vissza a főoldalra

 2013.02.08. 

A HIT által föltalálva
Hidegtálak és forró helyzetek

A Hit gyülekezetének hetilapjában a Hetekben szenzációsnak szánt írás jelent meg a közelmúltban. Már a címe is kellően figyelemfelhívó: Hidegtálak és forró helyzetek: interjú az egykori III/III operatív tisztjével. A felvezető szöveg szerint ez a mostani az első alkalom, amikor a gépezet ilyen magas rangú hivatásos résztvevője szólal meg. A szenzációhajhász interjú készítője Szlazsánszky Ferenc, aki mindenképpen kiérdemelte, hogy megemlítsük legalább az ő nevét, ha már a „magas rangú” egykori operatív tiszt egyetlen feltételt szabott: inkognitója megőrzését. Célszerű még idézni a felvezető rész legelső félmondatát: A Fideszről jelentő belsőkörös aktivista… Már ebből is gyanítani lehet, hogy politikai indíttatású ez az interjú. Na, gondoltam, lesz itt majd nagy durranás, ha már a „magas rangú hivatásos” a nevét sem merte adni a mondandójához.

Figyelmesen olvasgattam a terjedelmes irományt, hiszen lassan négy és fél évtizede az átlagosnál is jobban vonzódok az efféle titokzatos publikációkhoz. Végigolvastam egyszer, majd újból még odafigyelőbben. Nagyon röviden összefoglalva az a véleményem alakult ki, hogy nem csupán a „magas rangú hivatásosnak” az inkognitóját kellett volna gondosan őrizgetni, hanem a mondandóját is, az interjút, az egész irományt is nagyon mélyen konspirálni. Sok hasonlót olvastam már, de annyi sületlenséget összelapátolni, amennyit ebben a néhány oldalban sikerült, még egyetlen esetben sem tapasztaltam. Mint általában mindennek, meg van ennek is a magyarázata. A hiba elsősorban az interjú alanyában keresendő. Nem tudom, hogy a Hetek honnan kaparta elő ezt a „magas rangú hivatásost”, de az biztos, hogy ostobaságaival fájdalmas mélyütést vitt be a szerkesztőségnek.

Az első szembetűnő megállapítás az, hogy ez az óvatos konspirátor a hablatyolása során sokkal többet elárult magáról, mint amennyit szeretett volna. Már a legelső kérdésre adott válaszából kiderül, hogy hazugság a szerkesztőség részéről a „magas rangúként” történő bemutatása. Aki ugyanis azt állítja, hogy a főiskola elvégzése után kerültem … a nyolcvanas évek közepe felé a BRFK III/III-as osztályra, az semmiképpen sem lehetett, még 1990 januárjában, a belső elhárítás szétkergetésekor sem, „magas rangú”. Ez egy szemenszedett hazugság! Ő maga is elismeri vagy elszólja magát később, hogy csupán operatív tiszt volt mindvégig, amely pedig a legutolsó lépcsőfoknak számított az operatív grádics legalján. Felejtsük el tehát véglegesen ezt a „magas rangú hivatásossal” való kábítást.

De ha nem lennének az iménti árulkodó elszólások, akkor is nagyon hamar kiderülne, hogy az egykori operatív tisztecske a főiskola elvégzése ellenére igen gyengén volt eleresztve az állambiztonsági operatív ismereteket illetően, az elméletet, a gyakorlatot és a tapasztalatot is beleértve ebbe. Valamirevaló operatív tisztre azért valamivel több ismeretnek kellett volna ráragadni egy fél évtized eltelte alatt. Az a gyanúm, hogy a főiskolával való hivalkodás helyett a kék borítású – vörös diplomát fel sem tételezek – és kádárista címerrel ékesített diplomát célszerűbb lett volna 1989 végén elégetni a tűz martalékává tett dossziékkal együtt. Remélem él még Agócs István rendőr ezredes és tisztes kora ellenére jó egészségnek örvend. Ő volt a BRFK III/III Osztály vezetője az 1980-as évek közepén, korábban pedig egy ideig tanszékvezető a BM Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági tanszéken. Így tehát az anonim nyilatkozónak is osztályvezetője egy időben. Ha most olvassa egykori beosztottja handabandázását, biztosan elereszti hajdani kedvenc mondását: Hülyének születtél, s hülye is maradtál.

