|
 2013.12.30.
Főegyházmegyei intézmény kapta az Év
Levéltára díjat
Arra kerestük a választ, miként tudunk megfelelni a „digitális
világ” elvárásainak
A Kalocsai Főegyházmegyei
Levéltár lett 2013-ban az Év Levéltára kiemelkedő szakmai
tevékenysége elismeréseképpen. A díjat Halász János, az
EMMI kultúráért felelős államtitkára adta át a Magyar
Nemzeti Levéltárban november 27-én.
Tavaly az Év Kutatóhelye Díjat kapták meg a Magyar
Családtörténet Kutató Egyesülettől, idén pedig az Év Levéltára
elismerést a Magyar Levéltárosok Egyesületétől. Mit jelent
önök számára ez az utóbbi díj? – kérdezem dr. Lakatos
Andortól a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetőjétől.
– Engedje meg, hogy egy hasonlattal éljek: az előbbi
volt a közönségdíj, a mostani pedig a szakmai. A jelenlegi
elismerést a levéltáros szakmától kaptuk, ami annak a jele,
hogy értékelik azt a nyitást, amit a kutatóink felé tettünk.
A háttérben az elmúlt öt esztendő útkeresése áll. A levéltárakat
gyakran „falakon túli, elzárt világként” szokás
emlegetni. Mi arra kerestük a választ, miként tudunk megfelelni
a „digitális világ” elvárásainak. Így arra törekedtünk,
hogy a nálunk föllelhető írásos forrásokat digitalizáljuk,
és internetes kutatási lehetőséget biztosítsunk a honlapunkon
keresztül. Így a kutatók tevékenysége bizonyos értelemben
korlátok nélkülivé válik úgy térben, mint időben. Ezt a
szolgáltatást nagyon sokan használták, és ez eredményezte
azt, hogy jelentős forgalmunk lett. Több mint 1 millió digitális
fölvétellel rendelkezünk, és megfeleltünk annak a társadalmi
igénynek, hogy legtöbben a családkutatás – szinte mindenki a
gyökereit keresi –, a helytörténet – a XIX. század végéig
az emberek életét a helyi közösség határozta meg – iránt
érdeklődnek. A források gyűjtése során fölkerestük a vidéki
plébániákat, és az anyakönyveken túl az „elfekvő iratokból”
is válogattunk, innen származnak a különféle jegyzőkönyvek,
a népesség-összeírások, a helyi egyesületek naplói. Korábban
is lehetett jó segédletekkel és szakmai munkával növelni egy
levéltár forgalmát, de az internetes technika nélkül ilyen mértékű
növekedés elképzelhetetlen lett volna. Amíg csak személyesen
ültek be a kutatószobáinkba az érdeklődők, addig évente 250
kutatási esetet regisztráltunk Kalocsán. Az internetes kutatás
esetében viszont tízezer fölötti ez a szám. Naponta hozzávetőlegesen
harminc kutató dolgozik a rendszerben, és 6000 képet lapoznak,
böngésznek. Azt is ki kell emelni, hogy a digitális átállással
az a dolgozó réteg is megjelent kutatóként, aki munkaidőben
nem tudott személyesen eljönni hozzánk; viszont az esti órákban,
szabadidejükben már felkeresik honlapunkat. A digitális képek
böngészésén túl teljes szövegű anyakönyvi adatbázisunk
Kalocsa és szállásai népességéről már nemcsak a családkutatók
munkáját segíti, ez az adatbázis új dimenziókat nyit a további
tudományos kutatások, statisztikai-tartalmi vizsgálatok
szempontjából.
Mindössze ketten dolgoznak főállásban a Kalocsai Főegyházmegyei
Levéltárban. Hogyan győzik a sok munkát?
– A kőlevesről szóló mese jut ilyenkor az eszembe,
amikor „ha nem látnak vendégül sehol – mondotta a legény–,
majd főzök magamnak kőlevest”, s végül leleményességgel
egy finom ételt készítenek el sokak segítségével. A
digitalizáláshoz sok helyen nagy pénzösszegeket rendelnek, de
nálunk a gyűjteményi költségvetési keretek nem igazán növelhetők.
Mi azt a módszert választottuk külföldi példák alapján,
hogy olcsó munkaerővel valósítjuk meg elképzeléseinket. Nálunk
a közmunkaprogram volt az egyik fontos tényezője a projekt
megvalósításának. Digitalizáló-fényképező munkatársakat
kaptunk, akik nagyon szorgalmasan, jól végezték munkájukat. Sőt
a rehabilitációs programba is bekapcsolódtunk, és többen
otthonról az internet segítségével végzik a digitalizálást.
Közösségi munkában diákok is dolgoznak nálunk – mert az érettségihez
szükséges az ilyen tevékenység –, akik számára ez nagyon
érdekes feladat, hiszen közben kutathatnak is. Így jelenleg különféle
formában, általában részmunkaidőben 15 fő segédkezik nekünk.
A nyertes 350 000 forintos jutalmát a Nemzeti Kulturális
Alap biztosította. Mire fordítják ezt az összeget?
– Ez az összeg azt a célt szolgálja, hogy
bemutatkozhassunk a szakma számára, kiemelve díjazott tevékenységünket.
Így egy kis alkalmai kiadványt, füzetet jelentettünk meg intézményünkről,
melynek PDF-változatát honlapunkon is közöltük. Ezenkívül
bemutatkozó rövidfilm készítésére is lehetőségünk nyílt.
Az elmúlt hetekben fölkerestük partnereinket, kutatóinkat, támogatóinkat,
s az interjúkon túl képileg is megidéztük azt a világot,
amelyben élünk és dolgozunk. Természetesen ez a film is elérhető
lesz a honlapunkon, mivel az a célunk, hogy ezekhez az információkhoz
széles körben, a levéltáros szakmában és a kutatók világában
is hozzáférjenek.
Medveczky Attila
|
