|
 2013.02.01.
Helyreállt világrend
avagy Alföldi direktor függetlensége…
Csak nagyon
nehezen nyugszanak a kedélyek a Nemzeti Színház igazgatói
kinevezése körül. Jól jelzi ezt, hogy még szent Karácsony
napján is jelentek meg vélemények az ország első számú teátrumának
vezetőváltása kapcsán. Különösen tetszett az Alföldi és
Vidnyánszky: két férfi egy pályán című „esetleírás”,
amely az általam olvasottak közül egyértelműen a legjellemzőbb
ebben a témában. A Zappe László tollából napvilágot látott
írás, amely a Népszabadság online kiadásában jelent meg
december 25-én, tökéletes példázata mindannak, ami kultúrpolitika
kapcsán (is) a balliberális közgondolkodást jellemzi.
A két középpontban lévő személy, Alföldi Róbert
és Vidnyánszky Attila pályáját, művészi múltját értékeli
az írás. Bár fölöttébb kiérződik, hogy a szerző törekszik
fenntartani a pártatlanság látszatát, ez a legkevésbé sem
sikerül neki. A kezdeti közös „puncsolás” után, vagyis
amikor mindkettőjüket egyformán kiemeli, és nagy tehetségnek
írja le szakmailag, jön a fekete leves Vidnyánszkyra nézve.
Kiderül a cikkből,
hogy a két párhuzamosan futó, sikeres életpálya közül Vidnyánszkyé
akkor feneklett meg, amikor politizálni kezdett. A színpadon is,
a Szőcs Géza szövegkönyvére készített Liberté ’56-tal,
és a Teátrumi Társaság vezetésével is. Feladta függetlenségét,
és művészi függetlensége is sérült. Elveket vett magára,
rablóból pandúr lett. Míg korábban beregszászi színházával
a független társulatok módján kóborolt a magyarországi játszóhelyeken,
egyszer csak a független társulatok inkvizítoraként lépett
fel – írja Vidnyánszkyról Zappe.
Vagyis Vidnyánszky
azzal, hogy munkát vállalt Szőcs Géza felkérésére, feladta
politikai függetlenségét. Ezzel a véleménynyel persze önmagában
még nem volna baj, ha a cikk nem így folytatódna: Alföldi
ezzel szemben maradt, aki volt, független szellemként vezette a
Nemzeti Színházat is. Sokan vagyunk, akik emlékszünk még Alföldi
Róbert nem túl magasröptű szerepléseire a baloldal egyik jelképének
számító Heti hetesben, és sok-sok vele készült interjúra,
amelyben mély, egyértelmű balliberális elköteleződése
nagyon is tetten érhető volt.
A kettős mérce
tipikus, baloldali megnyilvánulása ez. Ha Vidnyánszky igent
mond Szőcs Gézának, az politikai elköteleződés és inkvizítorrá
válás, ha Alföldi beül a Heti hetes fröcsögő balliberálisai
közé, az csupán megőrzött szellemi függetlenség.
Zappe ír azért mást
is, amely ennél lényegesen figyelemre méltóbb. Alföldi otthon
van bárhol a nagyvilág színházaiban, operaházaiban, Vidnyánszky
csak kivételesen hagyja el megszokott csapatát, legfontosabb színészeit
többnyire viszi magával. (…) Alföldi nyíltan homoszexuális,
kozmopolita világfi, Vidnyánszky hatgyerekes családapa, pátriárka
típusú társulatvezető.
Bár minden kétségen
kívüli, hogy Zappe László Alföldi védelmében írja, amit ír,
valójában – akaratán kívül – mégis saját maga mondja ki
azt, hogy miért volt szükségszerű az igazgatóváltás a
Nemzeti Színház élén! Magyarország ugyanis – hála Istennek
– elsősorban nem a „kozmopolita, homoszexuális világfiak”
otthona, hanem a keresztény családapáké és családanyáké.
Nem vitatható persze, hogy az előbbi csoportosulásnak sem Alföldi
az egyetlen képviselője hazánkban, ám létszámuk – szerencsére
– a töredéke sincs a hagyományos párkapcsolatban és családmodellben
gondolkodó, nemzeti érzelmű többségnek!
Innentől kezdve
pedig az is egyértelmű, hogy egy elsöprő többségében
keresztény, hagyománytisztelő nemzet első számú színházának
élén eleve testidegen egy olyan direktor, akitől távol áll
minden, ami hagyományos értékrendű, nemzeti és magyar. Hogy
Vidnyánszky Attila szakmailag milyen igazgatója lesz a nemzet teátrumának,
majd csak ezután válik el. Ám hogy személyében alkalmasabb,
mint Alföldi Róbert valaha is volt, az egy pillanatig sem lehet
kérdés!
Kovács Attila
|
