Az is kimutatható, hogy a faiskolákban megélénkült
az érdeklődés a különböző gyümölcsfák iránt. Tehát
olyan értékmentő funkcióról van szó, ami ráirányítja a
figyelmet az öngondoskodásra. A pálinkafőzés az ősi paraszti
kultúrának egyik utolsó eleme, s ezért fontos a fennmaradása.
|
