vissza a főoldalra

 2013.02.15. 

Összefogás a szélsőséges állatvédők ellen

Egyes radikális állatvédő szervezetek a botrány és bulvármédia segítségével szereznek hírnevet

Más országok is csatlakoznak az idén Magyarországhoz, hogy együtt harcoljanak a szélsőséges állatvédő szervezetek lejárató, jogtalan, igazságtalan és súlyos károkat okozó kampányai ellen.

 Tehát a Négy Mancs nem csupán hazánk gazdaságában okozott kárt? – kérdezem dr. Csorbai Attilát, a Baromfi Termék Tanács elnökét.

 –Mindenekelőtt szeretném pontosítani a médiában felröppent kicsit túlzó hírt. Tavaly ősszel az Európai Hízott Máj Szövetség (Eurofoiegras) elnöke közölte, hogy meg kell vizsgálni az Európai szövetség nemzeti és nemzetközi jogi lehetőségeit a szélsőséges állatvédelemmel szemben. Fontos hangsúlyozni, hogy a hízott máj előállítás legális és tradicionális tevékenység az EU országai közül Franciaország, Magyarország, Bulgária, Spanyolország, Belgium területén. Ennek értelmében tehát az tekinthető radikális vagy szélsőséges szervezetnek, amely egy legális tevékenységet támad és tilt, ezzel pedig jelentős szociális, gazdasági és kulturális károkat okoz. Európában 8-10 ilyen jelentősebb szélsőséges szervezet ismert, azonban a „megélhetési állatvédelem” ilyen típusú szervezetei ijesztően megszaporodtak a válság időszakában – megjegyzem kártételeik miatt tovább mélyítve azt. A szervezet öt európai országban vizsgálhatja meg a jogi lehetőségeit annak, hogy a radikális állatvédő szervezetekkel szemben milyen nemzeti és nemzetközi lehetőségek adódnak.

 Csupán állatvédő szervezetekkel van dolgunk? Nem az áll a háttérben, hogy tönkre akarják tenni a gazdaságot?

 –Azok az állatvédő szervezetek, akik adott esetben menhelyet tartanak fenn, és valódi tevékenységgel dolgoznak az állatokért, nemes cselekedetet visznek véghez. Azok az állatvédő szervezetek, akik valami ellen tüntetnek, illetve kampányolnak, és tényleges állatvédelmi tevékenységük nincs, megpróbálnak egyfajta botrány-médiába bekerülni, és ez által lesz hírértékük. Ebből kovácsolnak ők maguknak olyan fajta tőkét, amivel később meg tudják szólítani a fogyasztót, hogy adományokkal támogassa az ő tevékenységüket. Én e tevékenységet megélhetési állatvédelemnek tekintem, hiszen ebből tartják fenn magukat. Mivel napjaink városi átlagpolgárának egyre nagyobb az ingerküszöbe, így az egyes szervezeteke egymással versengve próbálják meg híreiket felnagyítani, botrányossá tenni. Minél nagyobb a hírértéke, vagy a botrányértéke egy dolognak, annál több pénzt lehet a későbbiekben adományokból begyűjteni –  komoly jogrendbeli hiányosságnak vélem, hogy az ilyen tevékenységgel okozott anyagi és erkölcsi károk nehezen érvényesíthetőek.

 Azt is hallani, hogy az állatok hormon- és antibiotikumos kezelésen esnek keresztül, és önök a rossz minőségű, génkezelt takarmányokat használják. Ezt is ugyanúgy a Négy Mancsosok terjesztik?  

–Amit említ, az egyik legnagyobb és legtöbbet ártó tévhit. Hormonokat soha nem használt a baromfitenyésztés, antibiotikum csak külön állatorvosi és hatósági felügyelettel (főként tenyészállatoknál) adható. Mindezeken kívül a baromfiágazat a hazai (GMO mentes) gabonabázist használja takarmányának alapjául. Nem gondolom, hogy ezt is e radikális szervezet terjesztené, bár nem kizárt. Tény,hogy korunk embere elszakadt az állattartástól. Így sok mindent elhisz, amit vagy ostobaságból, vagy rosszindulatból terjesztenek az állattartókról.

 A szentesi baromfifeldolgozó Hungerit Zrt. 553 millió forintos kártérítési igénye után újabb cég, a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. indított pert a Négy Mancs ellen. Mit lehet tudni, milyen szakaszban vannak a perek?

