vissza a főoldalra

 2014.01.10. 

Egy újság két eset

A New York Times egy éven át kutatja a magyarországi antiszemitizmust

A Hír Tv Mikuláskor bemutatta a lett Edvins Snore által jegyzett kiváló dokumentumfilmet, A szovjet sztorit. Karácsonykor a The New York Times bejelentette, hogy kérdőívek segítségével egy éven át kutatják a magyarországi antiszemitizmust.

A szovjet sztori végre lerántja a leplet a kommunizmusról és egyértelművé teszi, hogy a szándékos tömeggyilkosságot mint társadalomalakító módszert lényegében Karl Marx találta fel. Adolf Hitler már csak kisinasként adaptálta a még ma is elfogadható ideológusnak tartott Marx tanait. De mi köze ennek a The New York Times felhívásához? Nos, a filmben Snore egy rendkívül tanulságos, a The New York Timesban 1924-ben megjelent cikkre bukkant.

 The New York Times – 1924.

 1924-ben a New York Times rövid cikket jelentetett meg egy Németországban alapított új pártról, amire akkor senki nem figyelt fel. A Nemzetiszocialista Munkáspárt, amelynek Adolf Hitler támogatója és atyja, szilárdan hiszi, hogy Lenin és Hitler munkássága kiállja az összehasonlítást. Ki állította ezt? Egy bizonyos dr. Göbbels. A szónok megállapítása, miszerint Lenin a második legnagyobb ember világon Hitler után, s a különbség a kommunizmus és Hitler elvei között nagyon halovány, tömegverekedés tört ki sűrűn repkedő sörösüvegekkel.

Elképesztő. A jövendő náci propagandaminiszter, Göbbels nyíltan kijelenti, hogy Lenin kommunizmusa és Hitler elvei között igen halvány a különbség.

Mint a cikkben olvasható, ez nem vívta ki a potenciális szavazók tetszését, ezért a nácik taktikát változtattak. Korábbi propaganda plakátjaik eltűntek, és soha nem hirdették nyíltan hasonlóságukat a kommunisták tanaihoz. Belső köreikben a nácik és Hitler őszintébben beszéltek erről.

 George Watson a cambridge-i egyetem, Francoise Thom a sorbonne történésze és Vlagyimir Bukovszkij egykori orosz emigráns a filmben rendkívül érdekes adalékokkal árnyalja, sőt festi át az általánosan elfogadott képet, melyet a szovjet rendszerről és az azzal szimpatizáló baloldali emberekről ezidáig láthattunk.

 Vlagyimir Bukovszkij: Az emberek gyakran elfelejtik, hogy a német náci rezsim is szocialista alapokon nyugszik. A hivatalos elnevezésük is Nemzeti Szocialista Munkáspárt volt. A szocializmus egyik ágát képviselték. A szovjet szocializmus internacionalista elveket vallott, a német nemzeti alapokra épült. Ez a valóságban ugyanaz, csak kissé más értelmezésben.

Francoise Thom: A baloldal egy része támogatta Hitlert. A francia szocialisták egy része is szimpatizált Hitlerrel.

A közkedvelt brit író, Bernard Shaw is támogatta Hitlert a sajtóban. A baloldal nemcsak azért támogatta Hitlert, mert megtévesztette őket, hanem mert tudták, hogy ölni fog. Mondta, hogy ölni fog. Valójában ez volt az oka, hogy Hitlert támogatták.

George Bernard Shaw ír drámaíró: Ön is tud mondani legalább fél tucat embert, akik semmi hasznára nincsenek a világnak, akik több kárt okoznak, mint amennyit ők maguk érnek. Kérdezze meg őket, uram, asszonyom, volna kedves megindokolni a saját létezését? Ha nem tudja megindokolni, miért él, ha nem termel legalább annyit, amennyit fogyaszt, akkor nyilván nem használhatjuk társadalmunk rendszerét arra, hogy életben tartsuk. Mert az élete haszontalan úgy számunkra, mint a saját maga számára.

George Watson: Bernard Shaw hitt a kategóriák szerinti tömeggyilkosságban. Nem a faji alapon történő tömegmészárlásban, hanem a haszontalanok kiirtásában hitt.

A társadalom parazitáinak elpusztítása. Ez volt a marxista szocializmus célja.

George Watson: Egy londoni újságban egyenesen azt követelte a tudósoktól, hogy találjanak fel egy gázt.

Kérem a vegyészeket, fejlesszenek ki egy olyan gázt, amely humánus módon, azonnal és fájdalommentesen öl. Legyen halálos mindenképpen, de emberséges.

 A szovjet sztoriból tehát végre egyértelműen, mindenki számára befogadhatóan kiderült, hogy a XX. század nagy népirtásai, és ideológia alapú atrocitásai, köztük a zsidók elleni atrocitások valójában baloldali ideológiai alapon nyugodtak. Hitler és Lenin, majd Sztalin rendszerének azonosak a gyökerei.

És itt kapcsolódik a New York Times kérdőíve a filmhez. 1924-ben a New York Times a fentiek szerint beszámolt a Nemzeti Szocialista Pártról. 2008-ban Neil Genzlinger a lapban A szovjet sztoriról írt kritikája Felnagyított atrocitások cím alatt ledorongolja a hiánypótló alkotást, és állítja, hogy a film nem pártatlan. 2013-ban ugyanezen sajtóorgánum felméri az antiszemitizmust Magyarországon. Természetesen egy jobboldali kormány regnálása alatt, mely kormány számtalanszor és egyértelműen kiállt a nácizmus és a kommunizmus ellen.

Ebben az összefüggésben nyilvánvalóvá válik az objektívnek és mérvadónak bemutatott orgánum alapállása: Mi ez, ha nem hamisítás? Mi ez, ha nem a legócskább propaganda? Mi ez, ha nem Magyarország bemocskolása és a valóság eltagadása?

 The New York Times –2013.

 „Ha Ön zsidó származású és Magyarországon él, vagy élt az utóbbi időkig, kérem válaszoljon az alábbi kérdésekre” – ezzel a felütéssel indított útjára egy kérdőívet a New York Times. A lap mélységeiben szeretné vizsgálni a magyarországi antiszemitizmus problémáját.

A lap magyar zsidóktól szeretne hallani az antiszemitizmus problémájával kapcsolatos tapasztalatokról. A lap online felületén olvasható rövid tájékoztató szerint a válaszadókat a New York Times egy riportere megkeresheti további kérdésekkel.

Az egy éven át tartó vizsgálatot a többi között azzal indokolják, hogy „a magyar parlamentben az utóbbi években megjelent egy nyíltan antiszemita párt, erősítve a félelmet, hogy a kelet-európai országban nő a zsidókkal szembeni ellenérzés.”

csorja