vissza a főoldalra

 2013.02.22. 

IN MEMORIAM CSURKA ISTVÁN

Csurka István: Maszek Internacionálé

Hírül adatott, hogy az MSZP elnökválasztó és miniszterelnököt jelölő kongresszusa végén az Internacionálé közös eléneklése „magánkezdeményezésre történt.” A tévéhíradó ugyanakkor átszellemült arcú, szinte könnyező, meghatott csoportokat mutatatott. Elvtársak, akikben újra feltámadt a nemzetköziség, a proletárság hívása, talán nem is egy-szerűen énekelték, hanem szinte bömbölték a régi indulót és egy percre újra elhitték, hogy van proletár küldetésük a világon. De hát másnapra az Internacionálét meg kellett tagadni, mert Bajnai Gordonnak, a Magyar Szocialista Párt új, állítólag pártonkívüli miniszterelnök-jelöltjének kellemetlenné vált a dolog. Ezért lett „magánkezdeményezés” az állva éneklésből.

 Akit elnöknek választottak meg elsöprő többséggel, Lendvai Ildikó az egykori MSZMP-központ (ma Fehér Ház, azaz az Országgyűlés irodaháza) agitációs és propagandaosztályának felkent munkatársa, Aczél György cenzora, aki a párt kultúrpolitikája által veszélyesnek tartott művek és előadók megjelenéseit korlátozta. Közreműködött a Tiszatáj 1986-os betiltásában, tök-megbízható elvtársnő volt mindaddig, amíg az intézmény meg nem szűnt. Számos más kongresszusi küldött, nagyhatalmú vidéki vagy fővárosi potentát úgyszintén a párt felső káderállományához tartozott, és az Internacionálé életek, egzisztenciák fölötti rendelkezésre jogosította fel őket. Valamint extra életre, előjogokra, mindentudásra, hatalomra és szolgálatra is. Elvtársak voltak, akik az Internacionálé jegyében tűrtek, támogattak és tiltottak. Kéjt nyilván a tiltás okozott bennük nagyobbat, lévén, hogy az emberi természet, pardon: a bolsevik ember természete a tűrést, mint olyat, nem tartja az akasztáshoz fogható, egész lényüket átható kielégülésnek. A bolseviki ölés közben van elemében. Amikor nekimegy a múltnak, hogy eltörölje, minden, a múltat alkotó, még élő emberrel együtt. Ők akkor vannak elemükben, amikor rabszolgahadként, késekkel erednek neki a fennálló rendnek és megölnek mindenkit, aki az útjukba kerül.

Meg kell érteni a milliárdos csiszlikeket. Ők most már nem rabszolgák, hanem rabszolgatartók. Vagyonos emberek, off-shore cégek alapítói, ezer holdak birtokosai, bankárok és menedzserek, kapitalisták nemzetköziségük – internacionalizmusuk – szürke kis behódolás lett egy szétkent, amerikanizált tőkeáramlásban, tőke-kozmopolitizmusban. Elfeledtek mindent, ami a proletár sorshoz kötötte őket. Osztályharc helyett vagyonvédelmet tanítanak. Vagyonvédelmi káefték, rt.-k munkatársai, tulajdonosai, pontosabban társtulajdonosai izraeli elvtársaikkal, akik már szintén nem szeretik az Internacionálét, mert orosz hazájukra emlékezteti őket, ahol üldözöttek is voltak meg üldözők is. Zavaros a dolog, hagyjuk. Ha már elbömböltük könnyes szemmel, fogjuk rá, hogy magánkezdeményezésre történt.

Azt hiszem, nincs az a szatirikus, nincs az a Gogol vagy Swift képességével megáldott író, nincs az a kabarészerző, aki ennél képtelenebbet, hátborzongatóan bizarrabbat ki tudna agyalni, mint ez a szocialista kongresszuson „magánkezdeményezésre” elénekelt Internacionálé. Hozzáértve természetesen az énekelők múltját és szörnyű jelenét is. Ez a jellemtelenség metafizikai magasságú csúcsteljesítménye.

Mert a háromvillás Bajnai szemrehányást tett. Jelenlétében ezt nem lett volna szabad elénekelni. Ő nem párttag. A szocialista párt jogfolytonos miniszterelnök-jelöltje ugyan, konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal ültetik  a korábbi csiszlik székébe, de neki mint háromvillásnak az induló mégis büdös.

Bajnait az őrezrednek elődeinél nagyobb költségekkel kell őriznie máris, mert ő egyszerre három budai villában is tartózkodik. Egyikben a családja lakik, a másikban ő maga, a zöldövezet egy másik pontján, a harmadikban pedig az éjszakáit tölti mostanában.

