vissza a főoldalra

 2014.01.10. 

Európát most nemcsak gazdasági, hanem értékrendi válság is sújtja

Ennek ellenére a magyar európai nemzet, tehát megoldást kell találnunk arra a helyzetre, amibe a trianoni békediktátum alig száz éve belekényszerített bennünket

Az erdélyi magyar politikai pártoknak az a feladata, hogy a közösségnek erős brüsszeli képviselete legyen, ezért az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is koalíció létrehozását javasolja a 2014-es európai parlamenti választásokra. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerkesztőségünk kérdésére elmondta: európai kapcsolatrendszereinket úgy kell fejlesztenünk, hogy közben a magyar nemzetstratégiát képviseljük. 

A 2014-es EU-s választásokra az EMNP az erdélyi magyar pártok koalícióját javasolja. Ebből arra lehet következtetni, hogy külön-külön egyik pártnak sincs esélye arra, hogy listavezetője bejusson az Európai Parlamentbe? 

– Ez az egyik alapja a felvetésünknek, hiszen ha bármelyik párt, legyen az akár az RMDSZ, külön indul az európai parlamenti választásokon, akkor számolnia kell azzal, nem biztos, hogy eléri a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt. Főleg azért javasoltunk pártkoalíciót az európai parlamenti választásokra, mert ténykérdés: az az állapot, amely az 1990-es évek elejét jellemezte, miszerint egyetlenegy szervezetbe kellene tömöríteni az erdélyi politikai képviseletet, ma már nem lehetséges, és megkockáztatom, talán nem is hasznos. Az viszont lényeges, hogy a fontos stratégiai kérdésekben, főleg mikor a magyar ügyet kell megjeleníteni részben a román társadalom, részben Európa felé, az erdélyi magyar pártok egyeztetett álláspontot képviseljenek. Az európai parlamenti választásokon való sikeres szereplés fontos, mert az európai parlamenti képviselet, ha jól használjuk, eszköz mind a közömbös Európával szemben, mind a központosított, homogenizáló román nemzetállammal való küzdelmünkben. Közös ügyünket, az autonómia kérdését az Európai Unió intézményeiben is meg kell jelenítenünk. Ez pedig csak összefogással lehetséges, különben esélyünk sincs, hogy megkapjuk a támogatást Európa jobbik, demokratikusabb, “európaibb” felétől. 

Létezhet-e technikai akadálya az összefogásnak? 

– Sem jogi, sem technikai akadálya nincs a magyar pártok összefogásának, hiszen a választási törvény nem ír elő megemelt küszöböt a pártkoalícióknak; ugyanúgy öt százalék szükséges, mint az egyedül induló pártok számára. Tehát az összefogást legfeljebb az erősebb politikai szereplő gőgje, arroganciája, vagy egyéb mögöttes érdekek akadályozhatják meg. A néppárt felhívása mögött nincs semmilyen mögöttes érdek, hiszen azt szeretnék, hogy olyan erős brüsszeli képviselete legyen az erdélyi magyarságnak, amely képes pozitív kiállásra késztetni az EU intézményeit a Kárpát-medence magyar közösségeinek autonómiája ügyében. Ehhez pedig nem pártkatonákra, hanem olyan emberekre van szükség, mint pártunk védnöke, Tőkés László, aki jelenleg is európai parlamenti képviselő. Kívülálló számára hihetetlennek tűnhet, mégis, vannak ma Erdélyben olyan – akár magyar – politikai érdekcsoportok, melyeknek képviselői őt onnan el akarják távolítani. De mindezen túl, érezzük választópolgáraink részéről azt az elvárást, hogy a nemzetstratégiai kérdésekben a magyar pártok vezetői kezdeményezzenek egymással párbeszédet és az elvi egységen túl “akcióegységet” is alakítsanak ki. Nagyon reméljük, hogy sikerül meggyőznünk a többi politikai szereplőt, hogy a koalícióban való indulás az egyetlen helyes út. 

Önök tehát a koalíció szükségességét hangoztatják. Milyen visszajelzését kaptak felhívásukra az RMDSZ-től? 

–Három héttel ezelőtt vitatták meg az RMDSZ döntéshozó testületében ezt a kérdést, s egyelőre elutasító választ kaptunk. Kelemen Hunor elnök úr azt jelentette be, hogy az általa vezetett párt külön akar indulni az EP-választásokon. Mindazonáltal, ezt a különutas elképzelést nem tekintem végleges válasznak, hanem a szokásos izmozás és politikai fegyvercsörgetés részének. Azt gondolják az RMDSZ vezetői, hogy mostani bejelentésükkel megfélemlítenek bennünket, vagy meggondolatlan lépésre kényszerítenek. Nem fog nekik sikerülni: mi továbbra is választási koalícióban, együttműködésben, az “akcióegység” kialakításában gondolkodunk.  

Javítson ki, ha rosszul tudom: egyes erdélyi, székelyföldi településeken az RMDSZ-es polgármesterek inkább gondolkodnak az összefogásban, és szükségesnek tartják a párbeszédet a többi magyar párttal, mint a vezetőik. 

