|
 2013.01.18.
Nem tiporták el a Liliomkertet
A Vidékfejlesztési Minisztérium segíti a terület átminősítését
kereskedelmi övezetté
Kiállt a káptalantóti
termelői piac mellett a Vidékfejlesztési Minisztérium, így
továbbra is működhet a lebontásra ítélt Káli-medencei
Liliomkert. Ezt a piacot már 2012 –ben le kellett volna
bontani, azonban Harmathy Ildikó a Liliomkerti Piac Szövetkezet
elnöke, a terület tulajdonosa nem hagyta a termelőket és a
vásárlókat cserben, és elérte, hogy a VM arról biztosítsa,
minden előírást betartva segíti a terület mihamarabbi átminősítését
kereskedelmi övezetté.
A legutóbbi hatósági végzés arra kötelezte
Harmathy Ildikót, hogy 2012. november végéig bontsa le a területen
álló bódékat. A hatóság milyen jogszabályra hivatkozott, és
ön milyen eszközökkel tudta mindezt megakadályozni?
–Az illetékes sümegi elsőfokú
építésügyi hatóság hozta meg a bontásról a határozatot, mégpedig
azért, mert a terület ma is szántóként szerepel a telekkönyvben,
és szerintük a szántót csakis szántani lehet, és azon tilos
építkezni. 2005-ben a területet kereskedés céljából vásároltam
meg az önkormányzattól. El is indítottuk a terület átminősítését,
ennek érdekében elkészült nem csak a Liliomkert, hanem az egész
község rendezési terve, kimutatva a változtatásokat. Ezt a
rendezési tervet 2007 –ben a testület határozatban elfogadta.
2008 novemberében a káptalantóti önkormányzat hatályon kívül
helyezte ennek a rendezési tervnek a külterületekre vonatkozó
részét, de nem a Liliomkert, hanem más okok miatt. És így a
piac területe is visszaminősült szántóvá, de erről nekem
nem volt tudomásom, mert erről nem értesítettek. Ez csak akkor
jutott a tudomásomra, mikor később a piac számára készítettünk
építési tervet. Ezt a hatóság nem fogadta be, mert szántóról
van szó. És én hiába mondtam, hogy át volt minősítve, mert
a jelenlegi polgármester azt mondta, soha nem volt külterületi
rendezési terve a községnek. 2011. júliusában született meg
az első bontási határozat, ami azért lényeges, mert addigra már
négy éve működött a piac. A bontás elrendelése igen radikális
döntés volt, biztos lehetett volna más megoldást találni.
2011 szeptemberében jutott a kezembe a káptalantóti rendezési
terv dokumentációja, amit egy a településen ingatlannal
rendelkező budapesti hölgytől kaptam. Így tudtam bizonyítani
azt, hogy a jelenlegi piaci területet átminősítették
kereskedelmi területté. Szépen kértem a hatóságokat, hogy
tekintsenek el a bontástól, de ők ragaszkodtak a
paragrafusokhoz, és hát ők nem vették figyelembe azt, hogy az
itt élők számára mennyire lényeges a piac. Tehát nem érdekelte
őket több száz árus és több ezer vásárló érdeke. Közben
20 éves akácfák bizonyítják azt, hogy a területet két évtizede
biztosan nem szántotta senki sem. A község lakói is mondják,
hogy elég mostoha sorsa volt ennek a területnek. Az is terv
volt, hogy hagyják befásulni, és akkor majd megvédi a települést
a viharoktól. Amikor kereskedelmi céllal idejöttem, rögtön
felajánlottam, hogy a véderdő egyben botanikai díszpark is
legyen. Tervemet beadtam a testületnek, s mikor azt elfogadták,
megvásároltam a területet, tehát soha nem akartam szántani.
Minek a hatására döntött úgy a minisztérium,
hogy segíti az átminősítést?
–Az építészeti hatóság
vak buzgalommal szólít fel a piac lebontására, és már 3,75
millió forintra akar megbírságolni a Közép-dunántúli Környezetvédelmi,
Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Tanulmányoztam
a természetvédelmi törvényt is, és mint biológus-mérnök az
abban foglaltakkal együtt vallom, hogy a természet védelme az
ember érdekében van. A természetet nem az ember ellen kell védeni,
hanem az emberért. A természet védelme a jövő generációinak
érdekvédelme a társadalom legjobb tudása szerint. És most
arra köteleznek bennünket, hogy bontsuk le a piacot, és állítsuk
vissza egy olyan szántó állapotára, ami senkinek sem kell. Az
is üdvös lenne, ha természetvédelmi hivatalok állnának föl,
melyek mérlegelnék azt, mi a természet számára a legkevésbé
rossz megoldás. Nézzük a gyakorlati részt. Adva van három
hektár föld, amin pl. 300 ezer forintnyi kukorica terem. Ennyit
tudna ez a három hektár hozni. Ehhez képest a piacon áruló
termelők sok száz hektárt művelnek azért, hogy a termékeket
nálunk el tudják adni. Azok a gyerekeket sem kell figyelmen kívül
hagyni, akiket a termékek árából tartanak el, mert talán többet
érnek néhány zsák gabonánál. Ráadásul ez a terület ökológiailag
most értékesebb, mintha szántó lenne. A természetvédelemről
és annak helyes értelmezéséről szakdolgozatot készítettem,
amit elküldtem a köztársasági elnöknek, az Országgyűlés
elnökének, a vidékfejlesztési miniszternek és az Alkotmánybíróságnak
is. Végül is a Vidékfejlesztési Minisztérium szóban biztosított
arról, hogy segíti a terület mihamarabbi átminősítését
kereskedelmi övezetté, és én bízom benne, hogy az eljárás
2013 végére lezárul. Nem akarok nagyképű lenni, de úgy vélem,
hogy a Liliomkert nélkül termelői piac sem igen létezne
Magyarországon, és elértük azt, hogy a szabályozást módosítsák,
úgy, hogy egy kistermelői piacra ne ugyanaz a rendelet
vonatkozzon, mint egy vásárcsarnokra. Igen csak abszurd dolog
lenne, ha ezek után pont mi nem üzemelhetnénk…
Medveczky
Attila
|