 –Az első meghallgatások megtörténtek. Én úgy tudom, hogy a Hungerit pere februárban folytatódik, s hogy a Hortobágyi Lúd Zrt. ügyének is elkezdődik a tárgyalása. Nagyon szorítunk mind a két szervezetnek, mert úgy gondolom, hogy teljes mértékben igazuk van, amikor saját maguk indították meg a peres eljárást. Úgy gondolom, hogy mindkét cég igyekezett csak arra a konkrét anyagi kárra megfogalmazni a beadványát, amelyet tényszerűen igazolni is tud.

 Többször kijelentették, hogy a baromfitartók kénytelenek árat emelni…Mi ennek az oka?

 –Hasonlóan más ágazatokhoz a mi termékpályánkon is az input anyagok valamint a termék ára határozza meg a jövedelem viszonyokat. A legfőbb input alapanyagunk (a költségeknek mintegy 70%-a) a takarmány. Sajnos Magyarországon (de világszinten is) tavaly rendkívül aszályos, alacsony termésátlagú év volt, amely  jelentősen emelte a takarmányárakat. A tavalyihoz képest a takarmány alapanyag árak nagyságrendileg 40%-kal emelkedtek, ideértve például a kukoricát, a szóját. Ez pedig 25-30%-al emeli a termelési költségeket. A keresleti és  kínálati viszonyok mindezidáig nem tették lehetővé ennek árakba történő  beépítését, így a költségek kompenzálásához további 8-10% - körüli átadási ár emelés volna szükséges.

 Van-e arra rálátása, hogy a magyar baromfitartók mennyire vannak hasonló helyzetben, mint a szomszédos államokban dolgozó kollégáik?

 –Ágazatunk, mint könnyű, vagy puha szabályozású piac. Ez azt jelenti, hogy közvetlen támogatásban nem részesülhet a termelést, az árakat a kereslet – kínálat határozza meg. Éppen ezért komoly konkurencia harc dúl  a különböző  kelet-közép-európai országok baromfitartói között. Magyarországnak, úgy gondolom, hogy pozitívumként kell értékelni, hogy a baromfiágazat körülbelül 40%-kal termel többet, mint a hazai fogyasztás. Ez nem csak nemzetgazdasági szempontból fontos, de ráadásul egyetlen más jelentős állattenyésztési ágazat sem tudja magáról elmondani. Tehát ezt mindenképpen előnyként értékelhetjük. A baromfitartás kultúráját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szervezetünk tagsági létszáma 2 ezer főt, az ágazat még napjainkban is közel 60.000 embernek biztosít munkát és megélhetést. Ezek az előnyök. Nyilván nálunk is vannak hátrányok. Ilyen lehet az elöregedett, elamortizálódott a hazai épület és eszközállomány, és forráshiány, ami miatt sok esetben nem vagyunk képesek megfelelő hatékonysággal termelni.

 A kormánnyal, a minisztériummal tudnak arról tárgyalni, hogy kevesebb ÁFA terhelje a baromfitermékeket, és akkor talán olcsóbban juthatnak hozzá a vásárlók?

 –Hogyne. Külön nem emeltük ki, de a hazai fogyasztásban egyértelmű, hogy gondot jelent a hazai állati-termékelőállító ágazatoknak a világszinten is rendkívül magas ÁFA. 27%-os ÁFA Európában sincs sehol. Na most úgy érezzük, és egyébként több termékpályával együtt dolgozva és gondolkodva kezdeményeztük a minisztérium felé azokat a tárgyalásokat, amelyek az ÁFA csökkentést célozták meg. A Tejtermék Tanáccsal és a Vágóállat Hústermék Tanáccsal közösen több alkalommal terveztünk, beszéltünk róla és háttérszámításokat végeztünk, ágazatunk esetében hogy milyen előnyökkel, hátrányokkal, bevétel kiesésekkel vagy akár többletekkel lehetne megvalósítani. Tehát ez a tárgyalás lezajlott. Én úgy gondolom, hogy a minisztérium képviseli a termékpályák által megfogalmazott háttérszámításokat, és hogy ha lesz arra mód a költségvetésben, akkor ez egy nagyon fontos és szükségszerű lépés lenne többek között a baromfiágazat jobb helyzetbe hozására is.

Medveczky Attila