Természetesen nem szeretném, ha az a vád érne, hogy csupán általánosságokban vagdalkozok. Ezért álljon itt az orbitális ostobaságok néhány kiragadott iskolapéldája, az interjút tekintve a teljesség igénye nélkül.

– Azt állítja ez az ágrólszakadt egykori operatív tiszt, hogy megismerkedtem beütött informátorokkal. Fájlalom, de ez bizony így nem igaz. Ahhoz, hogy informátorokkal megismerkedjen valamicskével korábban kellett volna elkezdeni a szakmát, s nem az 1980-as évek derekán. 1972 után ugyanis az állambiztonsági operatív munkában már nem léteztek informátor minősítésű hálózati személyek.

– A nyilatkozónak minden kétséget kizáróan a belső elhárítás úgynevezett ifjúságvédelmi vonalán volt a beosztási helye. De miféle belső elhárító volt az, aki csak 89 júniusában, a Hősök terén tudtam meg, hogy kicsoda Orbán Viktor? Vagy lódít ez a pasas, vagy még az eddig gondoltaknál is sokkal jelentéktelenebb volt és tényleg csak futballhuligánokkal és sokadrangú kis zenekarocskákkal foglalkozott.

– Azt állítja ez az egykori III/III-as, hogy az utolsó nagyobb oszlatás a Lánchídnál volt 1988-ban. Soha nem voltam III/III-as, mégis tudom, és a szakmában mindenki tudta és tudja, de már szakmán kívül is tudják, hogy a Lánchídnál a tömegoszlatás – a lánchídi csata – 1986. március 15-én volt.

– Az újságíró kétkedő kérdésére, íme, egy újabb meglepő válasz: Márpedig nem lehetett beszervezni párttagokat. Most elárulok egy titkot, az inkognitómmal mit sem törődve: Az 1970–80-as években a kémelhárító operatív munka során magam is és a beosztottaim is annyi MSZMP tagot szerveztünk be, hogy hirtelen össze sem tudom számolni. Az 1970-es évek közepén személyesen foglalkoztattam egy olyan hálózati személyt – titkos megbízottat –, aki ugyanabban az időben egy budapesti fontos vállalatnál több MSZMP alapszervezet fölé rendelt pártbizottsági titkár volt, illegális kommunista és ellenálló múlttal. Volt persze egy ilyen irányú belügyminiszteri parancs az 1960-as évek közepétől, amellyel később már senki sem törődött, még maguk a belügyminiszteri utódok sem.

 Ha előbb nem, hát az emlékezetes „D-209”-es ügy kapcsán megtudhatta volna a tudálékoskodó interjúadó, hogy az SZT-állományú tiszteket nem beszervezték. Sem hidegtállal, sem anélkül! Az SZT-tiszteket a belügyminiszter nevezte ki. Pontosan úgy, mint a nyílt állományú operatív tiszteket, csak a lebonyolítás volt értelemszerűen konspiráltabb. A hidegtálas sztorihoz kapcsolódik még egy ostoba kijelentés: Az SZT- tiszt nagyon magas rangnak számított. Ez bizony megint nem igaz! Az SZT- tiszt nem rang volt, ha a rang alatt helyesen rendfokozatot értünk.

