vissza a főoldalra

 2013.01.11. 

Célunk, hogy a szlovák kormány vizsgálja felül a Benes-dekrétumokat

A cseh és a szlovák kormány politikai haszonszerzés céljából képviseli ezt az elutasító álláspontot

Dr. Bagó Zoltán fideszes európai parlamenti képviselő üdvözli, hogy a magyar Országgyűlés elsöprő támogatással a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította január 19-ét. 1946-ban ugyanis ezen a napon indult el az első vagon Budaörsről, amivel kezdetét vette a második világháborúban győztes hatalmak döntésének megfelelően a magyarországi németek kitelepítése.

 Képviselő úr a „Benes-dekrétumok" felülvizsgálatát szeretné elérni. A magyar kezdeményezés mennyire lehet példaértékű?

 –A petíció benyújtóival együtt mindvégig odafigyeltünk arra, hogy a kérdés ne politikai megközelítés alapján, hanem kizárólag szakmai szempontból legyen kezelve. Ennek, valamint a hathatós háttérmunkának köszönhető, hogy a petíció napirenden van és jelenleg a szlovák kormány hivatalos álláspontjára várunk. Célunk valóban az, hogy a szlovák kormány végezzen el egy felülvizsgálatot a dekrétumok vonatkozásában és ennek keretében egy ún. deregulációs eljárás kapcsán hatálytalanítsa azt a mindössze 20 jogszabályt, mely ellenétes az EU alapjogi elveivel.  Azt tisztán és világosan látni kell, hogy a magyar kezdeményezés mind tartalmilag, mind célzott joghatását illetően egyedi, így természetéből fakadóan nem szolgálhat példaként. Ha a szudéta németek petíciójára irányul a kérdése, úgy már az elején érdemes tisztázni egy pár dolgot, hiszen ez a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Elsősorban a szudéta németek képviseletében Johann Slezak már 2011. november 9-én benyújtotta a petícióját (1240/2011), mely időrendben 3 hónappal megelőzi a magyar petíció benyújtását. Másodszor az ő általuk benyújtott petíció kizárólag Csehország vonatkozásában fogalmaz meg jogi aggályokat és azokat is áttételesen, hiszen a petíció Csehországnak az Európai Unió Alapjogi Chartája alóli mentességére utal, melynek alapján élvezi annak „jogi garanciáját", hogy a Benes dekrétumokat a hatályos jogrendszerének a részeként kezeli, így annak joghatása és tartalma, pontosan e miatt nem ütközik európai uniós jogelvekbe.   Fentiek alapján az a pontos következtetés, hogy a két petíciónak kizárólag egyetlen egy közös pontja van, nevezetesen a "Benes Dekrétumok", mint egy gyűjtőfogalom, ezért álláspontom szerint a két petíciót nem szabad együtt kezelni, és főleg nem együtt dönteni róla. Ez természetesen nem zárja ki a kölcsönös támogatás lehetőségét, melyet mi a magunk részéről maradéktalanul biztosítottunk és biztosítani fogunk a másik fél javára.

 A hajdani Csehszlovákiából mennyi németet telepítettek ki, és hová?

 –Az un. „német petíciónak" éppen az a sajátossága, hogy a szudéta német lakosság - akiket a kitelepítések érintettek - a mai Csehország területére korlátozódnak. Közel 3 millió szudéta német személy lett kitelepítve. Nagyrészük (1.918.906 fő) Nyugat-Németország területére főleg a Saar-vidék és Nyugat-Berlin, továbbá 914.000 fő Kelet-Németország területére, míg 96.448 fő Ausztria területére.

 A német érintettekkel nem lehet-e összefogni a dekrétumok felülvizsgálata ügyében?

 –Kölcsönös összefogás és támogatás természetesen lehetséges, de szakmai alapon történő felülvizsgálatra és főleg következtetésre nem látok sok esélyt, és valójában annak nem is igazán vagyok a híve. A kérdés nem kizárólag szakmai szempontból kényes, de politikai értelemben is az, hiszen azon európai tagállamok, akik a kisantant részét képezték, egy ilyen összefogás esetén pánikszerűen összezárnak és képtelenek önállóan, szakmai mérlegelés alapján következtetést levonni, sőt az egész döntéshozatalt elvihetik ebbe az irányba, márpedig nekünk ebben az esetben egy kizárólag józan szakmai alapon történő megítélésre és döntésre lenne szükségünk. Higgye el nekem, hogy az eddigi „rész sikereknek" is pontosan az a titka, hogy mindvégig jogtechnikai szempontok alapján álltunk hozzá. Nekünk meggyőződésünk, hogy az a logikai és jogi megközelítés, amely alapján összeraktuk ezt az anyagot önmagában is végleges sikerre vihető.

