vissza a főoldalra

 

 

 2013.12.30. 

Főegyházmegyei intézmény kapta az Év Levéltára díjat

Arra kerestük a választ, miként tudunk megfelelni a „digitális világ” elvárásainak

A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár lett 2013-ban az Év Levéltára kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseképpen. A díjat Halász János, az EMMI kultúráért felelős államtitkára adta át a Magyar Nemzeti Levéltárban november 27-én.

 Tavaly az Év Kutatóhelye Díjat kapták meg a Magyar Családtörténet Kutató Egyesülettől, idén pedig az Év Levéltára elismerést a Magyar Levéltárosok Egyesületétől. Mit jelent önök számára ez az utóbbi díj? – kérdezem dr. Lakatos Andortól a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetőjétől.

 – Engedje meg, hogy egy hasonlattal éljek: az előbbi volt a közönségdíj, a mostani pedig a szakmai. A jelenlegi elismerést a levéltáros szakmától kaptuk, ami annak a jele, hogy értékelik azt a nyitást, amit a kutatóink felé tettünk. A háttérben az elmúlt öt esztendő útkeresése áll. A levéltárakat gyakran „falakon túli, elzárt világként” szokás emlegetni. Mi arra kerestük a választ, miként tudunk megfelelni a „digitális világ” elvárásainak. Így arra törekedtünk, hogy a nálunk föllelhető írásos forrásokat digitalizáljuk, és internetes kutatási lehetőséget biztosítsunk a honlapunkon keresztül. Így a kutatók tevékenysége bizonyos értelemben korlátok nélkülivé válik úgy térben, mint időben. Ezt a szolgáltatást nagyon sokan használták, és ez eredményezte azt, hogy jelentős forgalmunk lett. Több mint 1 millió digitális fölvétellel rendelkezünk, és megfeleltünk annak a társadalmi igénynek, hogy legtöbben a családkutatás – szinte mindenki a gyökereit keresi –, a helytörténet – a XIX. század végéig az emberek életét a helyi közösség határozta meg – iránt érdeklődnek. A források gyűjtése során fölkerestük a vidéki plébániákat, és az anyakönyveken túl az „elfekvő iratokból” is válogattunk, innen származnak a különféle jegyzőkönyvek, a népesség-összeírások, a helyi egyesületek naplói. Korábban is lehetett jó segédletekkel és szakmai munkával növelni egy levéltár forgalmát, de az internetes technika nélkül ilyen mértékű növekedés elképzelhetetlen lett volna. Amíg csak személyesen ültek be a kutatószobáinkba az érdeklődők, addig évente 250 kutatási esetet regisztráltunk Kalocsán. Az internetes kutatás esetében viszont tízezer fölötti ez a szám. Naponta hozzávetőlegesen harminc kutató dolgozik a rendszerben, és 6000 képet lapoznak, böngésznek. Azt is ki kell emelni, hogy a digitális átállással az a dolgozó réteg is megjelent kutatóként, aki munkaidőben nem tudott személyesen eljönni hozzánk; viszont az esti órákban, szabadidejükben már felkeresik honlapunkat. A digitális képek böngészésén túl teljes szövegű anyakönyvi adatbázisunk Kalocsa és szállásai népességéről már nemcsak a családkutatók munkáját segíti, ez az adatbázis új dimenziókat nyit a további tudományos kutatások, statisztikai-tartalmi vizsgálatok szempontjából.

 Mindössze ketten dolgoznak főállásban a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban. Hogyan győzik a sok munkát?

 – A kőlevesről szóló mese jut ilyenkor az eszembe, amikor „ha nem látnak vendégül sehol – mondotta a legény–, majd főzök magamnak kőlevest”, s végül leleményességgel egy finom ételt készítenek el sokak segítségével. A digitalizáláshoz sok helyen nagy pénzösszegeket rendelnek, de nálunk a gyűjteményi költségvetési keretek nem igazán növelhetők. Mi azt a módszert választottuk külföldi példák alapján, hogy olcsó munkaerővel valósítjuk meg elképzeléseinket. Nálunk a közmunkaprogram volt az egyik fontos tényezője a projekt megvalósításának. Digitalizáló-fényképező munkatársakat kaptunk, akik nagyon szorgalmasan, jól végezték munkájukat. Sőt a rehabilitációs programba is bekapcsolódtunk, és többen otthonról az internet segítségével végzik a digitalizálást. Közösségi munkában diákok is dolgoznak nálunk – mert az érettségihez szükséges az ilyen tevékenység –, akik számára ez nagyon érdekes feladat, hiszen közben kutathatnak is. Így jelenleg különféle formában, általában részmunkaidőben 15 fő segédkezik nekünk.

 A nyertes 350 000 forintos jutalmát a Nemzeti Kulturális Alap biztosította. Mire fordítják ezt az összeget?

 – Ez az összeg azt a célt szolgálja, hogy bemutatkozhassunk a szakma számára, kiemelve díjazott tevékenységünket. Így egy kis alkalmai kiadványt, füzetet jelentettünk meg intézményünkről, melynek PDF-változatát honlapunkon is közöltük. Ezenkívül bemutatkozó rövidfilm készítésére is lehetőségünk nyílt. Az elmúlt hetekben fölkerestük partnereinket, kutatóinkat, támogatóinkat, s az interjúkon túl képileg is megidéztük azt a világot, amelyben élünk és dolgozunk. Természetesen ez a film is elérhető lesz a honlapunkon, mivel az a célunk, hogy ezekhez az információkhoz széles körben, a levéltáros szakmában és a kutatók világában is hozzáférjenek.

 

Medveczky Attila