Igen meglepődtem, amikor a nyilatkozó, arról tett említést, hogy az ügynököknél a beszervezés során mindenféle papírok aláírása történt. Pontosítsunk: egyetlen papír írása vagy aláírása történt, ami a szervezetszerű titkos együttműködést – beszervezést – vállaló nyilatkozat volt. Ennek a tévedésnek az okára hamarosan megékezik a magyarázat is: Nekem csak jelöltjeim voltak, mert viszonylag későn kerültem a szolgálathoz. Persze tartottam kapcsolatot ügynökökkel, de azokat a kollegáim szervezték be. Öt emberről volt szó. Ezek a mondatok tökéletesen igazolják azt a korábbi állításomat, hogy ez a Hetek által föltupírozott nyilatkozó egy nagyon silány kis operatív tisztecske lehetett. Akinek fél évtized csak a mások által megunt, használhatatlan és ezért lepattintott hálózati személyek jutottak, az nulla volt a szakmában. A Hetek szerkesztősége egy pitiáner kis pasasról próbálta elhitetni az olvasókkal, hogy akit megszólaltat, az egy hiteles hírforrás, „magas rangú hivatásos”. Hát nem! Ez az interjúalany egy hiteltelen, ostoba össze-vissza süketelő alak! Persze az ilyenek kaphatók arra, hogy sunyi módon elbújtatott kis célozgatásokkal zavart keltsenek. Feltéve, ha van, aki figyel rájuk, s aki komolyan veszi őket. Szlazsánszky Ferenc az interjú során újra és újra visszatér a Fideszhez. Ezt képtelenség nem észrevenni!

A több kérdés-felelt közül most kettőt szükségesnek tartok kiragadni.

Kérdés: A rendszerváltó pártokban hány ügynököt ismert?

Felelet: … A Fidesz belső köreiben volt egy ügynökünk. …

Kérdés: Ezek a Fideszre jelentő ügynökök az- óta lebuktak? És mennyire voltak hasznosak az információik?

Felelet: Nagyon hasznos információkat adtak, ezen a területen naprakészek voltunk, mindig tudtuk, hogy mire készülnek. Az egyik fiatalember még a Nagy Imre újratemetésen is folyamatosan kapcsolatban állt a kollégámmal. Hogy lebukott-e? Nem.

Az a gyanúm, hogy ez a legfontosabb része az egész interjúnak. Hátha lehet ez által egy kis zavart kelteni a jelenlegi kormányzópárt szimpatizánsai között. De jó ez lejáratásra is, bemocskolásra is Ron Werber-i módra. Természetesen aljas módon inkognitóba burkolózva. Csak nehogy elhiggye már valaki ezt az egész handabandázást! Csak fel ne üljön valaki ennek a provokációnak és hozzálásson a Fideszről jelentő belsőkörös ügynök hajkurászásának! Szíveskedjen mindenki távol tartani magát a Hetek által fölszolgált és fölkínált hidegtáltól!

Befejezésként idekívánkozik egy régebbi történetem. Pontosan már nem emlékszem az időpontra, de az biztos, hogy a 2002-es választások előtt, tehát az első Orbán-kormány időszakában valahogy belebotlottam, egy hajdani fiatal belső elhárító tisztbe. Akkor már, 1998-tól, parlamenti szakértőként dolgoztam s ez köztudott volt rólam. Az 1980-as években én már elég ismert voltam a szakmában. Ezért ő jobban ismert engem, mint én őt. Annyit azért tudtam róla, hogy a BRFK III/III Osztályon volt a szolgálati helye, tehát belső elhárító volt és az ifjúságvédelmi területen dolgozott. S most tessék figyelni! Az egykori ifjú belső elhárító akkor, nekem is pont ezt a Fidesz belső köreiben munkálkodó ügynök történetét tálalta föl. Tartalmában megfelelt az imént elhangzottaknak. Az eltérés az volt, hogy nekem elárulta az illető, az ügynöki tevékenységgel gyanúba keverni kívánt személy nevét. Provokáció volt az ügynökmese. A suttogó propaganda elindításának klasszikus darabja. Nekem aztán mesélhetett. Mint ahogy mesélhet az inkognitóját féltő nyilatkozó is. Ugyanarról a szolgálati helyről a már 15 évvel ezelőtt is romlott hidegtálat ne akarják már eladni nekünk. Hiteltelen, még ha a HIT Gyülekezetének boszorkánykonyhájában készítették is.            

Bálint László