|
 2013.01.18.
Mitől
keresztényi és boldog egy házasság?
A természet rendje a házasok életadó kapcsolata – több
gyermek, több áldás
Aki
1992 és 2006 között járt Gyulafehérváron, és egy kicsi
szerencséje is volt, szinte biztosan találkozott Léstyán
Ferenc nyugalmazott vikárius atyával. A Teremtőjéhez 2008-ban,
95 évesen megtért pap a kilencedik ikszen túl is boldogan vállalkozott
idegenvezetésre a gyulafehérvári érseki templomban.
Így
tett 2004 tavaszán is, amikor menyasszonyommal ott jártunk. Miután
körbevezette csoportunkat az ódon falak között, és elmondott
minden fontosat az épületről, valamint az ott nyugvó történelmi
nagyságokról – köztük Hunyadi Jánosról –, jelezte, hogy
aki akar, vele mehet a kicsiny irodába körülnézni. Több kötetet
is figyelmünkbe ajánlott. Amikor kiderült, hogy jegyespár
vagyunk, kiemelt számunkra egyet. Már a címe is megragadott
bennünket: Boldog házasság: esküvőtől holtomiglan.
A kötet tizenhárom fejezete rendkívüli alapossággal
taglalja a házasság intézményét. Külön értéke ezeknek a
fejezeteknek, hogy ha kiragadjuk őket a kötet egészéből,
akkor önmagukban is helytálló olvasmányok. Ez persze nem a véletlen
műve: Léstyán atya ugyanis ezt a kötetét több, a fiatal
jegyeseknek és házasoknak tartott, önálló előadása anyagából
szerkesztette össze.
A könyv
műfaját roppant nehéz meghatározni, hiszen a teológiai és
filozófiai mélységű gondolatmenetek éppúgy megtalálhatóak
benne, mint a legkézzelfoghatóbb, hétköznapi magyarázatok.
Mondanivalóját több helyütt aprólékos gonddal kiválasztott
versrészletek teszik még szemléletesebbé, ezáltal érthetőbbé.
A
fejezetek lineáris ívet alkotva, időrendi sorrendben fűzik fel
a házasság szentségének különböző állomásait. A bevezető
rész a gyermeki életkorban megszülető házassági álmokról
rajzol képet, és ezt állítja párhuzamba a későbbi valósággal.
Gyermekkorban saját, jövőbeni házasságát mindenki eszményinek
álmodja meg. Ennek ellenére a számok mégis azt mutatják, hogy
egyre kevesebben kötnek házasságot, és az egybekelések csökkenő
száma ellenére is növekvő tendenciát mutat a válások száma.
A házasság
intézménye Isten teremtménye, mondja Léstyán atya, és ezzel
meg is adja az alaphangját könyve további fejezeteinek is.
Nagyon fontos témák kerülnek terítékre a kötetben, úgy,
mint a tudatos párválasztás, a testi szerelem kérdése, férfi-nő
és apa-anya szerepek egy keresztényi házasságban, a gyermekáldáshoz
való viszonyulás, a gyermekek keresztényi erkölcsben történő
nevelése, a szülői példamutatás vagy éppen az esetleges házassági
mélypontok, válságok kezelése, és – ha az szükségessé válik,
akkor – a házasság megmentése. Ki kell emelni ezek közül a
gyermekekről szóló részeket, már csak azért is, mert –
amint az a fejezetek terjedelméből is kiviláglik – a szerző
is ezeket tartotta a legfajsúlyosabbnak.
Napjaink
társadalmának egyik legégetőbb problémája a népességfogyás.
Ennek oka Léstyán atya szerint nem más, mint a kényelem, a jólét
és az anyagi javak megszerzésének elsődlegessége, illetve
ezek féltése a megszületendő gyermektől. A kötet a gyermekvállalás
és gyermeknevelés kérdéseit – a megszokott, világias és
gyakorta életellenes megközelítés helyett – a lehető legelkötelezettebben
keresztényi szemszögből tárgyalja ki.
„Népünk valamikor áldásnak nevezte a gyermeket. A
gyermekét váró anya ’áldott’ volt. Valóban az is. A
gyermek magát az Úr Jézust hozza a család életébe: ’Aki
befogad egy kisdedet az én nevemben, engem fogad be’, mondja Jézus.
(Máté ev., XVIII.,5.) És aki többet fogad be, megsokszorozza
az áldást. Igaz, a gondot is, de nem marad el a kárpótlás.