–Azért, mert a települések polgármesterei sokkal közelebb vannak az emberekhez, s így jobban meghallják az elvárásaikat. Mindennapi munkájuk során szembesülnek azzal, hogy a választók nem szeretik a széthúzást az egész közösséget érintő kérdésekben. Tudjuk, hogy a különutasságnak vannak hívei az RMDSZ soraiban, nem is kevesen. Számukra ugyanis fontosabb a képviselet monopóliuma, mint maga a képviselet. Pontosabban számukra a képviselet, legyen az a Romániában vagy az európai parlamentben, nem nemzetstratégiai eszköz a magyar ügy érvényesítésében Bukarestben vagy Brüsszelben, hanem pártpolitikai fegyver a vélt magyar politikai versenytárs legyőzésére. Szeretném azt hinni, hogy még az RMDSZ-ben is azok a politikusok vannak többen, akik nem engedik, hogy a nemzetpolitikai érdekeket felülírják a szűkkeblű pártpolitikai szempontok. Bár az EP-ben a képviselők ideológiai alapon szerveződő pártcsaládokban szervezik munkájukat, mégis az a fontos, hogy képesek-e szakmailag felkészülten és hatékonyan képviselni nemzetük érdekeit. Gondoljunk bele, mit gondolhat rólunk, erdélyi magyarokról a világ közvéleményének egy kicsit is dolgainkra figyelő része, amikor azt látja, hogy egy olyan kaliberű képviselőt és történelmi személyiséget, mint amilyen Tőkés László, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnöke, rendszerváltó szerepe miatt a legismertebb magyar, egyes romániai magyar megmondó emberek nem szeretnének újra a jelöltek között látni az európai parlamenti választásokon. Sajnos vannak, akik szigorúan pártpolitikai kérdésnek tekintik az európai parlamenti választást, akik még talán azt is hajlandók megkockáztatni: inkább senki se képviselje az erdélyi magyarságot, de Tőkés László ne legyen ott az Európai Parlamentben. Mi ezzel a gondolkodásmóddal nem tudunk azonosulni, hiszen Tőkés Lászlót élő nemzetpolitikai intézménynek tekintjük, és fontosnak tartjuk, hogy a stratégiai kérdések ügyében szószólónk, elöljárónk legyen. Ezenkívül azt szeretnénk elérni, hogy autonómia törekvéseinkhez szerezzük meg azt a nemzetközi támogatást, amely nélkül céljaink nehezen valósíthatók meg. Ez egy igen lassú folyamat, hiszen látjuk: Európát nemcsak gazdasági, hanem értékrendi válság is sújtja. De a magyar európai nemzet, tehát európai megoldást kell találnunk arra a helyzetre, amiben a trianoni békediktátum alig száz éve belekényszerített. Európán keresztül vezet az út a nemzetegyesítés felé, ezért fontos számunkra az Európai Parlamentben való képviselet. Tudjuk, hogy az EU intézményei jelenleg a határmódosítás nélküli nemzetegyesítés kérdésében nemcsak közömbösek, hanem sokszor kettős mércével mérnek, és nem felénk húz a mérleg. Mindezek ellenére nem szabad engednünk többnyire jogos euroszkeptikus indulatainknak. Európai kapcsolatrendszereinket úgy kell fejlesztenünk, hogy közben a magyar nemzetstratégiát képviseljük.  

A közelmúltban beszéltem a VMSZ belgrádi képviselőjével, Varga Lászlóval, aki azt mondta, hogy különbséget kell tenni az euroszkepticizmus és az eurorealizmus között. Kimondta: tudják, hogy az EU intézményei mit válaszolnak például a felvidéki magyarságot ért jogsérelmekre, de hiba lenne ezért az integrációs tárgyalásokat ellenezni. Bizonyára a néppárt is így látja a helyzetet. 

–Nagyon fontosnak tarjuk, hogy az Európai Parlamentben hiteles személyek képviseljenek bennünket. Az más kérdés, hogy mi is elégedetlenek vagyunk az EU jelenlegi intézményeinek működésével. Ezért a Budapest által irányított magyar nemzetpolitika fontos feladata: vesse latba befolyását, hogy az EU reformja úgy következzen be, hogy az számunkra kedvező legyen. Tehát ebben a reformfolyamatban részt kell vennünk, s ebből a szempontból példamutató az Orbán Viktor által vezetett magyar kormány és diplomácia tevékenysége. Nem szolgai módon viszonyul az EU bürokratikus rendelkezéseihez, hanem kreativitást mutat föl, megpróbálja maximálisan kihasználni az adott mozgásteret, folyamatosan tágítva annak kereteit. Tudjuk, hogy nem az erdélyi autonómiatörekvések Európa legfontosabb problémája, számunkra viszont a közösségként való megmaradás garanciáját, az életet jelenti. Most még elegendő pillér áll rendelkezésünkre az erdélyi jövő építéséhez, de ha nem élünk a lehetőségünkkel, akkor szétesünk és beolvadunk a többségi tengerbe, elkótyavetyélve annak lehetőségét, hogy utódaink tovább gazdagítsák azokat az értékeket, amelyeket elődeinktől örököltünk. Az a dolgunk tehát, hogy a kedvezőtlen nemzetlebontó folyamatot megállítsuk és visszafordítsuk.

Medveczky Attila