vissza a főoldalra

 

 

 2013.02.16. 

Csurka István : Írószövetségek harca

A Térszínház ősbemutatója

(Február 23-án 19 órakor mutatja be a Térszínház Csurka István: Írószövetségek harca c. drámáját. További előadások: február 24., 26., 27., 28. Jegyfoglalással kapcsolatban hívják a 388-43-10-es telefonszámot)

 Csurka István Két dráma című kötete alig több mint egy évvel az író halála előtt, 2010 karácsonyára jelent meg. Ebben – nem túlzás azt állítani – testamentumként hagyta ránk utolsó két színpadi művét, A hatodik koporsót és az Írószövetségek harcát. Mindkét darabjának mondandója és formavilága egyként a protestáns vitadrámák szenvedélyes gondolatiságát és expresszív eszköztárát idézi, formabontó dramaturgiákkal ötvözve. A Térszínház olvasatában ez derült ki, A hatodik koporsó cselekvő elemzésén és most az Írószövetségek harca próbái során is ez igazolódik. Mind a két mű a magyarság megmaradását, eszmélését, történelmi öntudatát és önismeretét szolgálja, kiélezve a napjainkban egymásnak feszülő érdekek ellentétét.

A hatodik koporsó három történelmi korszak egymásra vonatkoztatására épül. Trianon, 1956 és a ma oksági összefüggéseiben értelmezi a magyarság, Európa és a világ viszonyát. A hatodik koporsóban nyugvó kivégzett forradalmárt megidézi és szembesíti a trianoni háttérhatalmak képviselőivel és döntéshozóival. A nyers történelmi érdekek és messzire ható következményei kapnak hangot a cselekményben.

A második darab, az Írószövetségek harca a magát liberálisnak mondó és a magát nemzetinek valló értelmiség összeütközését vizsgálja egy konferencia előkészületei kapcsán – Magyarországon, a második Orbán-kormány első negyedévének idejében. Az értelmiség felelősségét vizsgálja a magyarság megmaradásának, történelmi létének szempontjából . A személyes sorsok és a történelmi szerepvállalás összefonódásából adódó csapdák és megalkuvások, gyávaság, előremenekülés és árulás példái napi tapasztalatunk.

Mind a két drámának az egyik szereplője, visszatérő alakja a hatodik koporsó Apródja. A kivégzett ’56-os forradalmár unokája. Ő mint dokumentumfilmes katalizálja az eseményeket, felfedi és evvel kiélezi a konfliktusokat, és döntés elé állítja a szereplőket. Váteszként előrevetíti a jövőt, amit a ma nézője könnyen ellenőrizhet, mert láthatjuk, napjaink eseményei igazolják az Apród jóslásait.

Az író trilógia első két színműveként adta közre e két darabot. Mi lehetett a harmadik terve? Nem tudhatjuk. 2011 kora őszén hosszan beszélgettem Csurka Istvánnal A hatodik koporsó megrendezésének lehetőségéről. Ekkor érintőlegesen említést tett egy készülő családregényről és arról, hogy az Apród kivégzett nagyapja valóságos személy. Ebből gondolom azt, hogy az el nem készült harmadik drámában is szerepelt volna az Apród.

Az Írószövetségek harcának alcíme: Egy konferencia előkészítése Magyarországon.

A két írószövetség – a Plebejus Írók Szövetsége és a Szenátor Írók Szövetsége – nem tud megegyezni a közösen tartandó konferencia témájában. A túlfeszített helyzet ugyan telis-teli van bohózati elemekkel és harsány komikummal, egy pillanat alatt mégis tragikus fordulatot vesz, hiszen napjaink küzdelmeire és dilemmáira ismerünk a Plebejus Írók tépelődéseiben. A magyarság válságos helyzete és civilizációnk hanyatlása groteszk tragikumba torkollik, de az író a rettenet kimondásával mindig megőrzi – nemcsak a cethal hátán, de a pusztuló cethalban is – szuggesztív, átható derűjét.

 

Bucz Hunor rendező