Magánügy? Igen, olyanforma. Miként az Internacionáléhoz való vi-szony is. Egy vállalkozónak, a Wallis Rt. volt vezetőjének, tulajdonosának, az ország egyik leggazdagabb cége tulajdonosának lehet három budai villája, élhet külön a családjától és töltheti éjszakáit egy harmadik helyen, akár egynemű, akár másnemű lény vagy lények társaságában. Miniszterelnökként azonban nem. Illetve számot kell adnia arról, hogy miért él ilyen elferdültnek látszó  életet és nincsen-e nemzetbiztonsági kockázata annak, hogy nem tudni  milyen  körben tölti az éjszakáit. Hiszen lehet ettől ő búskomor és epekedő, forralhat bosszút előző szerelme iránt, vagy lehet olymértékben erkölcstelen és szabados életvitelű, amely attól függően, hogy kik hálózzák be vagy kik esnek áldozatául, jelenthet nemzetbiztonsági kockázatokat. Nem volna előnyére a rabszolgatársadalomnak, ha a miniszterelnöki villából, amelyet gondosan őriznek, előbújna – „comming out”-olna – valami illetéktelen. Hiszen, ha van célszemély, akire érdemes most idegen hatalmak titkosszolgálatainak rákondorodniok, akkor az egy évre minden titkok tudójává váló Bajnai az lesz.

A decens gyerek nem állhatja az Internacionálét, rendben. Három villája van, rendben. Ámbár erről, már csak az öngyilkosságba kergetett libatenyésztők magas száma miatt is számot kellene adnia. El kellene mondania legkésőbb székfoglaló beszédében, hogy bődületesen nagy vagyonát cégfelszámolásokkal szerezte. Átvett és megtanult egy amerikai módszert, amely ott már évtizedek óta dívik, amely szerint be kell épülni egy-egy cégbe, vállalatba, ebbe-abba, tulajdonhoz kell jutni benne, majd tönkre kell tenni és el kell adni, át kell játszani másnak, régi tulajdonosait földönfutóvá kell tenni és ha az üzlet befejeződött, át kell röppenni egy másik cégbe. Alkalmat kellene adni az Országgyűlésnek, hogy valaki megkérdezze: hová tetszik röppenni, Bajnai úr, ha Ma-gyarországot tönkre tetszett tenni és mindent ki tetszett árusítani belőle. Netán várják valahol?

 Az ismert és használt „gordon-lak”-ok száma három. És az off-shore cégeké? És a cselédeké? A partnerek az éjszakában beszélnek ma-gyarul? Vagy ha az éjszakák magányosak, mit tetszik szedni? Pszichoanalízisre nincs szükség?

A magyar társadalom még ennyire félretájékoztatva és jóformán minden lényeges ismeretből kizárva is érzi, hogy valami nincs rendben ezzel a Fekete Péter öcsémmel, akit előhúztak látszólag a cilinderből, valójában egy megtervezett internacionális folyamat eredményeként. A kinevezés büdösebb, mint Bajnainak az Internacionálé.

De van más baj is. A megtagadott Internacionálé azt is jelenti, hogy Magyarországon megszűnt a baloldal. Nincs baloldali párt. Az egykori szavazó tömegek, az őszintén baloldali érzelmű emberek, a szegények és a dolgozók, a szakszervezetekbe tömörültek, és akiket nem engednek még szakszervezetbe tömörülni sem egykori elvtársuraik, a mai milliárdosok, képviselet nélkül maradtak. Ilyen disznóság sehol sincs, legalább-is ebben a mértékben Európában. A szociáldemokrácia mindenütt behódolt a tőkének, de ekkora feslettséget, ekkora árulást, a volt rabszolgák ilyen mértékű elárulását sehol sem valósította meg a párt.

A lakótelepek bűzhödt lépcsőházaiból nyíló betonkockákban most ottmaradt az elárvult baloldali szavazó, a volt munkás, a nyugdíjas, a megrögzötten hívő kisember, a szocializmus híve nem párt, hanem képviselet nélkül. Az Internacionálé megtagadásával ezek a milliárdosok eltemették a baloldali párt utolsó maradékát is. Eddig sem voltak szocialisták, hiszen milliárdosok voltak, bérrabszolgatartók, iparágakat kiárusítók, privatizációs bajnokok és nagybirtokosok, de tagadták. Legalább tagadták. Most azonban beismerték, hogy  nagytőkések  és liberálbolsik. Minden, amit szem száj kíván, csak nem baloldaliak.

Perverz dolog, hogy pártfunkcionáriusból lett alakok, milliárdosok védelmezik a baloldali tömegeket.

(Elhangzott 2009 áprilisában)