Mindezen
gondolatok mellett Léstyán atya természetesen nagyon jól
ismerte azokat a napi problémákat is, amelyeket a fiatal párok
átélnek, hiszen lelkészi pályája során maga is számos
ilyennel találkozott. Ezek közül sok a vélt vagy valós szegénységből,
rossz anyagi helyzetből fakad. Talán ezért tartotta fontosnak,
hogy írásában az anyagi helyzet és a gyermekvállalás közötti
lévő összefüggésekről is szót ejtsen.
„Gazdasági nehézségekre, anyagi helyzetükre szoktak
hivatkozni, akik csak egy, legfeljebb két gyermekre tervezve képzelik
el a családot. … Ha ebben van igazság – és sok esetben van
–, akkor mi a teendő? Az-e, hogy felfüggesztjük Isten törvényeit
az életadásra nézve? Vagy inkább az, hogy a társadalom
nagyobb felelősséggel vegye ki a részét a többgyermekes családok
tehervállalásából?
A
tatár, a török, a Habsburg és az orosz elnyomás, valamint a két
világháború összes áldozatánál együtt is sokkal többen
haltak meg abortuszban. 1956 óta közel nyolcmillió magzatot
gyilkoltak meg önként a magyar anyák. Pedig amint az atya
fogalmaz: „Ha egy ártatlan
embert fosztanak meg az élettől tudatos szándékossággal, ez
gyilkosságnak számít Isten és emberek előtt, akár öregről,
akár fiatalról, akár csecsemőről legyen szó.
Természetes
ugyanakkor, hogy a gyermek, gyermekek vállalása még csak a
feladat egyik felének teljesítését jelenti. A feladat másik
– talán nagyobbik – fele a gyermek megfelelő nevelése kapcsán
jelenik meg a házasok életében. Ezen belül pedig kulcskérdésnek
számít az, hogy a szülők megtesznek-e mindent gyermekeik vallásos
szellemben való nevelése érdekében.
„Hogy mennyire nagy a szülők felelőssége és életpéldájának
jelentősége, azt egy statisztika szemlélteti: ha mindkét szülő
komolyan vallásos, 90%-ban remélhető, hogy gyermekeik is komoly
vallásos meggyőződésre tesznek szert. Ha csak az egyik szülő
ilyen, már csak egynegyede követi a példáját, ha pedig mindkét
szülő közömbös, a gyermekeknek csak a 10%-a marad hű ahhoz,
amit a vallásoktatáson kapott. … A mai életben egyesek
szemben kérdés lehet, hogy vallásos nevelést kapjon-e a
gyermek vagy sem. Lehet-e ez mérlegelés tárgya? Hívő keresztényeknél
nem.
Különösen
a világi gondolkodású házasok körében számít örök dilemmának,
hogy vajon ki a fontosabb személy a családban, kit illet a házasságon
belüli vezető szerep? Ezt gyakran a férj és a feleség fizetési
jegyzékén szereplő összeg dönti el, kevésbé rossz esetben
pedig az, hogy melyikük személyisége a rámenősebb, határozottabb.
A keresztényi szellemben megköttetett és élt házasság esetében
azonban egészen más a mérce ebben is.
Férj,
feleség és gyermekek, azaz maga a család, természetesen külön
fejezeteket érdemel a kötetben is. Léstyán atya több helyen
is világossá teszi, hogy a katolikus egyház értékrendjében a
család a társadalom csúcsán, mindenekfelett áll.
A házasság szentségének jelentőségét egy népi bölcsességgel
érzékelteti a szerző: „Háborúba
indulsz? Imádkozzál egyszer! Tengerre készülsz? Imádkozzál kétszer!
Házasodni készülsz? Imádkozzál háromszor!”
Ez a bölcsesség jól példázza, hogy a házasság rendkívül
komoly dolog. Ám jobbat nála máig sem alkotott senki. Ha egy házaspár
igyekszik betartani, amit a keresztény erkölcsiség diktál, a házasságból
szent szövetség válik, ami bearanyozza az egyén, a család és
tágabban a társadalom életét is. Léstyán Ferenc atya kötete
zsinórmértéket jelenthet minden olyan házaspár számára,
amelynek fontos a keresztényi alapokon nyugvó házasság, és az
Istennek tetsző gyermeknevelés.
(Léstyán
Ferenc: Boldog házasság: esküvőtől holtomiglan;
Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2003)
Kovács
Attila
|