 Mind a csehek, sem a szlovákok elutasítják a felülvizsgálatot. Szerintük az a világháború kimenetelének átértékelése lenne. Mitől tartanak a két ország vezetői?

 –A két ország kölcsönös nyilatkozata és „összezárása" a Benes -dekrétumok felülvizsgálatának elutasítása tekintetében egyértelműen azt igazolja, hogy mindkét ország kizárólag politikai, illetőleg vagyonjogi kérdés alapján közelíti meg ezt a kérdést, figyelmen kívül hagyva mind az Európai Alapjogi Charta, mind a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit. Magam többször kifejtettem, hogy nem azzal van probléma, hogy a Benes -dekrétumok képezik a szlovák állam legitimációjának alapját, hanem azzal a 20 határozattal, amely faji jellegű diszkriminációt tartalmaz és mind a mai napig érvényes joganyag és a hatályos jogrendszer része, így ellentétes az EU jogelveivel. A felülvizsgálat elutasítása kapcsán már számos érv elhangzott mindkét ország részéről, így ilyen volt pl. a II. világháború kimenetelének az átértékelése is. Ezzel természetesen nem tudok azonosulni, hiszen amennyiben ezt szeretnénk elérni, akkor az ENSZ-hez, illetve az Európai Bírósághoz fordultunk volna, nem pedig az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. Ennek az érvelésnek a demagógiai tartalma sokkal több, mint a szakmai megalapozottsága, arról nem is beszélve, hogy ennek a kérdésnek nem nemzetközi jogi, hanem emberi jogi vetülete van. Valószínűnek tartom, hogy a két kormány külön-külön és együtt is politikai haszonszerzés céljából, kizárólag szavazat optimalizálás miatt képviseli ezt a merev, elutasító álláspontot. Sokkal könnyebb ugyanis kommunikálni és a politikai színtéren "eladni" a felülvizsgálat megtagadását, mint annak végrehajtását.

 Nem lehet, hogy az a gond, hogy azt hiszik, hogyha érvénytelen a kollektív bűnösség elve, akkor az alapján elkobzott ingatlanok visszakövetelhetők, és északi szomszédunk ettől fél?

 –Pontosan a kollektív bűnösség elvének a tilalma zárja ki annak lehetőségét, hogy bármilyen kollektív igényérvényesítésre sor kerüljön. Az kétségtelen tény, hogy egy új jogi helyzetet teremtene az inkriminált 20 határozat deregulációja, de semmiképpen nem jelenthet egy olyan helyzetet, mely automatikusan megnyitná a lehetőségét az elkobzott ingatlan vagyonok visszaszerzésének. Nem is ez a célunk.

 Az EU különböző szervei miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez?

 –Az EU intézményei alapvetően nem szívesen foglalkoznak olyan kérdésekkel, melyek tagállami hatáskörbe tartoznak, két vagy több tagállam vitájából erednek vagy történelmi jellegűek. Alapvetően az általunk felkarolt petíció és elvárható eredmény valamennyi általam felsorolt ok határán mozog, így a téma nem túl közkedvelt. Ettől függetlenül, azzal, hogy az Európai Parlamentben sikerült a témát napirenden tartani felkeltettük a képviselők figyelmét.

 Képviselő úr kikre tud támaszkodni, kiknek a segítségére számít a dekrétumok felülvizsgálatához? Vannak olyan néppárti képviselők, akik szavakkal, és akik tevőlegesen is támogatják a diszkriminatív rendelkezések visszavonására irányuló kezdeményezését?

 –A petíciós bizottságban teljes magyar egység mutatkozott. A magyar képviselők mellett számos képviselő támogatta a petíciónkat, így bizakodhatunk annak sikerében.

 Az őszi hónapokban több vajdasági VMSZ-es, felvidéki MKP-és magyar fiatallal beszéltem, és ők bizony nem lelkesednek az EU-ért,pont azért, mert mindenben Szlovákiának ad igazat, és a kettős mércét alkalmazza. Nem gondolja, hogy maguk az uniós intézmények is okolhatók az eu - szkepticizmus terjedéséért?

 –Álláspontom szerint az EU-szkepticizmus terjedése nem feltétlenül a kettős mérce alkalmazásával van összefüggésben, hiszen olyan tagállamokban is futótűzként terjed, akivel szemben nem vagy kevésbé alkalmazzák a kettős mércét. Az EU gazdasági válsága és a lassú válságkezelés lehet a közvetlenebb oka a szkepticizmus terjedésének. A magam részéről biztosra veszem, hogy Magyarországnak és a magyar kormánynak mindvégig a saját útját kell járnia, összhangban az EU jogrendjével, és előbb vagy utóbb meg lesz ennek az eredménye. Erre buzdítva engedje meg nekem, hogy Boldog új esztendőt kívánjak a kedves olvasóknak!