2013.02.16.
Csurka
István
:
Írószövetségek harca
A
Térszínház ősbemutatója
(Február
23-án 19 órakor mutatja be a Térszínház Csurka István: Írószövetségek
harca c. drámáját. További előadások: február 24., 26.,
27., 28. Jegyfoglalással kapcsolatban hívják a 388-43-10-es
telefonszámot)
Csurka István Két dráma című kötete alig több mint
egy évvel az író halála előtt, 2010 karácsonyára jelent
meg. Ebben – nem túlzás azt állítani – testamentumként
hagyta ránk utolsó két színpadi művét, A
hatodik koporsót és az Írószövetségek
harcát. Mindkét darabjának mondandója és formavilága
egyként a protestáns vitadrámák szenvedélyes gondolatiságát
és expresszív eszköztárát idézi, formabontó dramaturgiákkal
ötvözve. A Térszínház olvasatában ez derült ki, A hatodik
koporsó cselekvő elemzésén és most az Írószövetségek
harca próbái során is ez igazolódik. Mind a két mű a magyarság
megmaradását, eszmélését, történelmi öntudatát és önismeretét
szolgálja, kiélezve a napjainkban egymásnak feszülő érdekek
ellentétét.
A
hatodik koporsó három történelmi korszak egymásra vonatkoztatására
épül. Trianon, 1956 és a ma oksági összefüggéseiben értelmezi
a magyarság, Európa és a világ viszonyát. A hatodik koporsóban
nyugvó kivégzett forradalmárt megidézi és szembesíti a
trianoni háttérhatalmak képviselőivel és döntéshozóival. A
nyers történelmi érdekek és messzire ható következményei
kapnak hangot a cselekményben.
A
második darab, az Írószövetségek harca a magát liberálisnak
mondó és a magát nemzetinek valló értelmiség összeütközését
vizsgálja egy konferencia előkészületei kapcsán –
Magyarországon, a második Orbán-kormány első negyedévének
idejében. Az értelmiség felelősségét vizsgálja a magyarság
megmaradásának, történelmi létének szempontjából . A személyes
sorsok és a történelmi szerepvállalás összefonódásából
adódó csapdák és megalkuvások, gyávaság, előremenekülés
és árulás példái napi tapasztalatunk.
Mind
a két drámának az egyik szereplője, visszatérő alakja a
hatodik koporsó Apródja. A kivégzett ’56-os forradalmár unokája.
Ő mint dokumentumfilmes katalizálja az eseményeket, felfedi és
evvel kiélezi a konfliktusokat, és döntés elé állítja a
szereplőket. Váteszként előrevetíti a jövőt, amit a ma nézője
könnyen ellenőrizhet, mert láthatjuk, napjaink eseményei
igazolják az Apród jóslásait.
Az
író trilógia első két színműveként adta közre e két
darabot. Mi lehetett a harmadik terve? Nem tudhatjuk. 2011 kora őszén
hosszan beszélgettem Csurka Istvánnal A hatodik koporsó
megrendezésének lehetőségéről. Ekkor érintőlegesen említést
tett egy készülő családregényről és arról, hogy az Apród
kivégzett nagyapja valóságos személy. Ebből gondolom azt,
hogy az el nem készült harmadik drámában is szerepelt volna az
Apród.
Az
Írószövetségek harcának alcíme: Egy konferencia előkészítése
Magyarországon.
A
két írószövetség – a Plebejus Írók Szövetsége és a
Szenátor Írók Szövetsége – nem tud megegyezni a közösen
tartandó konferencia témájában. A túlfeszített helyzet ugyan
telis-teli van bohózati elemekkel és harsány komikummal, egy
pillanat alatt mégis tragikus fordulatot vesz, hiszen napjaink küzdelmeire
és dilemmáira ismerünk a Plebejus Írók tépelődéseiben. A
magyarság válságos helyzete és civilizációnk hanyatlása
groteszk tragikumba torkollik, de az író a rettenet kimondásával
mindig megőrzi – nemcsak a cethal hátán, de a pusztuló
cethalban is – szuggesztív, átható derűjét.
Bucz
Hunor rendező
|