|
 2013.01.01.
Galán Géza rendíthetetlen magyarsága
– Emléksorok temetés után
„Az
életem évtizedek óta Petőfiről szól” – nyilatkozta négy
évvel a halála előtt Galán Géza. Petőfi percei c. monodrámáját
több, mint hatszázszor adta elő – a Kárpát-haza magyarok
lakta országaiban, az Egyesült Államokban, Németországban,
Norvégiában és másutt,
Galán Géza hetven évének kétharmadát – Kassán és
Pozsonyban – közelről
szemlélhettem, így nem tudtam elképzelni, hogy élete utolsó
lakhelyén, Budapesten hajtsa örök álomra a fejét. Nem csalódtam
– a budapesti búcsúztatás másnapján, december 28-án Nagyölveden
temették el, urnáját szülei sírjába helyezve.
/Géza Komáromban született, de a front elől menekülve
családja előbb Szőgyénben, majd Nagyölveden próbálta meg túlélni
a második világháborút. Így vált Nagyölved Géza gyermekkorának
színterévé, ám szülővárosához továbbra is ragaszkodott:
levélben kérte a hajdani bencés gimnázium utód intézményének
igazgatójától, hogy ne Zselízen, hanem Komáromban tanulhasson
tovább az alapiskola befejezte után. Kérése teljesült, s az
érettségi után onnan került a pozsonyi Színművészeti Főiskolára,
hogy a benne élő alkotói vágyat kiélhesse./ Az akkoriban még
színmagyar Nagyölved, - ahol a második világháború után nem
nyílt magyar iskola,
mint ahogyan másutt sem Csehszlovákiában, - kiváló életteret
biztosított a jövendő színi játékosnak és rendezőnek.
A
Vavreczky-család hat gyermeke – a Galán felvett vezetéknév -
nemzetünk elkötelezett és felelősségtudó tagja lett. Géza
magyar létére állta a versenyt a pozsonyi Színművészeti Főiskolán
csakúgy, mint a prágai Film és TV Akadémián, ahol dramaturg
és rendező szakon szerzett diplomát. Szerepelt szlovák és
cseh filmekben, s a maga kialakította
videostúdióban /1984-től/ sem csak magyar nyelvű
filmeket készített. Szlovákul anyanyelvi szinten beszélt, így
nem okozott gondot számára, hogy kapcsolatokat építsen a szlovák
és cseh szakemberekkel, illetve kemény vitákban védje meg
nemzetét és nemzetiségét. Színművészi pályája a komáromi
Magyar Területi Színházban kezdődött, de játszott a kassai
Tháliában is. Rómeó, Liliomfi vagy Marat
szerepében alapozta meg hírnevét – ezekre a teljesítményekre
az én nemzedékem tagjai ma is tisztelettel emlékeznek. Később
a politikai változások lehetővé
tették számára, hogy magyarországi társulatoknál is
szerepelhessen, sőt: megalapítsa a zselízi SZABADtéri Színházat,
amely ezrével vonzotta a nézőket. Életének – nem csak színművészi
vagy rendezői pályájának – legnagyobb teljesítménye
azonban - Petőfi-filmje
és Petőfi-monodrámája volt. Minthogy ezeknek az alkotásoknak
létrejöttét is közelről követhettem, megkockáztatom: a
felvidéki Galán Géza értelmezte és érezte át a
legteljesebben a Föld egyes országaiban, így pl. Kínában ma
is naponta idézett - nagy
költőnk életművét! A két remek munka – mind a szerkesztés
és rendezés, mind a versek előadásának tekintetében a magyar
kultúra maradandó értéke, iskolákban is felhasználható
tananyag – lehetne… „Az életem évtizedek óta Petőfiről
szól” – nyilatkozta négy évvel a halála előtt Galán Géza.
Petőfi percei c. monodrámáját több, mint hatszázszor adta elő
– a Kárpát-haza magyarok lakta országaiban, az Egyesült Államokban,
Németországban, Norvégiában és másutt, Petőfi vagyok c.
filmjét annak idején bemutatta a Csehszlovák Televízió, a
Duna Televízió és más adók is.
A
rendszerváltás után az új lehetőségekre mindig fogékony, kísérletező
Galán Géza vállalkozni kezdett, cégeket alapított, de örök
szerelme a színház és a film maradt. Küzdelmes élete során háromszor
alapított családot
– hét gyermekét és két unokáját haláláig forrón
szerette, ahogyan a testvéreit is. A Sárai Attila plébános úr
celebrálta nagyölvedi temetési szertartással lezárult egy
kimagasló képességű felvidéki magyar ember földi pályája.
Úgy hírlik, emlékét a nevét viselő hazai magyar versmondó
verseny őrzi majd a technika jóvoltából hagyatékban maradt
munkái mellett, és persze mindazok, akik megismerhették művészetét.
Batta György,
Felvidék.ma
|
